Séta a brutalista Budapesten

2020. október 30. 10:00
Miért vált népszerűvé a betonépítészet hazánkban? Minden brutalista épület egyúttal szocialista is? Milyen örökséget hagyott hátra a brutalizmus a fővárosban? Virtuális séta egy letűnt stílus budapesti emlékei között.

Le Corbusier svájci születésű francia építész lakóépület-modelljeit (ezen belül is az Unité d'Habitation épületet) tekintik az első tisztán brutalista alkotásoknak, azonban a stílusirányzat elemei felismerhetőek voltak már az 1900-as évek skandináv építészeti formáin is. A nyugat-európai értelemben vett brutalizmus a beton anyagának „szépségét” kívánta visszaadni (francia: béton brut). Le Corbusier brutalista épületeinél a beton dominanciájának fenntartása mellett a legfontosabb a könnyedség látszatának megtartása volt. Apró színes ablakok és különböző színűre festett falak alkottak egy óriási kompozíciót, amelynek így nem tömege, hanem formái keltik fel a figyelmet. Úgy tartották, hogy

a beton súlyossága és masszivitása megfelelő ellensúlyozás nélkül „összeroppantaná” a tájat, amivel összhangot kellene alkotnia.

A brutalista épület a nyugati művészetfelfogás szerint nem követi a természet vonalait, azonban lehetőséget ad új formák kipróbálására. A szovjet értelmezés – és művészetfejlődés – szerint azonban ez egy modern leegyszerűsítési módszere a korábban megismert épületformáknak. 

A művészeti alkotásként létrehozott brutalista épületek esetében nem a hasznosság az első számú szempont, hanem a modernista értelemben vett szépség és a modern ember új igényeinek kielégítése. Kollaborál a tér és szín egy megbízható, stabil épületszerkezettel. A kommunista brutalizmus egyenes vonalai és darabossága idegen a szemnek, nem illik bele a társadalom eddigi épületekről alkotott képébe. Mivel a betonfelületek gyakran nincsenek színekkel és átgondolt térelosztással ellensúlyozva – továbbá nincsenek kiegészítve olyan térszerkezeti elemekkel, melyek enyhe ívet adnának az épület élesen szögletes alakjához – természetellenesnek tűnnek.

Olcsón sokat, a szocialista brutalizmus

A szovjet blokk kommunista államberendezkedései mereven elhatárolódtak a korábbi művészeti irányzatoktól. A művészet összes ága központi irányítás és cenzúra alatt működhetett azért, hogy az kommunista propagandát közvetíthessen a nagyközönség felé. Budapest panelépületei közül nem mindegyik brutalista, és a brutalista épületek közül nem mindegyik szocialista. A kommunizmus úgy használta fel a brutalizmust, ahogyan az a legkényelmesebb volt: funkcionális propagandaként. A saját értékrendszerét tükrözte, társadalmilag elfogadott, felhasználható formában.

Egy korábban ritkán előforduló alapanyag vette át a tégla szerepét: a vasbeton. A kommunista építkezési stílus a hatvanas-hetvenes években jellemzően vasbetont alkalmazott, amelynek visszamaradt gigantikus példányai még ma is tisztán felismerhetőek az érintett országok építészeti formáin. A világháborúk után a modernista építészeti irányzatokkal való kísérletezési folyamat elkezdődött.

Közel hetven év távlatából elmondható: az átlagos városi ember mindennapjaiba bekerült a modernizmus.

Magyarországon a brutalista épületek építését szintén a szükség és a központilag irányított művészet tette lehetővé, melynek nem volt igénye a hagyományos és természetes formák megőrzésére. Szovjet mintát követve eltúlzott, blokkosított összképet adtak az új épületek.

