Zelenszkij üzent Trumpnak – nem számít, ki nyeri a választásokat?
„Bárki bármit akar, bárki győz az Egyesült Államokban, vagy bármeddig is maradjon Putyin Oroszország vezetője...”
Egisto Ott társaival információs hálózatot épített ki az osztrák államigazgatásban: oroszoknak kémkedéssel vádolják, ő ezt tagadja – és elkapni mintha senki sem akarta volna.
A nyitóképen látható férfit Egisto Ottnak hívják. Ahhoz képest, hogy Egisto Ott egy osztrák–német–orosz–amerikai kémbotrány főszereplője,
Mármint osztrák lapoktól: nyugati szomszédunk médiumait mintha nem igazán érdekelné Ott ügye – nem úgy a Washington Postot, amely július elején részletes cikket közölt az osztrák titkosszolgálati munkatárs viselt dolgairól.
Egisto Ottot, a már feloszlatott osztrák polgári titkosszolgálat, a BVT egykori munkatársát azzal gyanúsítják, hogy törökországi és olaszországi kiküldetései során kapcsolatba lépett az orosz titkosszolgálat, az FSZB munkatársaival.
A Washington Post szerint Ott tevékenysége több társszolgálat előtt is ismert volt, akik ezért bizonyos, főleg Oroszországhoz kötődő témákban fel is függesztették az együttműködést és az információmegosztást a BVT-vel attól tartva, hogy az információk illetéktelen kezekbe kerülnek.
2017-ben az azóta több korrupciós ügyben előkerülő Sebastian Kurz vezetésével az Osztrák Néppárt (ÖVP) legyőzte a szociáldemokratákat a választásokon, majd a Szabadságpárttal (FPÖ) közösen alakított kormányt. A külügyi tárca vezetése a szabadságpárti Karin Kneisslhöz került, aki alatt teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az FPÖ igen szívélyes kapcsolatokat ápol a Kremllel és személyesen Vlagyimir Putyinnal is.
Úgy tűnik, hogy a Szabadságpárt – Egisto Ott közreműködésével – ekkoriban már a 2002-ben felállított BVT reformján dolgozott. Az FPÖ a saját irányítása alatt álló külügyminisztérium egyik osztályaként szervezte volna újra a szolgálatot.
A Die Presse információi szerint Ott két társával 2017-re már egy szerteágazó hálózatot épített ki a BVT-n belül, amely főként azzal foglalkozott, hogy belügyminisztériumi, külügyminisztériumi és kancelláriai információkat adott el jó pénzért különböző ellenzéki politikusoknak. Gyakorlatilag
Ottnak azonban a hatalomváltást követően távoznia kellett a szolgálattól, mivel kiderült, hogy a hálózatán keresztül megszerzett információkkal a Kremlhez közel álló személyeknél is házalt. Sikerrel. Az átadott információk között minden bizonnyal olyanok is voltak, amik az osztrákok európai partnerei biztonságát is érintették.
A BVT belső viszonyait jól jellemzi, hogy
sőt, a társaival közösen felépített hálózat is lényegében érintetlen maradhatott. Otték ez után a „szabad piac” felé fordultak, és hamar találtak is vevőt az információikra és egyéb szolgáltatásaikra: mások mellett Jan Marsaleket, a becsődölt Wirecard egyik igazgatósági tagját.
A németországi közéletet követő olvasó számára a Wirecard neve ismerősen csenghet. A Wirecard egy bank volt, amely körül minden bizonnyal minden létező könyvelési visszaélést elkövettek, amit csak el lehetett – lényegében az akkor még szövetségi pénzügyminiszterként működő jelenlegi német kancellár, Olaf Scholz és tárcája orra előtt. A pénzintézet csődbe ment, a pénzek eltűntek – ahogy Marsalek is, aki Németországban körözés alatt áll.
A jelenleg ismert tények – amiket jelentős részben a hatóságok által megszerzett chatüzenetek alapján rekonstruáltak – alapján Egisto Ott nyakig benne volt Marsalek eltűnésében és más ügyleteiben is. Az egykori Wirecard-vezér neve egyébként sem csengett rosszul bizonyos moszkvai körökben, a német hatóságok pedig azt gyanítják, hogy a pénzintézet orosz oligarchák pénzmosóhelyeként is szolgált. Ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy Egisto Ottnak és társainak oroszlánrésze volt abban, hogy Marsalek különböző dokumentumokhoz jutott oroszországi forrásokból
Otték – számottevő titkosszolgálati háttér nélkül! – más információkat is szolgáltattak ausztriai személyekről Jan Marsaleknek, aki 2020-ban felült egy Belaruszba tartó magángépre, és azóta senki sem látta.
Az egész ügy talán legmeglepőbb aspektusa azonban az, hogy az osztrák hatóságok láthatóan csak nagyon vontatottan és enerváltan reagáltak Ott és társai ténykedésére.
A Washington Post szerint a férfit 2017 novemberében, körülbelül egy hónappal a választások után a rendőrök leparancsolták egy Hollandiába tartó repülőjáratról. Ott ugyanis egy biztonsági konferenciára tartott, aminek kapcsán az amerikaiak jelezték Bécsnek, hogy ha hagyják, hogy a titkosszolga részt vegyen rajta, akkor ők fognak felállni az asztaltól.
Az amerikai lap szerint a CIA már jóval korábban tájékoztatta az osztrák társszolgálatokat arról, hogy információik szerint Egisto Ott és társai államtitkokat adnak el az oroszoknak, ám azoknak
Olyannyira nem, hogy Ottot 2017-ben inkább áthelyezték egy rendőrakadémiára, mondván, hogy onnan majd nem fog tudni szivárogtatni, majd tartottak nála egy tessék-lássék házkutatást, ami semmilyen eredményt nem hozott.
Az áthelyezés azonban tévedésnek bizonyult. Egisto Ott folytatta az együttműködést az orosz hatóságokkal, méghozzá olyannyira, hogy amikor tavaly Bécs úgy döntött, hogy bekeményít vele szemben, egy házkutatás során a férfi telefonján találtak egy háromoldalas elemzést Zelimkan Kangosvili csecsen ellenzéki politikus 2019-es berlini meggyilkolásáról, amelyben
A berlini merénylet után ugyanis nem csak az elkövető személyazonosságára derült fény, hanem arra is, hogy az FSZB megbízásából dolgozott.
Az Ott-ügy kapcsán a Die Presse a tavasszal már közölt egy részletes cikksorozatot, az ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a dolog nem kapott túl nagy visszhangot nyugati szomszédunknál. Természetesen felállt egy parlamenti vizsgálóbizottság, de sokan kételkednek abban, hogy ez képes lesz maradéktalanul feltárni Egisto Ott tevékenységének részleteit.
A Washington Post cikke hangsúlyozza, hogy az osztrákok mintha nem is igazán akarnának az ügy végére járni, legalábbis az eljárás tempója szerintük ezt sugallja. Ez persze a cikk megjelenését is más megvilágításba helyezi: úgy tűnik, az ukrajnai háború tükrében az amerikaiak növelni akarják a nyomást Bécsen.
Fotó: ZackZack