Szaúd-Arábia tudja, hogy nincs más alternatívája arra az esetre, ha az Egyesült Államok megszakítaná a fegyverellátást. Ezért megpróbálja felgyorsítani a gazdasági átalakulást, amely szorosabban összekapcsolja gazdaságát a kulcsfontosságú piacokkal, és ez az erőfeszítés már bizonyos sikereket mutat.
Washington azzal vádolta az Öböl-államokat (beleértve Szaúd-Arábiát is), hogy túlságosan barátságosak Putyinnal, ez nem akadályozza az európai kormányokat abban, hogy tömegesen belépjenek a régió energia-piacaira.
Az európai államok „energia-kétségbeesésükben” hosszú távú folyékony földgáz-, hidrogén- és energetikai együttműködési megállapodásokat kötöttek Rijáddal
és más Öböl menti államok kormányaival.
Emellett az európai kormányok új fegyverek exportálásáról is megállapodtak a szaúdiakkal. Még Németország is, amely 2018-ban betiltotta a fegyvereladásokat Szaúd-Arábiának.
Rijádnak igaza lehet: a nemzetközi rend elég képlékeny, a királyság pedig elég fontos ahhoz, hogy ne kelljen egyik oldalt sem választania.
Szaúd-Arábia már egy új világrendre készül
Szaúd-Arábia inkább felkészül arra a sokak által várt hatásra, amikor akár a kereslet összeomlása, akár az új olajkészletek váratlan szükségessége miatt nagy változások jönnek az energiapiacon. Meg is van az oka, hogy felkészüljön. Ahogy az ukrajnai háború folytatódik, és Oroszország a polgári és energetikai infrastruktúrát veszi célba, a globális energiabiztonságot fenyegető veszélyek egyre nagyobbak lesznek. Az Oroszországgal szembeni szankciók erősödésével a világnak kevesebb tartalék olajkapacitása lehet, és nyomás nehezedhet a finomított olajtermékek kínálatára.
A Fehér Házban fontolóra vett energiapolitika, amely az amerikai olaj exporttilalmát helyezi kilátásba, valamint a kongresszusi törvényhozás (az úgynevezett "NOPEC" szabályozással), lehetővé tenné az Igazságügyi Minisztérium számára, hogy az árrögzítés miatt beperelje a szuverén államokat, dermesztő hatással lehet az olaj- és gázágazatba történő új beruházásokra, és tovább fogja zavarni az ellátás biztonságát.
Szaúd-Arábia legfontosabb exportpiaca, Kína növelte az orosz olaj importját, ami veszélyezteti Rijád piaci részesedését. Kína pedig most kisebb mennyiségben vásárol, köszönhetően mind az ország lassú növekedési kilátásainak, mind Peking nulla Covid-politika melletti elkötelezettségének. Mindezek a jelek aggasztóak a szaúdiak számára, és veszélyeztetik az olajbevételeket.
Ezekre a fenyegetésekre való reagálás most meghatározó pillanattá vált Szaúd-Arábia fiatal vezetése és technokrata elitje számára.
Az Oroszországgal való együttműködéssel és az Egyesült Államok háttérbe szorításával remélik, hogy megvédhetik országuk ellenőrzését az olajárak felett, és ezzel együtt a jövőre vonatkozó terveiket és jövőképüket.
Hogy sikerül-e, az nem világos. Az azonban igen, hogy országuk és az Egyesült Államok két különböző globális gazdaságra készül. Az egyik a feltörekvő piacok erőteljesebb szerepét látja a nemzetközi politikában és kereskedelemben.
A másik úgy látja, hogy az államok valamiképpen befelé fordulnak, és a hazai energiafüggetlenségre összpontosítanak, miközben a nemzetközi rendszerrel való kapcsolattartás során az értékalapú elkötelezettséget hangsúlyozzák.
Mindeközben persze az olaj továbbra is mindkét ország külpolitikájának része lesz. Ám minden bizonnyal különböző irányokba haladnak. Könnyen lehet, hogy
Rijád és Washington hamarosan ráébred, hogy az olajpiacokon és a gazdasági fejlődés modelljeiben inkább versenytársak, semmint partnerek.