A nyersbetonnal való építkezés lehetővé tette, hogy speciálisan formázott alapú épületeket hozzanak létre, amelyek később sokféle célt szolgáltathattak: lakóépületek, szobrok vagy központi pályaudvarok is épültek betonból. A két világháborúból ébredező ipar hatalmas pusztítással nézett szembe. Lakóhelyteremtési célzattal a funkcionális és viszonylag gyorsan megépíthető épületformák részesültek előnyben, de a korábbi téglaházak alapanyagai drágává váltak a válságos időszakban, további hátránya pedig a lassú építési tempó volt. Amíg a téglaház alapanyagait beszerezték, az építkezést elkezdték, és a mesteremberek az utolsó simítást is elvégezték a nagyobb házakon, akár évek is eltelhettek. Erre nem adott lehetőséget a lakásínség időszaka. Előkerült az építészeti eszközök apróbetűi közül a vasbeton, amely időtálló, könnyen formázható, gyorsan és 

olcsón lehet belőle sok építőanyagot létrehozni, amellyel nem csak egy, hanem akár több száz család számára is tudnak otthont építeni.

Hátránya, amellyel az utókornak kell szembenéznie, hogy nehéz az elavult épületeket karban tartani, ideje végéhez érve pedig különösen nehéz úgy felrobbantani, hogy a környezetében ne keletkezzenek jelentős károk. A már nem működő, alapjaiban sérült vasbetonházakat gigászi méretük és központi, sűrűn beépített környezetük miatt ritkán tudják eltüntetni, hogy új építkezéseknek adjanak helyet. A budai kerületek értékes építkezési helyszínek, azonban sok „jelenleg kihasználatlan” területet a kellemetlen vasbeton épületek foglalják el. Látványukkal és kezelhetetlenségükkel lerontják a környezetük értékét, tájsebet okoznak. Élettani hatásuk, hogy gátolják a széljárást, és csak nehezen vagy egyáltalán nem korszerűsíthetőek.

A hexagon térhódítása

Szabó István építész elképzelése alapján épült meg 1983-ban a Dél-Budai Református Egyházközösség temploma. Megtalálni ma már nehezebb feladat, mint közvetlenül építése után volt, mert a nyolcvanas években még nem volt a mai képéhez hasonlóan beépítve a környék. Ma már nem egy földből kiálló nyers betontömb látszatát mutatja a templom, ugyanis sűrűn körbeültették fákkal és cserjékkel, csak távolról szemlélve lehet felismerni a tető hexagon formáját, amely panel elemekkel van keresztbe szelve. A fémlemezek visszaverik a napfényt, így

a fény nem csak meghatározott napszakokban süt be az épületbe. 

A környező magas lakóépületek és a régi – eredeti – kelenföldi téglaépületek között foglal helyet. A fölből ferdén kiálló hexagon test bordázott és sima bádoglemezekkel van lefedve, amely nem engedi a klasszikus beton alapanyagot dominálni. Egy épület nem lesz pusztán attól brutalista, hogy betonból készült.

Ez a templom az egyik példa arra, hogy a Magyarországon

a fokozatosan lágyuló kommunizmus nem úgy használta fel ezt az építészeti stílust, ahogyan nyugaton tették. 

Sokkal inkább a korábban „megbotránkoztatónak” megismert formák újra köztudatba hozása lehetett a cél. Erről is tanúskodik az épülettel szerves egységet alkotó, mégis különálló szobor, amely a templom bejárata mellett foglal helyet. Nem okoz a földszintről feltűnő tájsebet, ugyanis a fák és a közeli panelházak eltakarják, így maradhatott egy rejtett pontja a fővárosi brutalista építészettörténetnek. 

Egy hatszögalapú hasáb formáját képezi a templom, amely ferdén nő ki a földből. A belső tér alapja és a tetőt képező üvegfelület hatszögalakú. Nem a templom legmagasabb pontján foglal helyet a református egyházat jelző csillag, hanem a hasáb közepén, a bejárat fölött. Körben tartóelemek hálózata biztosítja a falakat és nem utolsó sorban extrém modern formájával „díszíti” is a templom belső terét. A fény a nap nagy részében az oltárra és a hívek ülőhelyeire vetül. 

Hengerből hotel 

A főváros budai oldalán található körszállót – a Hotel Budapestet – számos mítosz övezi. Tartják nyugati és keleti ember találkozási pontjának ugyanúgy, mint a budai és pesti emberének. A hotel 1967 óta uralja a környező tájat robosztus hengeralakjával, amely egy téglatest alapzaton helyezkedik el. A hiedelmekkel ellentétben ez a vasbeton épület nem forog a saját tengelye körül, és nincsenek benne speciálisan íves szobákba tervezett bútorok sem, azonban töretlenül és sikeresen üzemel megnyitásának első pillanatától kezdve. Budapesten a brutalista stílushoz köthető épületek közül sok ma is üzemel hotelként vagy irodaházként.  

