Malcolm Langford: Az emberi jogok politikai termékek

Az emberi jogokat kritizálók és azokat védelmezők tábora egyaránt erősödik

Langford azt állítja, hogy egyre több és gyakorlati tapasztalatokon alapuló kritika éri az emberi jogokat. Bár azok a modern korban központi szerepet kaptak a nyugati társadalmakban, sokak szerint hamarosan az eljelentéktelenedés és eltűnés veszélyével kell szembenézniük. Ugyanakkor a kritikák hatására erősödött a támogatók tábora is, akik szerint az emberi jogok felé történő nyitás sikeresebben valósult meg, mint azt bárki képzelte volna.

A professzor szerint nem teljesen újszerűek az emberi jogokat érintő tudományos megalapozottságú bírálatok, ugyanis már az 1990-es évek óta jelen van ez a fajta kritikus megközelítés. A jelenlegi bírálatok hangerejükben és az „apokaliptikus jóslataikban” hordoznak eltérést a korábbiakhoz képest. A tanulmány három részre osztja az empirikus kritikákat: a szociológiai legitimáció, a hatékonyság hiánya, valamint a javak elosztásának egyenlőtlensége.

Legitimációs, hatékonysági és egyenlőtlenségi kihívások

A legitimációs kritika Langford szerint egyfajta emlékeztetőként szolgál arra vonatkozólag, hogy az emberi jogok politikai képződmények, amelyek propagálói politikai célokkal rendelkeznek. A legitimációjuk attól függ, hogy hogyan viszonyulnak a mindenkori politikai helyzethez. Amennyiben az emberi jogok megfelelő keretrendszert és erőforrást szolgáltatnak az erős politikai szereplőknek, akkor fontos szerepet játszhatnak a világ számos részén. Az emberi jogok az egyént helyezik a morális kérdések középpontjába, és leszűkítik a közösségi jogokat. Ez súlyos problémát jelent azokon a helyeken, ahol kulturálisan beágyazódott jogokkal rendelkeznek a csoportok és közösségek.

A hatékonyságra vonatkozó kritika a társadalomtudósok meglehetősen széles körétől érkezik. A baloldali kritikusok a piac és az állam kiegyenlítő erejét hangsúlyozzák, a realistább közép-bal- és jobboldaliak pedig nagyobb bizalommal fordulnak a gazdasági ösztönzőkhöz, a választási vitákhoz és a kollektív szerződésekhez. Mindkét oldal kritikája általános szkepticizmust eredményez az emberi jogokkal kapcsolatban. Számos akadémikus szerint az emberi jogok rendszere túlságosan kiterjedt, és ez a hatékonyság csökkenéséhez vezetett. Langford szerint praktikusabb lenne egy szűkebb, csak a legalapvetőbb emberi jogokat meghatározó felfogás. A legnagyobb konfliktust az államok felelőssége szempontjából a területi szuverenitás és az emberi jogok koncepciójának határok nélkülisége okozza.

Számos alkalommal éri bírálat az emberi jogokat a tekintetben is, hogy elméletileg és gyakorlatilag is messze állnak az egyenlőségre való törekvésektől. Nem biztosítják a politikai és az anyagi erőforrások, valamint lehetőségek igazságosabb elosztását, sőt sokak szerint talán még mélyítik is a társadalmi egyenlőtlenségeket.