EU-költségvetés: Merkel sem tudta megenyhíteni a briteket

Merkel kétórás munkavacsorát költött el David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnökkel a Downing Streeten. A szerda esti megbeszélés utáni rövid nyilatkozatában Cameron megerősítette azt a többször hangoztatott álláspontját, hogy helytelen lenne az EU-költségvetés emelése olyan időszakban, amikor az uniós tagállamoknak nehéz döntéseket kell hozniuk saját költségvetésük kiegyensúlyozására.

A brit kormányfő megismételte azt az ugyancsak sokszor említett álláspontját is, hogy a legjobb megoldásnak a kiadások reálértéken történő csökkentését tartja, de a „legrosszabb esetben” is kiadások befagyasztását kívánja elérni.

A német kancellár csak annyit mondott, hogy Nagy-Britanniának és Németországnak együtt kell működnie az EU 2014-től életbe lépő következő többéves pénzügyi keretének kidolgozásában. Hozzátette: véleménye szerint javítani kell az uniós pénzek felhasználásának hatékonyságát.

Londoni politikai kommentátorok Merkel szerdai látogatása előtt sem valószínűsítettek áttörést az uniós költségvetés ügyében, amelyről november 22-23-án külön EU-csúcsot tartanak. A brit kormány hivatalosan meghirdetett célja az uniós költségvetési kiadások befagyasztása reálértéken a 2014-2020-as költségvetési időszakra.

A kormányzó Konzervatív Párt alsóházi frakciójának lázadó EU-ellenes képviselői azonban – akikhez csatlakozott az ellenzéki Munkáspárt is – október végén olyan módosítást terjesztettek elő és szavaztattak meg sikerrel, amely felszólította a brit kormányt arra, hogy csak az EU-kiadások reálértéken történő csökkentéséről tárgyaljon a november végi brüsszeli csúcson, a befagyasztásról ne.

A szavazás nem kötelező erejű a kormányra nézve, egybehangzó kommentárok szerint azonban mégis erősen szűkíti Cameron tárgyalási mozgásterét az uniós egyeztetéseken. Brit kormányzati illetékesek nem hivatalos nyilatkozataikban többször is elismerték az utóbbi napokban, hogy gyakorlatilag lehetetlennek tűnik a kiadáscsökkentés kiharcolása azoknak a tagországoknak az ellenállása miatt, amelyek az EU-folyósítások nettó haszonélvezői, vagyis több uniós forráshoz jutnak, mint amennyit a közös kasszába befizetnek.