Hogyan válhatna az EU egy új gazdasági modell élharcosává a „posztkovid” világban?

"A világjárvány felfüggesztette ugyan a neoliberális kapitalizmus működését, de az alapvető működési mechanizmuson nem változtatott. Áttekintve az eddig történteket, a válságkezelés a hayeki szabadpiaci fundamentalizmusnak a keynesi állami aktivizmus általi leváltását jelenti, amely például az állami garanciavállaláson és az állam által a vállalkozások részére nyújtott pénzügyi mentőcsomagokon keresztül érhető tetten.

Ahogy a koronavírus-válság eszkalálódik, úgy válik a globalizmus is egyre töredezettebbé: az állami szuverenitás felértékelődésével az ellátási láncok is átrendeződnek, s új politikai konszenzus várható a közszolgáltatásokba (például az egészségügybe vagy a szociális ellátásba) való befektetés területén is. Könnyen tanúi lehetünk egy a liberális közgazdaságtanon túli paradigma felemelkedésének, amelyben a védelmező állam nemcsak arra vállalkozik, hogy a gazdaságot óvja, hanem ezen kívül – legalábbis a felszínen – a társadalmi közjó elősegítésében is aktív szerepre pályázik.

Amint a gazdaság kivonul a karanténból, a kapitalizmus várhatóan oligarchikus, spekulatív módon, kalózelvek mentén működik tovább. Világszerte az USA top befektetési alapjai (hedge-fundok) és Kína állami vállalatai szerezhetnek befolyást a legyengült cégek felett.

Európa van a legnagyobb veszélyben: társadalma viszonylagos elöregedésnek indult, a születésszám folyamatos zuhanórepülésben van, és a technológiai innováció is alacsony fordulatszámon működik – ez pedig fékezőleg hat a gazdasági növekedésre, mindemellett pedig az eurózóna is megosztott: az északi hitelező államok és a déli adós államok tábora oszlik. Az EU felett összecsapni látszanak a nemzetek közötti rivalizálás által gerjesztett hullámok: az Unióból épp akkor hiányzik a koordináció, amikor szükség lenne rá.

Az EU egyedülálló helyzetéből adódóan sikerrel védekezhet az USA szabadpiaci fundemantalizmusával és a kínai államkapitalizmussal szemben. Indulásképpen támogathatná az államok és a vállalkozások (kereskedelmi szövetségek, karitatív ágazatok stb.) közötti egyezkedést. Az EU-nak módosítania kellene a négy szabadságon – a tőke, a javak, a szolgáltatások és a személyek szabadságán – azért, hogy a szabad piac szociálisabb logika szerint működjön.

Az Európai Unió – részben a keresztény-katolikus hagyományokra építve – eredendően vegyíti a szubszidiaritást és a föderalizmust, elvetve mind a nemzetállamok abszolutizmusát, mind pedig a nemzetközi technokrácia koncepcióját. A liberális globalizmus és a nemzeti populizmus tükrében ezt a harmadik utat kell felderíteni."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.