Prédikátor

Földalattiból Föld fölötti – Pajor Tamás a Mandinernek

2019. március 9. 12:58

Írta: Joób Rhodé

„Izgalmas, megrázó korban élünk, a történelem jelenlegi szakaszának legvégén”, a technológia „durván behatolt az emberbe” – mondja Pajor Tamás, zenész, dalszövegíró, lelkész. Megtéréséről azt vallja: „Ezt az egész külső mázat végül is ledobta magáról a bensőm”. Pajort ifjúkora közegéről, a kommunista és a mai idők korszelleméről, a materializmus és a spiritualitás szembenállásáról, no meg a politikáról kérdeztük – az SZDSZ-től a Jobbikon át a magyar jobboldal és a Hit Gyülekezete közeledéséig. Nagyinterjúnk.

A rendszerkritikus undergroundban kezdődött pályafutása – de hogyan élte meg a kommunizmust gyerekként? Hatott önre az ideológiai elnyomás?

Az ember gyermekkorában még nem teljességében fogja fel a dolgokat. Már tinédzser voltam a kádári konszolidáció idején. Ez az élmény beégett a lelkembe. A politikai struktúrának olyan hétköznapi kivetüléseivel találkozott az ember, mint a kocka lakótelepek; a nadrágszíjparcellákra hétvégén kiruccanó emberek; az

azbeszt hullámtetős víkendház előtt Wartburggal parkoló Mézga Géza-i világ.

Átlagpolgárok, akikkel szemben egy idő után mérhetetlen ellenszenvvel teltem meg. Holott igazán nem ők voltak a hunyók ebben a játszmában, hanem a politikai rendszer. Ennek az időszaknak a szarkasztikus feldolgozása megjelenik jó néhány dalszövegemben is. Később pedig, amikor a '80-as években az underground körökhöz tartoztam, én is aktívan szembekerültem az akkor már hanyatló állampárttal.

Megfigyelték?

Igen, de nem a politikai szerepvállalásom miatt, hanem a deviancia, a botrányokozások és a kábítószerezés miatt. Volt házkutatás, bevittek, utcán is elkaptak. A megfigyelés ténye az utólag már ismert, rólam készült titkosszolgálati iratok alapján is egyértelmű. A Hit Gyülekezetéhez való csatlakozásomat is nyomon követték, a barátaimét úgyszintén.

A közvetlen környezete mennyire volt átitatva ezzel a kommunista világgal?

Zsidó kispolgári családban nőttem fel. Sem apám, sem anyám nem volt párttag. Anyám a kereskedelem, apám a sport területén tevékenykedett. Nem voltak sem különösebben rebellisek, de talán nem is módfelett beilleszkedők. Akikkel érintkeztek, szintén ez a fajta neológ zsidó közeg volt. Igaz, anyukám egy cionista körrel is kapcsolatban állt, amely szintén megfigyelt státuszban volt.

Találkozott kirekesztéssel, antiszemitizmussal a '80-as években?

Először az MTK-meccsek sajátos légköre szembesített az antiszemitizmus létezésével, amikor hangos zsidózásba fogott az ellentábor. Zsidó vicceket szintén tapasztaltam a XII. kerületi iskolában, ahová jártam. Azért elég kellemetlen volt ezt feldolgozni. Igen, zsidónak lenni nem volt könnyű akkor sem. Kádárék valamelyest felszín alá nyomták az antiszemitizmust, de egyben lefojtották a feldolgozást.

Nem volt katarzis, mint ahogy semmivel kapcsolatban sem volt.

A népi antiszemitizmus akkor is életben maradt. A kezelési mód egyik bevett gyakorlata az volt, hogy a zsidóság kultúrában tevékenykedő részét a rendszer involválta. Aczél György testesítette meg azt a kultúrzsidót, aki feltétlen rendszerhűségével, nagyfokú műveltségével, bizonyos mértékű egyensúlyozó készségével egy engedményekből és megalkuvásokból épülő hidat képezett az értelmiség és a kádári rendszer között. 

