A magyar könnyűzenét is megcibálja a járvány – Várkonyi Attila a Mandinernek

2020. április 25. 19:03
Írta: Sal Endre
Az élet nagy rendező. Várkonyi Attila, közismertebb nevén DJ Dominique is így látja: a koronavírus-járvány miatt heti több fellépése lett a semmibe, erre itt a hír, 55 évesen apa lesz. Habár hetek óta önkéntes karanténban van, mégis rég érezte magát ilyen boldognak.

„Igen, az élet nagy rendező, nekem pedig most ebben a nehéz, mindenki számára gyötrelmes időszakban megadta a legszebb ajándékot. Kingával, a feleségemmel tavaly októberben házasodtunk össze, s idén nyáron megszületik a gyermekünk. Csodálatos érzés!” – mondja kezdésként Várkonyi Attila, aki azt is elárulta, Liliennek fogják hívni a picit.

Várkonyi Attilának a járvány előtt sok fellépése volt, ehhez képest most otthon ül. Nem titkolja, mindez nagyon komoly anyagi kiesést is jelent számára, de az mindenképpen vigasztalja, hogy a Retro rádió révén továbbra is kapcsolatban áll az emberekkel, más kérdés, hogy az adásokat otthon rögzíti és az interjúalanyokkal is telefonon beszél.

A népszerű DJ szerint a járvány a magyar könnyűzenét is megcibálja majd. Mint mondja, neki legalább van némi tartaléka, de felteszi a kérdést: mi lesz azokkal az emberekkel, akik a koncerteken segédkeztek s ebből éltek meg?

Szerinte a közkedvelt, nagy zenekarok túlélik ezt az időszakot, a kisebbek viszont nem fogják.

Nekik ugyanis nem fér bele két-három hónapnyi bevételkiesés. „Ami pedig szintén aggasztó: a járvány végeztével a kisebb-nagyobb városok és cégek nem arra fognak koncentrálni, hogy könnyűzenei rendezvényeket tartsanak, kell majd a pénz sokkal égetőbb területekre, és a mostani rossz élmények miatt az emberek is nehezebben fognak visszatalálni a közösségi rendezvényekhez. Ebből a szempontból talán jövőre normalizálódik a helyzet” – folytatja Várkonyi Attila.  

Úgy érzi, a mostani helyzetnek azért pozitív hozadéka is van. Talán kicsit felrázza az emberiséget, s sokan ráébrednek, mi sem vagyunk támadhatatlanok, s talán a jövőben jobban vigyázunk magunkra, egymásra.

A járvány előtt, ha az ember elment egy Várkonyi-fellépésre, az volt az érzése, hogy pszichológusként végzett, hiszen öt-tízezer embert is könnyedén megmozgatott. Mint kiderül, nem is járunk messze az igazságtól, hiszen

debreceni egyetemistaként – fizika és technikatanári szakon végzett – sűrűn bejárt a pszichológia tanszék előadásaira,

tegyük hozzá, önszorgalomból.

„Azon sajnos nem tudok segíteni, ha valakinek anyagi gondja vagy szerelmi bánata van, és a sárga csekkeket sem tudom befizetni mások helyett. Arra viszont képes vagyok, hogy a fellépésem egy órájában emlékeket, érzéseket cseréljünk, és ha ennyi időre is, de aki eljön, elfeledje a gondokat” – vallja Várkonyi Attila, aki szerint a fellépései leginkább egy színházi előadáshoz hasonlítanak. Érzelmekről szólnak, emlékekről, közösen megélt pillanatokról. Ezért is bántja különösen, hogy hosszú ideje nincsenek fellépései.

A Retro rádiót 1,7 millió ember hallgatja, ami rengeteg. De mitől ez a nagy retrohullám? – tesszük fel a kérdést Várkonyi Attilának.

Szerinte több oka is van. Egyrészt

a mai negyven felettiek egy kicsit elvesztek a felgyorsult világban.

És magát is ide sorolja. Nem értik az elektronikus bankolást, nehezen használják a közösségi alkalmazásokat. Ami a fiataloknak természetes – mint például az Instagram –, az a negyven felettieknek általában nehezen befogadható. Talán ezért is fordulnak a fiatalkoruk felé, ami szép volt és értelmezhető, mellette pedig egy kor felett természetes érzés a nosztalgia. És még egy adalékot mond: „A nyolcvanas években kiváló zenék voltak, nyílt az ajtó, már lehettek nyugati cuccaink. A kilencvenes évek pedig a reményről szólt. Hogy öt év múlva úgy fogunk élni, mint az osztrákok. Nem így történt, de a remény, mint generációs érzés rögzült bennünk” – mondja.

Még a kilencvenes években is, ha jött egy jobb zeneszám, pillanatok alatt sláger lett. Manapság ez sem így van. Várkonyi Attila szerint leginkább azért, mert

nincs meg hozzá a médiaháttér, amely országos slágereket generálna.

Szubkultúrák vannak és ahhoz tartozó menő dalok, de már nincsenek mindenki által dúdolt új slágerek nem, mint amilyenek a kilencvenes években voltak. „Régebben, ha mondjuk a mindenki által hallgatott Juventus rádió sokat játszott valamit, abból sláger lehetett, ma ez már nincs így” – összegez Várkonyi Attila, aki ahhoz képest, hogy elmondása szerint humán beállítottságú ember, fizika és technikatanár lett. Az is kiderül, szülői tanács vezetett ide.  

