Mennyire megalapozottak Putyin háborús állításai?

2022. május 13. 9:01
Elmaradtak a nagy háborús bejelentések a május 9-i győzelem napján – de hogyan lehet értékelni Putyin állításait? Két biztonságpolitikai szakértő elemzi a beszéd tartalmát!

A hagyományos moszkvai katonai parádén elmondott elnöki beszéd hét konkrét állítását fordítottuk magyarra, és ezek kommentálására kértük Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóintézete (SVKI) tudományos munkatársát, illetve Jójárt Krisztián tudományos segédmunkatársat.

***

1. „A haza védelme, amikor a fennmaradása volt a tét, mindig szent volt”. (...) „Ma, ahogy a múltban, ti a népünkért, a haza biztonságáért, Oroszországért harcoltok a Donbaszban.” (Putyin)

Csiki Varga Tamás: Miközben a haza védelme minden ország esetében jog (lásd: az önvédelemhez való jog az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye szerint), a Donbasz, mely egy szomszédos szuverén ország területe, és ahonnan nem fenyegették Oroszországot sem katonai, sem más értelemben, mégsem lehet „önvédelem” helyszíne. Oroszország négy nemzetközi szerződésben maga garantált Ukrajna függetlenségét és területi szuverenitását – számunkra a legemlékezetesebb az 1994-es Budapesti Memorandum –, most mégis támadólag lépett fel és katonai agressziót követett el.

Jójárt Krisztián: Az orosz elnök a most zajló háborút „elkerülhetetlen”, preventív intervencióként állítja be, miközben semmilyen közvetlen biztonsági fenyegetés nem leselkedett Oroszországra Ukrajna felől.

Valójában arról van szó, hogy a moszkvai vezetés képtelen elfogadni egy független Ukrajnát,

mely nem az orosz befolyási övezet része. Mindez egyébként világosan kiolvasható Putyin korábbi kijelentéseiből is, melyekben Ukrajna létezését kvázi történelmi hibaként aposztrofálja. Más szóval az orosz katonák nem a haza biztonságáért harcolnak, és nem is csak a Donbaszban, hiszen ott vannak Herszon határában is, ahogy néhány héttel ezelőtt még Kijev külvárosában nyomultak előre.

 

2. „A mi kötelességünk, hogy megőrizzük azok emlékét, akik legyőzték a nácizmust, és megbíztak minket azzal a feladattal, hogy legyünk éberek és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzuk egy újabb globális háború szörnyűségeit”. (...) „Minden jel arra mutatott, hogy az Egyesült Államok és talpnyalói által támogatott neonácikkal és a banderistákkal való összecsapás elkerülhetetlen”. (...) „Senki sem felejtheti el a II. világháború tanulságait, miszerint a kínzók, a halálosztagosok és a nácik számára nincs hely a világban.” (Putyin)

Cs.V.T.: Ezt a konfliktust a demokratikus államok által támogatott Ukrajna (ön)védelme és az autoriter, elnyomó putyini rendszer érdekszféra-politikája között zajlik, amelynek, miután gazdasági, majd politikai ösztönző eszközei sem maradtak arra, hogy Kijevet a saját oldalán tartsa, most katonai erővel igyekszik befolyását biztosítani. A második világháború tanulságait a most civileket gyilkoló orosz katonai egységek számára kellene feleleveníteni.

 

Csiki Varga Tamás

 

3. „Meghajtjuk a fejünket az odesszai mártírok emléke előtt, akiket 2014 májusában elevenen égettek el a szakszervezetek székházában, valamint azon idős emberek, nők és gyermekek emléke előtt, akik a neonácik kegyetlen és barbár bombázásában vesztették életüket a Donbaszban.” (Putyin)

J.K.: A Putyin által említett odesszai szakszervezeti székház felgyújtása valóban megtörtént, miután oroszpárti és a kijevi hatalmat támogató tüntetők összecsaptak egymással. A szakszervezeti székházat valószínűleg az épületbe dobott Molotov-koktélok gyújtották lángra, melynek következtében 48, az épületben tartózkodó oroszpárti tüntető vesztette életét.

