A bemutatkozó lemez eklektikusságában volt blues, soul, afrikai elemek, de még keményebb rock is. A készülő új albumon milyen számok lesznek?
Bőven van már egy lemeznyi anyagom, amely felett egyelőre csak a fejemet vakarva állok, mert fogalmam sincs, hogy végül mi kerül majd bele és hogyan lesz tálalva. Sokat kell még rajta dolgozni, de eklektikus lesz ez is, afrikai ízekkel - egy kicsit nehéz definiálnom, mert annyira zsigerből, belőlem jött, mint még eddig semmi más.
Miben más ez a munkafolyamat?
Eddig mindig producerekkel dolgoztam, akik hoztak nekem zenét, én pedig arra írtam szöveget; most viszont leülök a gép elé és írok valamilyen zenét csodálatos, felfoghatatlan módon, majd ráírom az énektémát és egy komplett dal születik. Nincsenek rajta mások hatásai, mert abszolút belőlem jön. Nem tudom meghatározni, hogy az milyen zsáner, kategória, műfaj - mert egyrészt nem érdekel, másrészt nem érdekel. (nevet)
A Balaton Methodban is szereplő W.H. nevű projektben Shakespeare-szonetteket zenésítetek meg Márkos Alberttel, Gryllus Samuval és G. Szabó Hunorral. Mennyire fogadja be a közönség a klasszikus irodalmat - ráadásul eredeti nyelven tálalva?
Idén viszonylag keveset játszottunk a W.H.-val, mivel az energia nem mindig egyformán oszlik el és ez nem egy fesztiválzenekar. Teljesen máshová kell helyezned az agyadat a szonettek hallgatása közben, hiszen Shakespeare-ről van szó, tehát klasszikus irodalomról, ezért bármilyen módon próbálnád is tálalni egy már abszolút nem abban élő világban, akkor is megkavaró és furcsa. A W. H. koncertjei meghittebb hangulatúak, mint amit egy-egy fesztiválon meg lehet emészteni, egy fantasztikus és nagyon mély élmény, közel áll hozzám és tervezzük, hogy felveszünk még szonetteket.
Tavaly elég sok fellépésetek volt a Sena banddel Franciaországban, idén pedig, ha jól tudom, visszamentél DJ Vadimmal?
Tavaly a CD-t adtuk el kinn, fesztiválokon és párizsi klubokban is játszottunk, idén viszont a DJ Vadimmal
jelent meg lemezünk júniusban, amivel visszamentünk egy minimál dj-szettes, kilenc állomásos francia kis körútra. Voltunk együtt angliai és skóciai fesztiválokon is, az egész vissza is vitt a 10 évvel ezelőtti dj-felállásba, imádtam. Idén lesz még pár fellépésünk, remélem, Franciaországba is visszatérünk, mert szeretek ott játszani. Azt az élményt, amikor csak beülsz a kocsiba, nézel kifelé az ablakon a fejedből és vezetsz.
Ha már régi felállások: összeáll egyszer még a Barabás Lőrinc Eklektric?
Soha ne mondd, hogy soha... (nevet)
És esetleg a készülő Akkezdet Phiai-albumon lesz megint közös szám?
Nem tudom, egyelőre még nem kaptam meghívást, majd kiderül... (mosolyog)
Ennyi zenekar és fellépés mellett könnyebbség, hogy a férjeddel, Élő Marcival együtt dolgozol?
Elég nagy mázlista vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek, a szabadidőm minden percét pedig a családommal töltöm. Szerencsénk van, amiért együtt dolgozunk, hiszen tudjuk, hogy ez mivel jár. Egyensúlyban vagyunk, a kislányunk ráadásul egy tünemény, egy tündér. Érti, hogy mit csinálunk és szereti, támogat benne: ha jó volt, akkor odajön és megdicsér minket - ha nem volt jó, akkor pedig nem mond semmit. Csodálatos családunk van, akik mindenben segítenek és odafigyelnek a másikra. Minden nap tudom, hogy milyen szerencsés vagyok, de néha rádöbbenek.
Magyar édesanyád elég híres ékszerboltot vezet Ghánában, ráadásul Bob Marley özvegye a szomszédja, úgy hallottam...
Így igaz; Rita Marley egy dombbal odébb lakik és az anyukám ékszerboltjába jár. Nem olyan hihetetlen ez egyébként, mert sok embert vittek Jamaikába rabszolgának Ghánából egykor. A férjem mesélte, amikor Jamaikában járt, hogy olyan, mint Accra, még az emberek is hasonlóak, a tudatállapotukban pedig élénken él, hogy az anyaföld az bizony Afrika.
***