A zsidóság ezek szerint többnyire jól érezte magát a kádárizmusban?

Az azelőtti időszakhoz képest mindenképpen. Ha viszont valaki például a kultúrában tevékenykedett, szerintem erőteljes kompromisszumokat kellett kötnie. A zsidóság történetének ez egy sajnálatos következménye: annak a hosszú múltra visszatekintő, útkereséssel vegyes tévelygésnek, amely a sok-sok üldöztetésből és traumából eredve egy új messianisztikus eszmeként tekintett a kommunizmusra. 

A Neurotic idején

Milyen volt ebben a világban lázadni? Csak a mának éltek, vagy volt egy remény, hogy mindez valamikor változni fog?

Többeket ismertem a demokratikus ellenzék tagjai közül. Bizonyos értelemben ebbe az ellenzéki rétegbe tartozott az is, amit én képviseltem. Nem szervezkedtünk, de

abban a zónában voltunk, amely utálta a rendszert,

abszolút kívülálló volt, és szembe is helyezkedett vele. Ez persze a mi esetünkben inkább a kulturális botrányokozásban merült ki. A titkosrendőrség megfigyelése tudható volt, a besúgók keresése folyamatos beszédtéma volt köztünk. Általánosságban örökkévalónak tűnt a rendszer, ez talán a '80-as évek közepétől kezdett változni.

A Hit Gyülekezete, ahova később csatlakozott, bizonyos értelemben szintén az underground kultúra része volt.

Éppen ezért számomra ez a komfortzónán kívüli státusz magától értetődő volt. Később láttam, hogy ugyanolyan, de tudatosabb ellenzékiséget képviselnek, csak bibliai értékek mentén. Azért mentem el a Hit Gyülekezetébe, mert attól kezdve, hogy 18 évesen, zsidó fiatalként elolvastam az Újszövetséget, már belém hatolt, hogy Jézus Krisztus a Messiás, és Isten fia. Ettől a pillanattól kezdve

éreztem, hogy nekem egyszer rendeznem kell Istennel a dolgomat.

Ennek ellenére pont ellentétes irányba haladt az életem. Ezt a szívemet feszítő ellentmondást sehogy sem tudtam feldolgozni. Végül ezt az egész külső mázat ledobta magáról a bensőm, és teret mertem engedni annak a legbenső kiáltásnak, amely Isten felé vonzott. Leszámoltam teljesen a múltammal. Azóta Isten szeretete és Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése a legfontosabb a számomra.

Dalszövegeiben ez ugyanolyan fontos cél, mint az irodalmi érték? 

A szellemi vezérfonalat tekintem elsődlegesnek, de úgy gondolom, hogy ha valakinek az életfeladatához ez hozzátartozik, akkor mindez nem kerül ellentétben igazán a formai minőséggel.

A '90-es évek is már történelem a mai fiatalok számára. Én a testvéreimmel az AMEN dalain nőttünk fel. Minden szöveget fejből tudtunk. Tudatosan szerette volna formálni az emberek gondolkodását?

A dalok hatásával kapcsolatban sok pozitív visszajelzést kapok. A legfőbb célom, hogy azt az igazságot, amiről meggyőződtem, eljuttassam az embereknek. Nyilván nem minden dal szól tematikusan is erről, de a végső cél mindig ez.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy van egy felsőbb világ,

hogy figyeljenek oda az isteni kinyilatkoztatásra, és engedelmeskedjenek neki.

A legújabb videoklipében felbukkant a Prédikátor, ami egy újabb irányról árulkodik. Milyen tervei vannak ezzel?

Ez egy projektkísérlet, amiben még jobban aktiválom azt, amit eddig csináltam. Stílusa a dalvers, ami kicsit vers, kicsit dal; saját gyártású szlogennel, dalliteráció. És ezúttal a zenei foglalat is valamivel populárisabb.

