oly felséges, hogy nemcsak a szívet és lelket föllengzésbe, hanem talán a sírok éjjelében alvó hamvakat is képes mozgásba hozni.”
Erkel a nyertes pályaművet Deák Ferencnek ajánlotta a tisztelet jeléül, ő pedig némi késéssel válaszolt is a hízelgő megjegyzésre: „Tisztelt karnagy úr! Megtisztelve érzem magamat önnek azon szívessége által, hogy pályadíjra méltatott művének homlokára készül tűzni nevemet. Szíves köszönet ezen megtiszteltetésért, mely nékem még kedvesebb azáltal, hogy a hymnusz Kölcsey lángkeblének szüleménye volt. Kölcseyé, aki szívemhez oly közel állott, s akinek emléke szent e honban, s felejthetetlen örökké.”
A megzenésített magyar Himnusz a Habsburg sas szorítása miatt sokáig nem kerülhetett méltó helyére, ám például 1865 decemberében Ferenc József osztrák császár megengedte, hogy a magyar országgyűlés a Himnusz hangjaival kezdődjön. De ez csak egy gesztus volt, hiszen egészen Ferenc József 1916-os haláláig a Himnusz hivatalosan nem hangozhatott el.