A közvélemény zsarnoksága mellett

Eluralkodott a mindenki más legyen szelleme. Ezért mindenki egyforma lett.

A korlátait ma már mindenki magának állítja fel vagy nem. Az a hagyományos, erkölcsi talapzaton álló társadalmi szövet, amit a szerző emleget szétroncsolódott, annak annyi. Ennek hiányában szükség van törvényi szabályozásra, hogy kik és milyen szellemben alkotják a törvényeket abba a nagyközönségnek egyre kevesebb a beleszólása. A legnagyobb társadalmi érdeklődésre számot tartó kérdésekben is igyekeznek kerülni a népszavazást, nagyon nem demokratikusan!

Minden tiszteletem ellenére azt kell mondjam, hogy ez úgy baromság, ahogy van. 1. A "régi szép időkben" a közösségi normák kialakulásának és betartásának legfőbb mozgatórugója a félelem volt (csakúgy, mint a törvények betartásáé). Az alsóbb néprétegeknél a félelem attól, hogy a non-konform magatartás veszélyezteti a szűkös erőforrásokat és a jól bevált egzisztenciális stratégiákat. A felsőbb néprétegeknél pedig a vagyon és a hatalom mellett az általuk követett normarendszer volt az, ami bizonyította, vagy bizonyítani vélte kiemelkedettségük, a többséghez képest privilegizált státuszuk jogosságát. A XX. század két legjelentősebb változása, a jólét és a demokratizálódás pont ezt a két faktort lőtte ki, a tradicionális normák logikusan vesztek ki. Ha megint elnyomás lenne és csóróság, akkor a sikeres közösségek villámgyorsan visszaépítenék ezeket a szabályokat. Ma egyszerűen nincs rájuk szükség. 2. A közvélemény ítélete megfellebbezhetetlen és örökre szól. Ha valakit egyszer kiközösítenek, az sosem nyeri vissza korábbi státuszát, ráadásul az, hogy milyen vétségért milyen fokú arcvesztés jár, az teljesen esetleges és sokszor aránytalan is. És nyilván sok olyan eset van, amikor a népítélet igazságos, de nagyon sokszor nem. Ráadásul a közvélekedés általában nem a közösség tagjainak egybehangzó véleménye, hanem általában néhány hangadó által manipulált, a többség által közönyösen elfogadott diktátum. Az önkény táptalaja, ha így érthetőbb. 3. Végül szeretnék arra emlékeztetni, hogy a Bibliában is van egy roppant érdekes sztori, mármint az, amikor Jézust elfogják és Pilátus elé hurcolják. Ott ugye a procurator simán elmondja, hogy a törvények szerint JK ártatlan, de a Szanhedrin meg hőbörög, hogy de borzalom, feszítsd meg. P izzad, mint a nyomtató ló, és kínjában kitalálja, hogy akkor döntsön a nép. Kiállítja Jézust és Barabást, hogy egyiket a tömeg döntése szerint szabadon engedi. Gondolom nem kell tovább mesélnem, hogy mi történt. Ateistáknak meg tudom ajánlani az athéni cserépszavazások történetét, ahol a nép az esetek többségében néhány demagógtól feltüzelve olyan embereket küldött száműzetésbe, akik kimondottan a városállam javát szolgálták. Az emberek nagy átlagban korlátolt, sötét és ostoba teremtmények. Ahhoz, hogy legalább nyomokban emlékeztessünk egy a boldogságra törekvő társadalomra, törvények kellenek, nem holmi össznépi kiszavazósdi.

Igazi jakobinus duma. Vajon tudja a szerző is, hogy az?