Magyar örökséget bontanak Nagyváradon

Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.

A jogállamiságára oly büszke román állam kreatív eszköztárának minden elemét bevetve emlékezteti az egykori tulajdonosokat, hogy az igazán jelentős gazdasági, szimbolikus értéket képviselő, államosított ingatlan vagyonokhoz foggal-körömmel ragaszkodik. A nagyváradi, váradhegyfoki premontrei prépostság tulajdonának visszaszerzésére irányuló, hosszú évek óta zajló jogi-adminisztratív háború is folytatódik: néhány hete a polgármesteri hivatal hozzákezdett az egykori Voința-sportpálya főépületének bontásához. Az épület magja a premontrei rendház lóistállója és kocsiszíne volt, helyére parkolóházat terveznek. Fejes Rudolf Anzelm főapát levélben tiltakozott a hatóságoknál, így egyelőre állnak a munkálatok. A rend ingatlan vagyonát több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épület, valamint 1100 hektár földterület alkotta, jelenleg több mint 160 per zajlik, amelyet a rend indított egykori vagyona visszaszerzésére.

A Mandiner kérdésére Varga Andrea, a premontrei rend jogi képviselője elmondja: a rend vagyonának sorsát, a restitúciós ügyek kimenetelét a mai napig meghatározza a két világháború között tevékenykedő Onisifor Ghibu egyetemi tanár és politikus államosító politikája, önkényes telekkönyvi átírásai és érvrendszerei. „Ilie Bolojan nagyváradi polgármester a telekkönyvi rendezés égisze alatt nemcsak a premontrei rendet tüntette el a telekkönyvekből, hanem az átszámozás, átszerkesztés révén maga a tulajdon tárgya is eltűnt. A hivatalos érvelés szerint a nagyváradi jogakadémiából állami intézmény lett, így a trianoni szerződés alapján a vagyon az utódállam, Románia tulajdonába szállt át. Holott tulajdonjogilag az ingatlanok még mindig a premontrei rend tulajdonát képezik, amíg a telekkönyvi bekebelezés miatt az 1936–1937-ben indított perek be nem fejeződnek.” Varga szerint a polgármesteri hivatal által a világjárvány ideje alatt igénybe vett eszköz kettős célt szolgál: hogy minél gyorsabban és hatékonyabban kárt okozzanak a premontrei rendnek és általa a magyar közösségnek, illetve hogy az ingatlanon fennálló egyéb jogok megszűnése miatt okozott kárt és egyéb hátrányokat a bíróság ne állapítsa meg. „Valószínűleg abból indulnak ki, hogy premontrei vagy magyar közösségi ügyekben egyetlenegy román bíróság sem fog alapfokú döntést hozni a rendkívüli ítélkezési szünetben” – magyarázza Varga Andrea.