Egy másik brit, Ollie Funnell korábban nem látott háborút, de másfél évtizeden át dolgozott mentősként, és úgy vélte, hasznát vehetik a tudásának Ukrajnában is. A két férfi még indulás előtt felvette a kapcsolatot a londoni ukrán nagykövetséggel, ahol biztosították őket arról, hogy nem kell fegyvert fogniuk, csak egészségügyi feladataik lesznek Ukrajnában.
Amikor a lengyel-ukrán határt átlépve jelentkeztek a helyi hatóságoknál, egy Lemberg melletti településre vitték őket, a nemzetközi alakulatoknak szállást adó katonai bázisra. Itt, Walsh elmondása szerint, el akarták venni tőlük az útleveleiket, és alá akartak íratni velük egy egyéves önkéntes szerződést, amely
még arra sem tért ki, hogy haláluk esetén kit értesítsenek, így akár az is előfordulhatott volna, hogy hozzátartozóik meg sem tudják, mi történt velük a harctéren.
„Elküldtek bennünket a körbezárt Kijevbe, ágyútölteléknek kellettünk volna oda” – méltatlankodott Funnell, aki fizetés nélküli szabadságot kért munkahelyén, hogy Ukrajnába utazhasson. Mint mesélte: a szerencséjüknek, és egy volt brit katonának köszönhetik, hogy életben vannak. A korábbi tiszt figyelmeztette őket arra, hogy ha az ukrán fővárosba mennek, ott a biztos halál vár rájuk. Ezután döntöttek úgy, hogy inkább hazamennek.
A háború kitörését követő két hétben csaknem 15 ezer külföldi érkezett Ukrajnába, hogy az ukrán hadsereg nemzetközi alakulatánál harcoljon az ukrán kormány közlése szerint. Többségük külföldön élő, a háború miatt hazatérő ukrán, de sok katonaviselt uniós állampolgár is van közöttük, sőt, néhány amerikai és kanadai önkéntes is – zárul a vg.hu cikke.