Az eset részletei máig tisztázatlanok,

az ukrán hatóságok vizsgálata pedig nem volt kellően alapos és pártatlan. Ebben az időszakban már megtörtént a Krím annektálása és folytak a harcok Kelet-Ukrajnában is, Moszkva pedig Odesszát is hasonló forgatókönyv keretében próbálta meg leválasztani Ukrajnáról. A kelet-ukrajnai harcokban akkor is mindkét oldalon jelentős civil veszteségek voltak, köszönhetően annak, hogy mindkét fél aktívan alkalmazta a nehéztüzérségét.

 

4. „Oroszország mindig egy egyenlő és oszthatatlan biztonsági rendszer létrehozását pártolta”. (...) „Tavaly decemberben felajánlottuk, hogy kössünk egy megállapodást a biztonsági garanciákról. Oroszország arra kérte a Nyugatot, hogy folytassunk egy őszinte párbeszédet annak érdekében, hogy lényegi és kompromisszumos megoldásokat találjunk, amely minden fél biztonsági érdekét figyelembe veszi. Hiába.” (Putyin)

Cs.V.T.: Oroszország nem őszinte párbeszédet kezdett decemberben, hanem katonai erődemonstrációval és háborúval fenyegetve igyekezett kizsarolni egy olyan új biztonsági architektúrát, amely nem csupán Ukrajna, hanem a kelet-közép-európai államok, így Magyarország biztonságát is csökkentette volna. Az orosz érdekszféra-politikában a térség államai nem tárgyalás alanyai, hanem az alku tárgyai –

Moszkva a fejünk felett alkudozott

arról, hogy önként bontsuk le azokat a védelmi kereteket, amelyek biztonságunk alapvető zálogát jelentik (a NATO-t).

J.K.: Az oszthatatlan biztonság elve – mely a Helsinki Záróokmányban is szerepel – azaz, hogy egyik ország sem növelheti saját biztonságát egy másik ország kárára, az orosz vezetés fő hivatkozási pontja. Nehezen értelmezhető, hogy Ukrajna vajon miként fenyegette volna a nálánál sokkal erősebb Oroszország biztonságát. Ráadásul a Helsinki Záróokmányban szerepel egy másik elv is, ez pedig a szuverén egyenlőség elve, vagyis, hogy minden állam szuverén módon egyenlő, és saját maga dönthet arról, kivel szövetkezik, milyen külpolitikát folytat. Ezt bár a Szovjetunió szintén aláírta, azaz vállalta ennek tiszteletben tartását, a putyini vezetés szerint azonban láthatóan mindez nem illeti meg Ukrajnát.

 

5. „Egy újabb büntető hadművelet volt formálódóban a Donbaszban, egy invázió a történelmi területeinken, beleértve a Krímet, nyíltan ez volt készülőben. Kijev kijelentette, hogy nukleáris fegyverekre fog szert tenni. A NATO-blokk aktívan építette katonai infrastruktúráit a velünk szomszédos területeken. Egy  teljes mértékben elfogadhatatlan fenyegetés jelent meg közvetlenül a határaink mentén”. (...) „Több száz külföldi tanácsadók kezdett Ukrajnában dolgozni, rendszeresen érkeztek a modern fegyverek a NATO-országokból. A fenyegetés napról napra nőtt.” (Putyin)

Cs.V.T.: 2014 óta

az Oroszország által támogatott „szakadár” erők folytattak háborút Ukrajna területén – nem fordítva.

Fel lehet róni, hogy Ukrajna miért igyekezett védekezni és megerősíteni védelmi képességeit, de ki tette volna fel a kezét, hogy „odaadunk bármit, vigyétek!” ? Hogy mindenki számára érthető magyar párhuzamot vonjunk: 1956-ban helyes döntés volt a forradalmat elnyomó szovjet hadsereg ellen harcolni, vagy „egyszerűbb lett volna feltenni a kezünket és engedni”?