Prédikátor

Mennyivel nehezebb ma orientációs pontokhoz, kapaszkodókhoz jutni a fiataloknak, mint az ön tinédzser- és huszonéves korában, a hetvenes-nyolcvanas években? 

Izgalmas, megrázó korban élünk, meggyőződésem szerint a történelem jelenlegi szakaszának legvégén. Az emberiség, ezen belül a most felnövekvő generáció legnagyobb sorskérdését az ateizmus és a bibliai istenhit szembenállása veti fel. És nem elsősorban dogmatikus, hanem gyakorlati szempontból, az életvezetés, a döntések vonatkozásában. Ráadásul napjaink közgondolkodásának ateizmusa okkult színezetű, hamisan messianisztikus. Szinte mindenben máshogy dönt az ember a Biblia igazsága fényében, mint a materialista-evolucionista világnézet, vagy ennek legújabb mutációja alapján. Véleményem szerint ez az ellentétpár kezdi polarizálni az emberiséget, főként a nyugati féltekén. Szilárd meggyőződésem, hogy

az ember lényegét tekintve ma is ugyanaz mint több ezer éve: Isten képére teremtett, különleges létező.

Így kitörölhetetlen belőle a spiritualitás, a Teremtő, Megváltó Isten megismerése iránti motiváció. Ezt nem tudja „meghaladni”, felülírni semmilyen technológiai fejlődés vagy világnézet, ez a vágy elemi erővel tör fel újra és újra minden nemzedékben. Bízom benne és látom is a jeleit annak, hogy ez sokak esetében most is így van.

Saját élete, megtérése kapcsán sokat beszélt a függőségekről és az azokból történő megszabadulásról. Mennyiben kitettebbek a függőségeknek a mai tizenévesek, mint önök voltak anno?

Veszedelmes és egyre kiterjedtebb új függőségek szedik áldozataikat, amelyet ráadásul egymásra ható öngerjesztő folyamatok is erősítenek. Például mind a prostitúció, a szexuális perverzitások, mind pedig a kábítószerfüggőség újabb mélységei számára nyújt ördögien találékony platformot az internet. De ragaszkodva az előző gondolatomhoz, azt mondom, hogy mindezek a negatívumok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az igazságot, a létezés értelmét őszintén kereső, jó szándékú emberek megtalálják Istent. Erre a saját életpályám is bizonyíték.

Ön is érintette és általában is sokat beszélünk arról, milyen hatással van ránk a digitális világ, a Facebook elterjedése. Hogy látja, milyen hatást gyakorolnak az életünkre ezek a platformok és eszközök?

Természetesen egyértelmű és napi tapasztalat, hogy

a technológia durván behatolt az emberbe.

Ha csak ennek legenyhébb megnyilatkozásaira gondolunk, például hogy hányszor nyúlunk önkéntelenül és értelmetlenül okostelefonunkhoz, hátha kaptunk új üzenetet, ki, mit reagált, mire, és – ahogy mondani szoktam – ez a jéghegy csúnya. Nyilván ehhez nagyban hozzájárul az, hogy az iparági érdekeltség a minél gyakrabban, minél hosszabb időt az alkalmazásokkal töltő, úgynevezett felhasználó. Mindazonáltal harcolni kell ellene! És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos mértékig pozitív célokat is meg lehet valósítani ugyanezzel a technológiával, például az Evangélium hirdetését.

Korábban írt arról, hogy súlyos problémának tartja a genderideológia erőszakos terjesztését. Magyarországon is tartanunk kell ettől?

