Mi vagyunk saját kortársaink, helyettünk senki nem végezheti el a munkát,
és ha mi pótcselekvésekkel fedjük el a teljesítmény hiányát, ha fontosabb a pártlojalitás a hozzáadott értéknél, akkor megette a fene az egészet.
Abban igazad van, hogy létezik ilyen: „mieink”. Számomra ugyan kérdés, hogy létezik-e olyan, hogy „övéik”, mert hát kié, ha magyar, a tékozló fiú metaforáját azért értjük, mert bármit is csinál, családtag marad. De érzem, hogy vagyunk, itt jönnek a mieink, már ha ezt úgy értjük, hogy mienk az, aki a magyar valóságból vétetett, segítsünk nekik. Nem alanyi jogon, mert az elkényelmesít, kiszolgáltatottá tesz. Hanem teljesítményalapon, és a teljesítmény megítélésére javaslok egy életpróbált nemzeti mércét.
Trianon után a kisebbségi létbe szorult magyar közösségek megmaradásának volt egy parancsolata, eleget hallottam gyermekkoromban:
nem elég, ha ugyanolyan jó vagy, mint ők, neked jobbnak kell lenned.