Olyan diákokat vettünk fel, akik képesek új impulzusokat befogadni – Szarvas József a Mandinernek

2021. június 29. 20:00
„Mi az egyetemen jórészt a személyiség megerősítésén keresztül tudunk majd hatást kifejteni. Ha valaki már nem képes arra, hogy nyisson, akkor mi már nem tudunk hatással lenni rá” – mondja Szarvas József, az SZFE leendő színészosztályának vezetője, akit a most lezajlott felvételiről, jövőbeli tervekről és az egyetemet ért vádakról kérdeztünk.

Lezajlott a Színház-és Filmművészeti Egyetem leendő prózai színész osztályának felvételije. Milyenek az első benyomások? Milyen volt a légkör?

Valójában nehéz erre válaszolnom, hiszen nem én vagyok az érdekes, hanem a fiatalok. Nagyon jó és inspiráló volt a közös munka, hála Istennek nagyon sok figyelmet tudtunk biztosítani a felvételizőknek. Remek hangulatú felvételisorozaton vagyunk túl.

Közel négyszázan jelentkeztek, ebből tizennégyen nyertek felvételt. Hét lány és hét fiú.

Azokat a fiatalokat, akik a harmadik rostáig eljutottak, próbáltuk minél inkább biztatni, hogy mindenképpen folytassák és próbálják majd meg újra, hiszen az eredmény, ami született, nem ítélet, csupán vélemény. Lehetőség.

A felvételi minden évben három rostából áll. Milyen feladataik voltak a felvételizőknek?

Kellett készülniük egy repertoárral – versekkel, prózával, tánccal, dalokkal, hangszeres játékkal. A harmadik fordulóban pedig már voltak helyzetgyakorlatok, szituációs játékok, etűdök és előre megadott jelenetek is.

 

 

Szinte még el sem kezdődtek a felvételik, máris olvasni lehetett olyan kritikákat, hogy akadtak olyan diákok, „akiket az egyetem múltjával kapcsolatos hozzáállásuk és az egyetemfoglalásról alkotott véleményük alapján hátrányos megkülönböztetés ért” a felvételin. Az SZFE közleményben cáfolta a vádakat. Azért megkérdezem öntől is: volt ilyenre példa?

Nagyon röviden válaszolok: semmi ilyesmi nem volt.

Milyen tervekkel, érzésekkel vág neki az évkezdésnek?

Mivel elvállaltam ezt a felkérést, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a lehető legjobban tudjam elvégezni a rám bízott feladatot. Tanártársaimmal olyan szakmai miliőt szeretnénk teremteni, amelynek segítségével a gyerekek öt év múlva úgy kerülnek majd ki az egyetemről, hogy valóban sokat tanultak, és tudásban, illetve felkészültségben erősen tudnak pályára lépni.

A korábbi tanmenethez és feladatokhoz képest milyen változások várhatók?

Nem tudom, hogy a korábbi osztályfőnökök közül, ki hogyan végezte ezt a munkát. Természetesen össze fogunk rakni Rátóti Zoltánnal, Méhes Lászlóval és Sáfár Mónikával egy olyan tanmenetet, amelyről azt gondoljuk, hogy kielégítő és magas színvonalú pedagógiai irányt tudunk szabni magunknak és a diákoknak is.

A kiindulási alap: az ÉN. „Ki vagyok én?” „Mit akarok?”

Először jussunk el a gondolatig, aztán a szóig és a mondatig, majd a dialógig, a helyzetig, a jelenetig, végül a színdarabig és onnan ki a pályára.

Már az új helyen felvételiztettek, illetve ott fognak majd kezdeni?

A Szentkirályi utcában voltak a felvételik, ahol korábban a filmes szekció működött. A filmesek pedig átkerültek a Duna Televízió régi épületébe. A következő esztendőben a Szentkirályi utcai épület lesz a mi helyünk. A gyerekek el lesznek kényeztetve olyan szempontból, hogy minden azt fogja szolgálni, hogy minél bátrabban, szabadabban és minél többet dolgozhassanak.

Korábban bevett szokás volt, hogy az év végi vizsgákra a vidéki és fővárosi rendezők eljártak megnézni a diákokat. Sokan panaszkodtak arra, hogy ez egyre inkább kikopóban van.

Ha ez kikopott, az nagyon-nagy hiba és kár. A mi mesterségünk keretein belül több száz társulat és formáció működik, és az egyetem feladata elsődlegesen az, hogy ezeket a helyeket kiszolgáljuk fiatal művészekkel. Az ő dolguk pedig, hogy figyeljék a növendékek fejlődését, és ki-ki csapjon le azokra, akikre szüksége van. Én nagyon szeretném, ha ez újra így működne.
 