Az édesanyja és az édesapja is fizikus, a tudományban éltek és élnek ma is. Harmincnyolc éven át dolgoztak egy szobában az egyetemen. Az édesanyja még most is angolul tart előadást a katedrán. „Számukra evidens volt, hogy én is a reál tárgyak felé indulok el én meg elfogadtam a szülői tanácsot” – így DJ Dominique, aki fiatalon

kacérkodott a színészi pályával is, mellette pedig mindig is izgatta az irodalom, meg a versírás.

A debreceni egyetemi évek számára a leválást jelentették a szülői háztól, ki akart kerülni a burokból. Hatéves korától ugyanis mindig csak azt hallottam, hogy bezzeg a szülei. Kicsit szeretett volna végre a saját lábán megállni, ezért ment Debrecenbe egyetemre, pedig maradhatott volna Szegeden is.

Persze az ő élete sem mentes a hajtűkanyaroktól. Így például Amerikában is élt egy ideig. Kint takarított, volt kikötői munkás, favágó, majd boltos és ugyanott üzletvezető is. Rengeteget tapasztalt. „Például azt, hogy létezik olyan közeg, amely honorálja, ha a maximumra törekszel, az a rendszer megbecsüli, ha szorgalmas vagy. Nem véletlen, hogy mindenkinél messzebbre jutottak. Hiába vitték anno Angliába tonnaszám a selymet, Spanyolországba és Portugáliába a töménytelen mennyiségű aranyat, Amerika néhány száz év alatt föléjük nőtt. Mert olyan emberek alakították, formálták, akik akartak valamit, ezt a tenni akarást pedig azóta is díjazza a társadalom.”

Kevesen tudják,

rajong a versekért, ezen belül pedig József Attiláért.

Úgy érzi, József Attilával valahol rokon lelkek. „Nagyon nehéz élete volt, és ez mind elkerült engem, mégis, olyan érzelmi mélységekről ír, amelyek hozzám szólnak, amelyek sokat jelentenek nekem. Gyönyörű és megrázó képeket festett a szavakkal. Csak azt sajnálom, hogy nem volt senki, aki megfogja a kezét és kivezesse az örvényből” – mondja Várkonyi Attila. Eltűnödik azon: Shakespeare is ugyanabból a betűkészletből dolgozott, mint mindenki más, de valahogy az ő mondatai mégis másként álltak össze, és mindez József Attilára is igaz.

Felvetjük neki, hogy honnan ered a DJ Dominique névválasztás, s meglepő választ kapunk. Mint kiderült, amikor hazajött Amerikából, egy pesti egyetemi csapatnak lett a játékosedzője, ahol mindenki választott magának egy kedvencet, példaképet. Egy játékostársa hamarabb lecsapott Michael Jordanra, így egy másik NBA-zsenire, Dominique Wilkinsre esett a választása. Aztán rajta ragadt mint becenév, amikor pedig elkezdett zenélni, adta magát a DJ Dominique művésznév.

Egyszer egyébként Jordannal is csinált tévés interjút. Megkérdezte, mi hajtja még, hiszen hat NBA-bajnoki címe van, a Nike dollár-százmilliókat fizet neki. Azt válaszolta, van egy képzeletbeli kis zászlója, és amikor már közel jár, továbbtolja. Az önbizalomról is mondott egy érdekeset:

„az a dobás, amit nem dobsz el, sosem megy be”.

„Elgondolkodtató” – fűzi hozzá Várkonyi Attila, aki nem mellékesen számtalan jótékonysági akcióban vett részt a járvány óta is, amúgy pedig a KézenFogva Alapítvány nagykövete.

 Azt is kevesen tudják róla, hogy majdnem NB I-es labdarúgó lett. Szabadkozik, hogy korántsem, ennek ellenére tény, hogy egy edzőmeccs erejéig az NB I-es Debrecen felnőttcsapatában is pályára lépett, olyan ismert játékosok társaságában, mint Bücs Zsolt vagy éppen Vancsa Miklós. „Persze nem szerződtettek, mert tehetséges nem voltam, csak hallatlan szorgalmas. Cristiano Ronaldo és Lionel Messi ösztönből játszik, én rengeteget gyakoroltam minden mozdulatot, cselt. Ennyire volt elég.”

A foci szeretete a nagypapától jött, aki nagy Fradi-és Real Madrid-drukker volt. Akkor is a Ferencvárosnak szurkolt, amikor az ötvenes években nem csak a nevét vették el a csapatnak – így lett Kinizsi –, hanem a zöld-fehér színkombinációt is.Várkonyi Attila számára amúgy Cristiano Ronaldo az etalon. Nem a külsőségek és a csillogás miatt, hanem mert hihetetlen maximalizmusa van: dollármilliomosként megtehetné, hogy lazít, de

neki továbbra is minden meccs élet-halál harc, presztízs.

Fizika és technikatanárként végzett, érdekelte a színészet, volt bolti eladó, kikötői munkás, favágó,  takarító, majd a televíziózást is kipróbálta, jó ideje pedig lemezlovas és rádiós műsorvezető. De ki valójában Várkonyi Attila? „Hogy ki vagyok? Mindegyik. Legfőképpen pedig egy DJ, akinek nem a zene a legfontosabb, hanem azok, akik hallgatják. Mit tegyek? Szeretem az embereket!”

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Na... mondjuk ha DJ Dominique a magyar könnyűzene, akkor nem olyan nagy gond az a megcibálás...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés