Orbánozós órákat is fel lehet venni az ELTE politológián

Vezérdemokrácia: az Orbán-rezsim és azon túl – ezzel a címmel lehet szemináriumi órát felvenni az ELTE jogi karán, a politológia szakon a 2021/22-es tanév első félévében. A kurzust angolul hirdették meg BA-s, MA-s és erasmusos hallgatók számára. Egy másik kurzus címe Magyar politika 2010 után. A két szeminárium hasonló szemléletet képvisel.

Az első szeminárium féléves tematikája szerint szóba kerülnek az órán az Orbán-rezsim létrejöttének „előfeltételei”, valamint „felemelkedése”, majd különféle „megközelítéseket” vizsgálnak, az egyik a „populizmus”, a másik a „hibrid rezsim”. Tanulnak a diákok a „plebiszciter vezérdemokráciáról” és annak alkalmazhatóságáról az Orbán-kormányra, szóba kerülnek a szakpolitikák, a „klientizmus”, illetve hogy „áldemokráciáról” van-e szó. Végül a szeminárium a plebiszciter vezérdemokrácia elmélete más országokra való alkalmazhatóságának vizsgálatáról szól.

A kötelező olvasmányok listája is figyelemre méltó. Rajta van Magyar Bálint volt baloldali oktatásügyi miniszter, a CEU Demokrácia Intézete munkatársának A posztkommunista maffiaállam című tanulmánya, amit 2016-ban adott ki a CEU; Körösényi András, Illés Gábor és Gyulai Attila Az Orbán-rezsim – A plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata című, 2020-as munkája; az egykor Hugo Chávezt mentegető, dél-amerikai baloldali rezsimek iránt rajongó Scheiring Gábor közgazdász-szociológus, volt LMP-s, ma párbeszédes politikus, 2010-2014 közt országgyűlési képviselő A liberális demokrácia visszaszorulása: az autoritárius kapitalizmus és a állam Magyarországon című tanulmánya; Enyedi Zsolt Paternalista populizmus és illiberális elitizmus Közép-Európában című, 2016-os tanulmánya; Jeffrey E. Green  Az emberek szeme: demokrácia a nézősereg korában című, 2010-es könyve; valamint a volt baloldali kultuszminiszter Bozóki András Hegedűs Dániellel közösen írt, Kívülről kordában tartott hibrid rezsim: Magyarország az Európai Unióban című, 2018-as tanulmánya.

Az Orbán-kormányokat 2010 óta minősítik különféle jelzőkkel a többnyire vele szemben kritikus politikatudósok – köztük sokan baloldali kormányok munkatársai. A legtöbbet használt fogalom a „hibrid rezsim”, miszerint formálisan demokráciáról van szó, de valójában sok benne az autokrata elem. Körösényiék épp a hibrid rezsim fogalmát találták elégtelennek, s ezért írtak vezérdemokráciáról.

Az Orbán-kormány még egy éve sem volt hivatalban, amikor Kornai János Számvetés című írásában már autokráciának nyilvánította a magyar politikai rendszert. Az Orbán-korszak berendezkedésének minősítéseit Gallai Sándor corvinusos egyetemi docens tekinti át a Magyarország 2020 – 50 tanulmány az elmúlt 10 évről című kötetben, levonva a következtetést, hogy „nem csak a kategóriákban és a besorolásban nincs egyetértés, a leminősítés indoklásában még változatosabb a kép”. A legtöbb kutató – hívja fel a figyelmet Gallai – a liberális demokrácia ismérveiből indul ki, ugyanakkor „a politikatudomány művelőinek a munkájában bizony gyakran tetten érhető a szurkolói attitűd”.

Gallai szerint „radikális és vélelmezhetően inkább politikai célzatú a »maffiaállam« koncepciója”.

Hozzátehetjük mindehhez, hogy a demokrácia definíciójáról nincs egyetértés a politikatudományban, és nemcsak hogy többféle demokráciatípust szokás számon tartani, hanem még tipológiából is több van. A Mandiner egyszer ismertette az amerikai Notre Dame Egyetem tipológiáját, ami hatféle demokráciatípust sorol fel: a schumpeteri választási (minimalista, elitista) demokráciát, a liberális demokráciát, a többségi demokráciát, a részvételi demokráciát, a deliberatív demokráciát és az egalitariánus demokráciát. Eme tipológia szerint ezek a demokráciatípusok többé-kevésbé kizárják egymást, és mindegyik más célt valósít meg. Leginkább a liberális és a többségi demokrácia van egymással ellentétben, és nem meglepő, hogy az Orbán-kormány többségi demokráciának számít. Egyébként a liberális demokráciának sincs egységes definíciója. 

Benedek Tibor doktorandusz hallgató órája, a Magyar politika 2010 után foglalkozik többek közt a demokrácia és autokrácia viszonyával, úgyszintén a populizmussal, rezsimbesorolási kísérletekkel és az Orbán-rezsim politikai logikájával is. Ennek olvasmánylistájában is túlnyomórészt a populizmussal, autokráciával, demokráciakrízissel foglalkozó tételeket találunk.

Februárban írtunk a CEU Budapesten működő Demokrácia Intézetéről, ami többek közt a populizmust, a nacionalizmust és a konzervativizmust kutatja, és amely szerint épp Budapest a nyílt társadalomért folytatott harc frontvonala. A saját hálózataival szorosan együttműködő intézet olyan balliberális nagyágyúkat vonultat fel, mint Magyar Bálint, Bozóki András, Kis János, vagy épp Sajó András.