J.K.: Meglehetősen zavaros állítások ezek. Vajon hihetőnek tűnik, hogy Ukrajna megkockáztatta volna a Krím vagy akárcsak a donbaszi szakadár területek visszaszerzését katonai erővel? Főleg, miközben az orosz csapatösszevonás már október óta zajlott az ukrán határok mentén? Arról nem is beszélve, hogy katonai célú nukleáris programot folytatott volna. Kijev valóban kapott modern fegyvereket a NATO tagországoktól, de ezekkel aligha indíthatott volna támadó műveleteket.  

 

Jójárt Krisztián

6. „Oroszország egy megelőző csapást mért az agresszió megelőzésére. Ez egy kierőszakolt, időszerű és az egyedül helyes lépés volt.” (Putyin)

Cs.V.T.: Ukrajna sem katonai képességei, sem más potenciál szempontjából nem volt abban a helyzetben, hogy megtámadja Oroszországot. Sem ilyen politikai nyilatkozat nem hangzott el ukrán részről, sem erre utaló lépések nem történtek. Mint említettem, 2014 óta az Oroszország által támogatott „szakadár” erők folytattak háborút Ukrajna területén – nem fordítva.

J.K.:

Moszkva egyáltalán nem volt lépéskényszerben, a háború nem volt kierőszakolt, sem pedig időszerű.

Moszkva érdekei szempontjából pedig egyértelműen helytelen és kontraproduktív lépés volt.

 

7. „A Nyugat láthatóan elhagyja az évezredes értékeit. Ez az erkölcsi leépülés vezet a II. világháború történetének cinikus meghamisításához, a russzofóbia gerjesztéséhez, az árulók felmagasztalásához és áldozataik emlékének megtaposásához.” (Putyin)

Cs.V.T.: Nem láttam semmilyen olyan nyilatkozatot a nyugati államok részéről, ami elvitatta volna az egykori Szovjetunió áldozatát a második világháborúban a erőfeszítéseit a győzelem kivívása tekintetében. Ebbe természetesen bele kell érteni az ukrán veszteségeket is, ahogy az oroszt és másokat is. A korábbi években általános gyakorlat volt, hogy a nyugati vezetők nyilatkozatokkal, de akár személyesen is megemlékeztek az évfordulóról. Az, hogy most nem állnak Vlagyimir Putyin mellé, az nem az értékek elhagyása, hanem éppen azok megőrzése.

J.K.: A jelenlegi orosz vezetés a Szovjetunió második világháborús szerepét 1941-től értékeli. A háború azonban nem ekkor kezdődött,

a Szovjetunió szerepe pedig 1941 előtt finoman szólva is ellentmondásos volt,

gondoljunk csak a finn-oroz háborúra vagy a Molotov-Ribbentrop paktumra.

 

Nyitókép: Putyin virágot helyez el a moszkvai Kreml fala mellett lévő ismeretlen katona sírjára a győzelem napi díszszemlén (MTI)

Összesen 137 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Maga a FÁK is Független Államok Közössége volt. A nevében van a függetlenségük elismerése az oroszok által (is).
Egy független állam aztán még a NATO-ba is beléphet, vagy akár az Anti-Komintern Paktumba.
Mi a probléma? Az, hogy a volt gyarmatod független?

A két szakértő nézőpontja is egy nézőpont. Így is lehet látni. Mondjuk, a tényleges előzményektől eléggé független.

Külön érdekesség, h. a két, be NEM tartott és tartatott minszki megállapodásról nem emlékeznek meg, sem a nyelvtörvényen túli, tényleges kárpátaljai magyar ellenes, következetesen következmények nélkül maradó atrocitásokról, végül arról sem, h. nemcsak orosz, hanem ukrán csapatösszevonás is volt a Donbassz két oldalán a háború kitörése előtt. Az ukrán cél feltehetőleg a Donbasszban végrehajtott végső rendcsinálás lett volna.

Nem lehet tudni, mi lesz, csak azt, h. az éppen gazdaságilag talpra állni kezdő magyaroknak NAGYON rosszul jött. Nem vagyok meggyőződve arról, h. intelligensebb, v. több jóval kecsegtetőbb lenne nekünk is csatlakozni a jelenlegi V4 többséghez. AZ OSZTRÁKOK NAGYJÁBÓL UGYANAZT CSINÁLJÁK, MINT MI, Salvini is nyilatkozott, a pápa sem a fegyverszállításban látja a mielőbbi béke zálogát.

