A honfoglalás neves szakértőinek támogatásával elkészült filmben azt látjuk, ami és ahogy történhetett. Nem többet, nem kevesebbet.
Ahogy korábban, még a film bemutatása előtt írtunk róla, a lelkesedés, a technológiai lehetőségek és a magas szintű történészszakmai háttér találkoznak a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című alkotásban. Akkor ez a megállapítás még csupán 99 százalékban volt igaz, vagyis rendkívül valószínűnek tűnt, többek között a Türk Attilával és Hajnal Ödönnel készült beszélgetéseink alapján.
Aztán megnéztük a filmet, és nem maradtak kétségeink.
A produkciót az ELKH Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, a PPKE Régészettudományi Intézet és az Ásatárs Kft. régész és történész szakemberei írták és a Digitális Legendárium gyártotta le. A film már látható a YouTube-on, kész a komplett angol verzió, hamarosan oroszul is megjelenik. A producerek Gallina Zsolt (régész, Ásatárs Kft.), Hajnal Ödön (Digitális Legendárium) és Türk Attila (régész, PPKE Régészettudományi Intézet) voltak, munkájukat szakkutatók és hagyományőrzők segítették. A film szövegkönyvét Sudár Balázs történész, turkológus írta.
A végeredmény az érdeklődő laikus számára, amilyen a cikk írója is, fölöttébb meggyőző, sőt, megnyugtató: a 28 perces alkotás megtekintése során folyamatosan az volt az érzésünk, hogy
nem tévedhetünk el, minden egyes képkockának szerepe van. A tempó követhető, a narráció letisztult, lényegre törő, a vizuális megoldások egy pillanatra sem tolódnak el a képzelgés felé, a zene visszafogott, elősegíti az „időutazást”.
Azt látjuk, ami és ahogy történhetett. Nem többet, nem kevesebbet.
Olyan ruhákat, olyan fegyvereket ismerünk meg, amik akkor és úgy voltak használatban, olyan gyártási technikákat látunk a filmben elmagyarázva és gyönyörűen kamerázva, amiről eddig csak ködös elképzelései lehettek a téma iránti egyszeri érdeklődőnek.
Itt egy megjegyzés: nem valószínű, hogy mindenki számára könnyen emészthető lesz például a fegyverek, a páncélzat készítéséről szóló rész vagy a kohászati technológia boncolgatása,
Ez nem fantasy merengés, hanem a hétköznapi valóság tűpontos ábrázolása: és ettől ragyog a film.
Ahogy Hajnal Ödön fogalmaz: „A filmben szerettük volna időutazásra hívni a nézőt, annak ellenére, hogy ez nem fikciós, hanem »csak« egy ismeretterjesztő alkotás. Ez azt jelenti, hogy a jelenetekben őseinket alakító újrajátszókat a mai tudásunk szerint hiteles környezetben helyeztük el, ahol semmilyen szempontból nem jelennek meg modern eszközök vagy szereplők: nincsenek jelen történészek, akár stúdióban felvett részletekben, akár képbe belépő mesélőként. Itt csak narráció van, amit a film képei illusztrálnak.”
Türk Attila szerint a mű időszerűségét egyébként az adta, hogy a régészet mellett
az utóbbi években a 10. századi fegyverek rekonstrukciója, használata, készítése, díszítése és tesztelése során (is).
„Minden részletre kitekintően összefoglaljuk például az íjászfelszerelés készítésének napjainkban ismert leghitelesebb ismeretanyagát, a korabeli fegyvereket és használatukat, de még a kevésbé ismert vaskohászati eredményeket is. A játékfilmes rész mellé jelenleg készül még digitális formában egy összefoglaló a korai magyar történelem, illetve a kalandozó hadjáratok kutatásának legújabb eredményeiről, mert bizony kiderült, hogy még ez utóbbi témában is lehet sok újat mondani. A filmben látható valamennyi tárgy és viseleti elem régészeti adatokkal alátámasztott, vagyis hiteles vizuális képet fog nyújtani a nézőnek, aki a honfoglaláskorra kíváncsi” – mondja.
Az alkotás a kalandra (és csatára) vágyó nézők igényeit is maximálisan kielégíti: a fegyverkészítésről, technikai háttérről szóló részek után a magyar könnyű- és nehézlovasságról, a magyar hadszervezetről kapunk kiváló összefoglalót,
A honfoglalók taktikájának és a Brenta menti csatának az animációs bemutatásával pedig arra látunk példát, hogyan lehet egy alapvetően bonyolult dolgot (magyarok korabeli taktikája a harcmezőn) egyszerű eszközökkel, látványosan és közérthetően szemléltetni.
Mindenkinek ajánljuk a filmet, aki a téma iránt érdeklődik – nem kicsit, nagyon.
Itt megnézhető:
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette.
Ferenc pápa a béketörekvések folytatására bátorította Orbán Viktort a találkozójukon. A felek közti kapcsolat az utóbbi években intenzívvé vált, a miniszterelnök a keresztény értékek védelméért folytatott harcban az egyik legfontosabb szövetségesének tartja a szentatyát.