 

 

Arról lehet tudni, hogy milyen a leendő hallgatók város-vidék, esetleg külhon- megoszlása?

Nagyon sokan érkeztek vidékről és a fővárosból is. Határon túlról talán kevesebben.

Terveznek majd közös programokat, workshopokat vagy bárminemű együttműködést a kaposvári színműsökkel? Esetleg kicsit távolabb – Marosvásárhely, Kolozsvár, külföldi művészeti egyetemekkel?

Nyitottak vagyunk ilyesmire. Jó néhány izgalmas kezdeményezést szeretnénk beépíteni a munkánkba, ami a gyerekek számára hosszútávon előnyös lesz.

Az azonban biztos, hogy az első két év nagyon zárt lesz, hiszen azok a megalapozás évei.

Az utána következő esztendők kicsit másképp épülnek majd fel, akkor már várhatóan kirajzolódik majd, kinek mi áll jól, és tudni fogjuk, kinek merre húz a szíve. Ennek fényében fogunk nyitni rendezők, színházak, műhelyek, stílusok és „ízek” felé. Fontos, hogy a fiatalok először találkozzanak és ismerkedjenek meg mindennel, hogy aztán tudják, merre szeretnének tovább haladni. Minden városban, minden színházban más és más a kulturális közélet és atmoszféra. Lássuk meg, kinek mi tetszik! Igyekszünk majd bevonni a tanmenetbe komolyzenét, néptáncot, népzenét, képzőművészetet, kortárs szerzőket, poprockot, tehát mindent, ami lefedi a korunkat.

A lehető legtöbb irányba szeretnénk nyitni – persze kellő szigorral és pontossággal.

Az említett két évig tartó zártságba az is beletartozik, hogy ha valamelyik növendék felkérést kapna egy filmbe, sorozatba vagy színdarabba, akkor nem mehet?

Remélem, hogy nem innen tudják majd meg a válaszomat, de nem. Nem mehetnek sehová. Ez nem büntetés, csupán meg kell próbálnunk két év alatt olyan kis társulattá lenni, ahol mindenki egyenlő és mindenki egyenlő eséllyel indul. Nem szabad őket zűrzavarnak kitenni. Tanácsolom, hogy ne is keressék ezeket az alkalmakat. Ha menni akarnak, dönteniük kell, hogy az egyetem vagy a munka. Szabadságukban áll dönteni. Az egy másik karrierút.

 

 

Az eddigi években nagyjából lehetett tudni, hogy melyik osztályindító tanároknak milyen preferenciáik vannak. Életkort tekintve – első- vagy inkább többszöri próbálkozókat keresnek, a személyiség érettségét tekintve – kiforrott személyiségeket vagy inkább formálható fiatalokat szeretnének. Önök mit kerestek a fiatalokban?

A mi célunk az volt, hogy olyan gyerekeket vegyünk fel, akik nyitottak és képesek új információkat és impulzusokat befogadni. Akik tanulni akarnak. Lehetőség szerint olyan fiatalokat próbáltunk felvenni, akik még nincsenek fölvértezve tudással innen-onnan, különböző fórumokról, hiszen az a tudás bizonyos szempontból már eltakarja a valódi személyiséget.

Mi az egyetemen jórészt a személyiség megerősítésén keresztül tudunk majd hatást kifejteni.

Ha valaki már nem képes arra, hogy nyisson, akkor mi már nem tudunk hatással lenni rá. Fölöslegesen kerül be az egyetemre erre az öt évre, inkább menjen el egy színházhoz, és játsszon. Nagyon sok olyan fiatallal találkoztunk a felvételin, akiről már messziről látszott, hogy ő már készen van. Kész színészként jelentkezett az egyetemre. Tehát röviden: minél fiatalabb és „képzetlenebb”, ám minél erősebb szándékú, annál komolyabb esélye van arra, hogy izgalmas öt esztendőt töltsön el az SZFE-n. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a felvett diákokat a megfelelő tudással vértezzük föl.

 

Fotó: Földházi Árpád

Összesen 72 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Így igaz, ám a mérték, az arány, a követelmények megszabása - FIATAL EMBEREKRŐL VAN SZÓ! - első helyen mérlegelendő.
Induljunk ki csak Sinkovitsból, Bessenyeiből, és hogy a másik oldalt is említsük, Darvas Ivánból, de akár Kállai Ferencből.
Mi bennük a közös?
Mindannyian emberek voltak, 360 fokban, ahogyan a precíz, dolgos parasztember, ipari szakmunkás hordozza a világot, feltűnés nélkül, csak úgy egyszerűen, és ettől lettek színészóriások.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés