A nyugati elitek nem értik már a népet, Trump nem hozott érdemi változásokat, a konzervatívok pedig nem frissítették politikai szótárukat a nyolcvanas évek óta – vallja Julius Krein, az American Affairs jobboldali folyóirat szerkesztője. Interjúnk!
Ön az MCC médiakonferenciájára érkezett Budapestre. Sokan panaszkodnak manapság a big tech cenzúrájára, illetve a fiatal balos újságírókra, akik ellehetetlenítik a konzervatívabb feletteseiket. Hogyan látja az amerikai újságírás jövőjét?
Ezek a jelenségek mind valósak. A kérdés, hogy mi a hatás és mi okozza. A helyzet nem is igazán az, hogy a konzervatívok ne tudnának megszólalni. A cenzúra igazából sokszor felhívja a figyelmet bizonyos ügyekre, melyek amúgy elsikkadnának. A kérdés a presztízsé.
Bizonyos eszméket már lenéznek. Kérdéses, hogy el fogja-e veszíteni jó hírnevét a New York Times? Talán valamennyire ez történt, de nem igazán. Amerikában többről van szó, mint a cenzúra – ami egyébként gazdasági ügy is.
Mi számít presztízses lapnak? Dave Rubin azt mondta egyszer nekem, hogy a New York Times kukába való szemét.
Talán igaza is volt bizonyos értelemben. De akkor is úgy tekintenek rá az amerikai gazdaság és politika vezetői, mint a legnevesebb lapra. Ők pedig azok az emberek, akiknek a legtöbb befolyása van. Az egy kérdés, hogy jó-e a tartalma – szerintem sokan mondanák, hogy nem. Megint más kérdés, hogy mennyire befolyásos a lap a társadalmi megítélés értelmében.
Az MCC konferenciáján a bulvárról is beszéltek. Az a benyomásom, hogy nagy szakadék tátong az elit és a nép között. A nép olvas valamit – például bulvárt –, az elit pedig New York Times-t.
A New York Times egy kicsit elvesztette a kapcsolatot a néppel. De szerintem inkább az a kérdés, hogy úgy működik-e az amerikai demokrácia, ahogyan azt a nép hiszi? Az emberek azt hiszik, hogy lent megszületnek ötletek, amelyeket meghallgatnak fent. Valójában inkább egy szűk elit vezeti a dolgokat, ideértve a politikusokat, az oligarchákat és néhány vezető értelmiségit. Nem csak a New York Times nem érti a népet, de az elit sem.
Trump az állította, hogy érti a népet. Ő jobb kapcsolatot ápolt a tömegekkel?
Trump ügyesen csinált médiafigyelmet, de nem tudta felhasználni arra, hogy valós politikai eredményeket hozzon el. Jobban érdekelte, hogy botrányt generáljon, mint hogy tényleg dolgozzon. A 2016-os kampány fontos volt, mert kihívta a kétoldali elitet, amelynek nagy szerepe volt Amerika hanyatlásában, de miután megválasztották,
Talán jogos kritika, hogy nem sokat ért el, de nagy ellenállásba ütközött a média és az elit részéről.
Ez a politika, tehát ha valaki azt mondja, hogy mindenki ellenem volt és megvertek, akkor bizony az a személy vesztett. Ha nem sikerült megfordítania a helyzetet, az az ő hibája. Igaz, hogy az elit ellene volt, de éppen ezért nyert 2016-ban. Volt egy pillanat, amikor például Bernie Sanders azt mondta, hogy ha jó munkáspolitikát csinál, akkor együtt lehet vele dolgozni. Ez egy szűk lehetőség volt, amivel Trump nem élt, helyette a régi republikánus módszert követve adót csökkentett, visszavett az egészségügyi támogatásból, és mindenkit maga ellen fordított. Minden előnyét eldobta. Volt lehetősége, mert a nép szerette, az elit pedig utálta, de
Így nem tudta megkerülni az elitet, hiszen nem volt hálózata. Egyszerűen kinevezett egy halom embert a bukott elitből, akik még rosszabb színvonalat képviseltek, mint az elődeik, és csodálkozott, hogy miért nem mennek a dolgok. Faucit sem rúgta ki. Dacára annak, hogy azzal a szlogennel lett híres, hogy „ki vagy rúgva!”, teljesen képtelen volt arra, hogy kirúgjon embereket. Nem csapolta le a mocsarat. Sok ellenfele volt, és ha mindent jól csinál, talán akkor is elbukott volna. De túl sok hibát követett el ő maga, minden előnyét elvesztette, és hátrányai pedig felnagyították ezt.
Ön korábban kritizálta a szabadpiaci gazdaságpolitikát. A magyar jobboldal inkább hisz az újraosztásban, például a családpolitika terén. Ön szerint ez a jövő?
Az amerikai események többről szólnak, mint arról, hogy „szabad piac vagy nem szabad piac”. A neoliberális gazdaságpolitika egyre kevésbé hagyta, hogy a kapitalizmus azt tegye, ami a dolga. Az adók ugyan alacsonyabbak lettek, de kevesebb befektetés jött, kisebb lett a növekedés, és a kevesebb reguláció csak a kartellek burjánzásához vezetett. Az amerikai konzervatívok pedig nem frissítették a trükk-készletüket, nem kerestek új megoldásokat. Pedig a nyolcvanas évek megoldásai ma már nem működnek. Nem ismerem túl jól Magyarországot, de úgy hiszem, hogy pozitív példa lehet a magyar családpolitika. A konzervatívok csak nyerhetnek azon, ha több család tudna saját gyermeket nevelni, és megengedhetné magának pénzügyileg, hogy valaki otthon nevelje is a gyereket.
Néhány kis lépés történt is ezen a téren Amerikában, de nem elég.
Fotó: Ficsor Márton
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mit gyakorolnak és fejlesztenek a diákok az MCC programjai által, akkor elsősorban a beszélgetés művészetét említeném meg.
Az unió migrációs politikáját Georg Menz-cel, az Old Dominion University professzorával és az MCC vendégkutatójával elemeztük.
Az amerikai Szenátus kedden elfogadott egy határozatot, amely utasítja az elnököt, hogy vonja ki a katonai erőket az iráni konfliktusból. Ez jelentős figyelmeztetés Donald Trump számára.
Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani. Kohán Mátyás írása.
„Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartaniuk a hátukat a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is”.
A fotón úgy tűnik, mintha Martin Reichardt náci karlendítést tett volna, amit a poltikus tagad.
A filmrendezőt februárban a rendőrség is körözte, most ezzel kapcsolatban mesélt egy érdekes sztorit egy interjúban.
