„Közép-Európában mi messzi kultúrák vagyunk, nem tudunk egymásról sokat”, emelte ki, hangsúlyozva, hogy nekünk is „tudnunk kéne arról a Nyugatról, ami nem az Egyesült Államok”. Schöpflin nagy jelentőséget tulajdonít a globalizációnak is, amely „globális kultúrát vezet be, és kultúrátlanítja a helyi kultúrákat”, e háttér ismeretében pedig a nemzetállamiság alappilléreinek, a kultúrának, a történelemnek és a nyelvnek az erősítését pozitív tendenciának tartja. A vitapartnerei által kulcsfontosságúnak nevezett balkáni bővítéssel kapcsolatban megjegyezte, EP-képviselősége alatt árnyékjelentéstevő volt Szerbia ügyében, így sokat tartózkodott Belgrádban, ez pedig erősen formálta látásmódját. Az Erasmussal kapcsolatban úgy fogalmazott: azt jelenlegi formájában nem könnyű használni, ismer olyan egyetemeket, amely a programból következő adminisztratív terhek elkerülése érdekében inkább lebeszélik diákjaikat a lehetőség igénybevételéről. Az Erasmus céljával azonban egyetért, és fontosnak tartja, hogy „a nemzetállami bürokraták következő generációja ismerje egymást”.
Bába Iván a bevezető kör után idézte Martonyi János volt külügyminiszter Nyitás és identitás című könyvének gondolatait, mely szerint az Európai Unió három pillérre épül: a gazdasági együttműködésre, a tagállamok közötti békére és az európai kulturális identitásra. A három közül a legnagyobb sikert a gazdasági együttműködésben könyvelhetjük el, míg az identitás kérdéséről, az európai kultúráról az egyes tagállamokban alkotott képről évtizedekig kerülte a vitát az unió, így ezek a kérdések a mai napig az európai közbeszéd leginkább neuralgikus pontjai közé tartoznak. Martonyitól idézi Bába azt a gondolatot is, hogy
a tatárok vagy az oszmánok elleni védekezéskor a magyarok az identitásukat védték,
amely egyszerre volt magyar és európai. Így a magyar fél a mostani európai identitásvitákban is egy olyan álláspontot véd, amelyet a történelem során magától a vitapartnertől, Európa nyugati felétől vett át. Bába felvetette azt is, hogy az Erasmus-programnak a diákok mellett az oktatók mobilitására is lehetőséget kellene teremtenie, szerinte jó hatással lenne a közös európai tudatra, ha például taníthatnának lengyel vendégprofesszorok Hollandiában vagy portugálok Budapesten.
Schöpflin annyiban egészítette ki Bába európai kultúráról szóló megjegyzéseit, hogy Európában a központi kulturális kérdés mindig az volt: létezik-e, avagy nem létezik közös európai kultúra? Ha ugyanis létezik, abból az következik, hogy minden egyedieskedés ellentétes ezzel. Ez viszont ellentétben áll azzal az alapelvvel, hogy