Lidércnyomás arra gondolni, mi lett volna, ha a vidék nem menti meg Magyarországot a moslék kormányzásától. Volt már arra csődközeli eredménnyel példa.

Semmi új nincs ebben. A két szakértő felmondta az atlantista mainstream nézőpontot.

Idézet:

"Nehezen értelmezhető, hogy Ukrajna vajon miként fenyegette volna a nálánál sokkal erősebb Oroszország biztonságát. Ráadásul a Helsinki Záróokmányban szerepel egy másik elv is, ez pedig a szuverén egyenlőség elve, vagyis, hogy minden állam szuverén módon egyenlő, és saját maga dönthet arról, kivel szövetkezik, milyen külpolitikát folytat."

Ha Ukrajna vállalta, hogy a NATO, de lényegét tekintve az USA fegyverek felvonulási területévé válik, akkor ez az oroszok számára ugyanolyan fenyegetést jelentett, mint amikor 1962-bem a Szovjetúnió akart fegyvereket telepíteni Kubába. Akkor látva Kennedyék elszántságát egy totális háborúra, Hruscsov visszafordította a fegyvereket szállító hajókat. Most az USA fegyvereket szállít az általa befolyás alá vont Ukrajnának. Az EU pedig egy újabb ötlet szerint kész lenne garanciát vállalni a fegyverszállítások által képződő ukrán adósságra. Putyinnak most annyira van igaza, amennyire igaza volt Kennedynek 1962-ben.

Ami pedig a szuverenitást illeti, 2014-ben a szuverén Ukrajna elnöke, Janukovics az EU társulás helyett a Putyin által ajánlott Eurázsiai Gazdasági Szövetséget választotta. Erre fel történt meg az USA által nyíltan, Victoria Nuland személyes jelenlétével, és 5 milliárdos előkészítéssel támogatott kijevi puccs. Akkor hol volt Ukrajna szuverenitása?

Az USA semmire nem ad biztosítékot, csak a saját, földrészeken átnyúló törekvéseinek agresszív védelmére.

Ukrajna esetében egyértelmű volt, hogy a nyugati befolyás növelését tekintve mire megy ki a játék. A kijevi puccs után még állampolgársággal sem rendelkező miniszterek felügyelték az új kormányt.

Nem kell naivnak lenni, Brezinsky, vagy Kissinger pontosan tudták, hogy az oroszoknak geopolitikailag, történelmileg mit jelent Ukrajna. Érdekszférát, vörös vonalat, mert ha oda NATO fegyverek kerülnek, nincs hova hátrálniuk. De az USA úgy gondolta, hogy a Szovjetúnió megszűnése után Oroszországnak még a határai mentén sem lehetnek jogos érdekei. Viszont az USA-nak az egész világ az érdekszférája lehet, sőt ma már teljes természetességgel tartják legitimnek az ezt tükröző "világrendet". Amit viszont a világ nagyobbik része nem fogad el, csak a transzatlanti régióban sulykolják.

Ennek az erőpróbája zajlik most. Ukrán emberek halála, nyomorúsága, oroszok halála - mindezt az USA páholyból nézi és pénzeli. Egyedül neki hoz hasznot. Nem árt kétoldalúan nézni.

De ezt iimre 2022. május 13. 12:31 a kommentjében sokkal jobban idézi.

Az összehasonlításban az dönt, melyik deklarált világforradalmat. Na melyik?

Tanulj meg olvasni, évek óta tartó folyamatokat, majd összefüggéseket értelmezni és azután válaszolni.

Nem írtál még le egy értelmes gondolatot sem, csak gyerekes módon feleselsz azokkal, akik tényeket említenek. De félre ne érts, engem kimondottan szórakoztat, folytasd. Látod, ezt itthon megteheted, más, nagyondemokratikus országokban már letiltottak volna.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés