Orbán Viktor érti, mit jelent a gazdasági semlegesség, de van, aki nem
A gazdasági semlegesség értelmét csak az nem látja, aki befogja a szemét. A keleti nyitás hasznát pedig talán még ők is.
A konzervatív erők ügyes tárgyalási stratégiával és összefogással akár a következő bizottsági elnököt is adhatják.
Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP
„Sorsfordító Európai Parlamenti választások előtt állunk. Sokszor elhangzott már ez a mondat, amelynek a kibontása általában arról szól, hogy ha a konzervatív, nemzeti politikában gondolkodó erők jól szerepelnek, akkor átalakíthatják az erőviszonyokat a júliustól összeálló új testületben.
Azt ugyanakkor még az ezzel az oldallal szimpatizáló elemzők is elismerik, hogy a több kérdés mentén eltérő álláspontot képviselő erők együttműködése nem lesz könnyű. Ráadásul egy, a Néppárt jobb szárnyától a Konzervatívok és Reformereken (ECR) át az Identitás és Demokrácia (ID) frakció középre húzó tagjaiig tartó tömböt kellene valahogyan közös munkára bírni ahhoz, hogy a konzervatívok valóban érvényesíteni is tudják az akaratukat a parlamenti döntéshozatalban. Valljuk be, ez tényleg nem lesz egyszerű. Ugyanakkor a csillagok szerencsés együttállása esetén ennél sokkal többről is álmodhatnak ezek a pártok.
Az Unió politikai irányát ugyanis elsősorban nem is a Parlament, hanem a Bizottság határozza meg. Ez a legfőbb döntéshozó, döntés-előkészítő szerv, amely ráadásul egyre nagyobb befolyással is bír az intézmények között. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy tagállam kormányát, vagyis a fő irányvonalakra legalább akkora, ha nem nagyobb befolyása van, mint a Parlamentnek.
A konzervatív erők pedig ügyes tárgyalási stratégiával és összefogással akár a következő bizottsági elnököt is adhatják.
A felvetés persze elsőre meredeken hangzik, hiszen eddig mindig a néppárti-szociáldemokrata »koalíció« sajátította ki magának ezt a pozíciót, még a liberálisok közül sem engedtek senkit maguk közé. Sőt, a legutóbbi elnökök, José Manuel Barroso, Jean-Claude Juncker és Ursula von der Leyen mind a jobbközép pártcsalád tagjai voltak. Ezek alapján kézenfekvő lenne, hogy a jelenlegi vezető, von der Leyen még egy cikluson át irányítja a testületet. Ennek érdekében a Néppárt vezetése el is kezdte egyengetni az útját, és a bukaresi kongresszuson megszavazták, hogy ismét von der Leyent jelölik a Bizottság élére. ”