Ellenben a kor egyik bravúrjának számított az íves falakhoz illeszkedő, szabályos, látszólag négyszögletesnek tűnő belső teret létrehozni. A henger mint a kommunista brutalista építészeti forma, nem egyedülálló, számos posztkommunista országban is fellelhető (például Bukarestben). Szrogh György nevéhez fűződik ez a különös épületforma, azonban az építész több olyan brutalista lakóházat is épített már, amelyek meglehetősen hasonlóak voltak az eredeti Le Corbusier-formákhoz. 

Téglalapok átfedésében

A Finta József és Kovácsy László által tervezett Marriott Hotel Budapest egyik legközpontibb helyen fekvő tisztán brutalista épülete. A Duna korzón sétálva rögtön feltűnő, betonlapokból rétegezett épület 1967 és 1969 között épült, alaprajza egy szabálytalan T-t alkot. Külső borítása szintén a bordázott mintát kapta, ezen felül azonban vannak speciális kommunista brutalista vonásai. Az épület földszinti teraszánál kör formákat alkotó domborműsorozat kapott helyet, amelyet kiegészítenek a szintén kőből készített ülőalkalmatosságok. A talapzattól tetőtérig brutalista épület kezdeti tervek alapján a Magyar Tudományos Akadémia könyvtáraként üzemelt volna. A városvezetés azonban végül nem hagyta ezt az értékes Duna-menti területet a turizmus hatóköréből kikerülni. Így vásárolhatta meg 1993-ban a Marriott hotelláncolat az épületet.

A keleti oldala betonból készült tűzfal, így a délelőtt nagy részében kevés napfény szűrődhet át az épületen. Délután azonban már erősen befolyásolja a nap járása a szobák megvilágítását. Az erkélyek legfőképpen nyugat felé – a budai oldala felé – néznek. Kívül különösen rideg és masszív, belülről azonban a modern turisták minden igényét kielégítő ötcsillagos szállodakomplexumról van szó, amely a hetvenes évek kommunista brutalizmusát nyíltan egész Budapest elé tárja.

A brutalista hotelépület legkülönlegesebb tulajdonsága egyértelműen a lokációja és magasság-szélesség arány. Mérete észrevehetően nagyobb, mint a többi partmenti épületnek. Távolról figyelhető meg, hogy stílusában nem illik az átlagos kommunizmus korabeli épületek közé sem. Üveggel fedett erkélyei és sűrű, szoros láncolatot alkotó ablakai futurisztikussá teszik a klasszikus belvárosi modernista házakhoz és irodaházakhoz képest. A hotel töretlen sikerrel működik évtizedek óta, a folyamatos karbantartás miatt pedig jó állapotnak örvend a brutalista épület.

A ma viszonya a tegnaphoz

A brutalista alkotások a kommunizmus modernista törekvéseit elevenítik meg, és a klasszikus értelemben vett szépség teljes elhanyagolását jelképezik. Egy extremista, új stílusvonalat emelnek köztudatba, és megpróbálják azt a belvárosi több száz éves épületekkel vegyíteni, hogy egy „színes” és vegyes városképet kapjunk.  

Sokak szerint ezek az épületek kifejezetten elcsúfítják a fővárost, ezért valamilyen módon le kell őket bontani vagy átépíteni. Mások úgy vélekednek, hogy ezek az épületek érdekesek, és a maguk módján különlegesek akkor is, ha nem a szépség megalkotásának céljával készültek. A modern ember új igényei azonban régen továbbnyúltak annál, hogy egy épület legyen robusztus és masszív. Ma már a brutalizmus Magyarországon egy idejétmúlt stílusnak tűnik, a fennmaradt épületpéldányok többsége azonban a köztudat és a városkép része maradt.

***

Fényképek: Ficsor Márton

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Úrasztala. Mögötte szószék. Az Úrasztalán kinyitott biblia. Az úrvacsora vétel rituáléja az asztal körül, az asztalt többé-kevésbé körbejárva valósul meg nagyobb gyülekezetekben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés