Új-zélandi pártelnök: Ne kérdezzék a nőket a gyerekvállalásról!

Szerintem a problémára a következő megoldást lehetne adni: 1. ne a munkaadónak kelljen bármit is finanszírozni a gyermekszülés esetén, hanem ez maximálisan állami ellátás legyen, méghozzá annyira bőséges, mint egy normál fizetés, hogy a gyerekvállalás esetén a nő tényleg senkinek se legyen kiszolgáltatva. Mivel az állam ebben az esetben fizetést adna és nem segélyt, ezért senkinek semmivel nem kellene beszállnia. 2. a minél korábbi gyerekvállalás genetikai szempontból is jobb, és a már elkezdett munkavállalást sem szakítaná félbe, ha a nők még a munkavállalás előtt szülnének; erre ösztönzőnek jó módszer volna, hogy a följebb említett pénzt az állam 18 és 30 éves kor közti szülésnél biztosítaná, 30 és 38 közt csak a felét, afölött pedig semmit. Így el lehetne érni, hogy a nők ne túlkorosan vállaljanak babát, és hogy ne derült égből villámcsapásként szakítsák félbe a munkájukat egy cégnél. Először legyenek túl a gyereknevelésen, aztán a karrierépítésre ráérnek később is. Nagyon sok szempontból normálisabb és természetesebb volna ez a rendszer. Ha a nők először belevágnak a karrierépítésbe, hogy azzal alapozzák meg anyagilag a gyerekvállalást, akkor a babaprojekt lóg a levegőben, nincs fókuszpontban, nem jut rá elég energia, annak ellenére, hogy a legfontosabb feladat volna a világon. Ha fókuszpontba szeretnénk helyezni, akkor időben sem árt kijelölni a határait, és anyagilag is biztonságosan meg kell alapozni. Ehhez társadalmi segítség kell, sokkal nagyobb volumenben, mint ma.

Egyszer munkába állt nálam egy nő. Kettő hónap múlva közölte, hogy várandós, ki is írta az orvos. Majd 7 év alatt szült 3 gyereket (ami amúgy nagyon szép), majd letelt a gyermekgondozási szabadság, vissza már nem jött, de elkérte a hét évre jutó szabadság utáni fizetését, meg az egyéb járandóságokat, kb 1,5 milliót. Ez ám korrekt! De én nem kérdezhetem a gyerek felől. Mocskos feminista világ! Ld. Gágyor Péter tegnapi remek cikkét!

Ez teljesen evidens - egy munkaadónak semmi köze sibsen a dolgozó magánéletéhez.

Miért ne kérdezzék? Van akit zavar van akit nem. Nem egyformák, akit nem zavar őszintébb is lehet. Amúgy ilyet Demcsák Zsuzsa is tudna javasolni.