A szociáldarwinista eredetű faji ideológia olyan történelmi traumában részesítette az emberiséget, hogy ez ma sokak szemében a rasszizmus árnyát vetíti mindenkire, aki az etnikai vagy nemi határok feloldása ellen szót emel. Pedig 

ahogy minden egyénnek vagy családnak, úgy minden nemzetnek is van joga fennmaradni,

és ez az önvédelem, távol áll a fajelmélettől. Ez károssá akkor kezd válni, amikor egy etnikum más nemzetek fölé emeli magát vagy üldözőként lép fel. Még alapvetőbb követelmény a határok fenntartása a nemi identitás vonatkozásában. A férfi-nő pár mintázatát a természet is sokszorosan visszaigazolja, ennek nincs alternatívája. Többször mondtam, ahogy most is, hogy az ezzel szemben álló áltudományos agymosást inkább az emberkísérletek kategóriájába sorolom. Magyarország jelenleg hála Istennek kevésbé kitett ennek az ideológiának, de az ilyen irányú globális trendek megfékezhetősége kétségesnek tűnik.

A Hit Gyülekezete szoros kapcsolatban volt vagy két évtizedig az SZDSZ-szel, a magyar liberális erőkkel: ön miként értékeli ezt a folyamatot az együttműködéstől a szétválásig?

Erről a témáról sokszor és részletesen beszélt Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető pásztora. Emellett az ügyben talán leginkább érintett  Hack Péter és Mészáros István László is többször nyilatkozott erről, úgyhogy most röviden csak annyit tennék hozzá, hogy a Hit Gyülekezete Európa egyik legjelentősebb neoprotestáns közösségeként mindig is a bibliai világnézet alapján állt. Ezt minden olyan témában hangsúlyosan felvállalta, amikor ez ütközött az akkoriban egyébként radikális antikommunista, rendszerváltó SZDSZ politikájával. Ilyen volt a homoszexualitáshoz való viszony, az abortusz, a nemzeti szuverenitás vagy a drogliberalizáció kérdésre. Miután

a klasszikus szabadságjogokért folytatott érdekközösség pozitív elemei kisebbségbe kerültek,

az összeférhetetlen nézetek pedig túlsúlyba, megszűnt az együttműködés.

Mi a véleménye arról, hogy egyes liberálisként ismert véleményformálók pozitívan értékelik a Jobbik közelmúltbeli fordulatát? Régen, Gyöngyösi Márton listázása idején nagyon más volt a helyzet. El lehet felejteni nekik a múltat?

Nem tartok hitelesnek egy ilyenfajta politikai paktumot. Nem tudom, ki-ki hogyan magyarázza el saját táborának ezt a magatartást. Ez a ma általánosságban is jellemző elvtelen pragmatizmus. Egyébként szerintem az ember igazi, belső változásra csak Isten érintése által képes eljutni, ami a megtérésben ölt testet. Nem hiszem, hogy bárki meg tudna változni enélkül, de ezzel együtt én bárkivel szívesen szóba állok. Számomra nincs elveszett ember.

A korábban egymástól távolságot tartó magyar jobboldal és a Hit Gyülekezete viszont mintha egyre nagyobb összhangra találna az utóbbi években: ezt a változást hogyan értékeli? Értékek vagy érdekek változtak?

Erről is már többször volt szó. A Hit Gyülekezete értékalapú közösség. Azért tartotta fontosnak mindig is a politikai döntésekben való részvételt, mert ez legtöbbször messze ható morális és szellemi következményekkel jár. De ugyanebből az okból mindezt a bibliai értékek alapján tette, normális kapcsolatra törekedve mindenkori aktuális politikai szereplőkkel. Ezek az értékek a politika világára vetítve nyilván mindig is a konzervatív táborhoz való elvszerű közelséget valószínűsítették. Az nem a gyülekezeten múlt, hogy ez a múltban mégsem így történt. A Hit Gyülekezete tehát a bibliai, örök értékek mellett áll, a politikai táborok pedig különböző történelmi szituációban, illetve ügyek mentén közelednek vagy távolodnak ettől. Ez határozza meg egy biblikus közösség politikai viszonyrendszerét.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/144201

Ajánljuk még a témában