A royalista politikus, aki Károlyi hazaárulási perének tanúja volt, aki nem bocsátotta meg Horthynak IV. Károly elűzését, aki a frankhamisítási perbe is belekeveredett, s aki aztán a náci Németország ügynöke lett. Windisch-Graetz Lajos herceg emlékiratai most tudományos jegyzetekkel ellátva jelentek meg magyarul.
Érdekfeszítő forrása jelent meg a tizenkilencedik-huszadik századi magyar történelemnek a Szépmíves Könyvek kiadó gondozásában, Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársának jegyzeteivel ellátva: Windisch-Graetz Lajos: Küzdelmeim. Budapest, 2018, Szépmíves Könyvek Kiadó.
Windisch-Graetz Lajos herceg (1882-1968) unokája volt az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő hírhedt osztrák hadvezérnek, Alfred zu Windisch-Grätz-nek. A magyar politikussá avanzsáló unoka közélelmezési miniszter 1918. januárja és októbere között, s hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe („krumplipanamába”) keveredett, ami miatt a „burgonyaherceg” lett a gúnyneve.
Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol „Agence Centrale” néven
1920-ban legitimista programmal országgyűlési képviselő, IV. Károly bizalmi embere volt. Horthynak sosem volt képes megbocsátani, hogy a két királypuccs alkalmával nem járult hozzá IV. Károly visszatéréséhez. 1921-ben nem szavazta meg a trianoni békeszerződés törvénybe iktatását.
Még ugyanebben az évben Károlyi Mihály hazaárulási perében a vád tanúja, a herceg a háborús vereségért és a történelmi Magyarország összeomlásáért egyértelműen Károlyi Mihályt tette felelőssé. Szavai szerint: „a háborút Károlyi által vesztettük el. Az ő lelkiismeretét terheli olyan városok elvesztése, mint Kassa, Pozsony, amelyek alapításuk óta tiszta magyar territórium voltak, s csak azért vehették el egyik napról a másikra, mert egy szomszéd állam idejében s jobban szervezkedett, mindenesetre imperialista annexionista szempontból”.
1926-ban a „hazafias felbuzdulásból” frankot hamisító közszereplők elleni per fővádlottja lesz. 1932-ben Németországba költözik, ahol az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában talált dokumentumok alapján
Kiköltözésében komoly szerepet játszhatott, hogy bécsi és budapesti hitelezői ekkor már elfogatóparancsot kívántak kiadatni ellene. A második világháború után Argentínába emigrál, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.
Emlékirata először német nyelven látott napvilágot, 1920 szeptemberében.
Három hónappal később magyarul szerzői magánkiadásként jelent meg. A német változatból azonnal botránykönyv vált: a benne foglalt állítások miatt ugyanis Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus becsületsértési pert indított Windisch-Graetz-cel szemben a bécsi büntető-törvényszéken. A bíróság helyt adott a panaszának, és a rendőrség lefoglalta az osztrák főváros könyvkereskedéseiben található példányokat.
Röviddel ezt követően Károlyi Mihály jelentette fel rágalmazásért a herceget a berlini büntetőbíróságon, és 1922-ben sikerült elérnie, hogy a kötetet megjelentető berlini Ullstein Verlag visszavonja a boltok polcairól a művet.
A könyv német nyelvterületen történt viharos fogadtatása némileg magyarázatot adhat arra, hogy hazánkban miért nem valamelyik könyvkiadó gondozásában, hanem magánkiadásaként publikálta Windisch-Graetz e munkát.
A könyv szerepel az 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány által közreadott tiltott könyvek listáján is, 1920 után idén jelent meg először.
Nem hiszem, hogy amit az elmúlt tizenöt évben az ország közösen elért, kockára akarják majd tenni egy semmitmondó ígéretért – mondja Schmidt Mária. A történészprofesszorral a hazai politika mellett a háború dúlta világ fejleményeit is értékeltük. (A szöveg a Mandiner Klubesten elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)
A felbocsátást követően izgalmas 14 nap következik, amely mind a világ, mind a magyar tudományos életben áttöréseket hozhat.
Történelmi pillanat szemtanúi lehettünk szerda reggel.
Murád nem volt hódító szultán, a diplomáciát előnyben részesítette a háborúval szemben és valóban önszántából mondott le a trónról fia javára – tudjuk meg Ágoston Gábor történészprofesszortól.
Brutus választhatta volna a jó utat, de többre vágyott. Ennyi maradt belőle. Vigyétek innen!
„A történelmi regény feladata az, hogy megszerettesse a történelmet” – hangsúlyozta Nyíregyházán egy előadáson Bán Mór.
A Tisza Párt agrárszakértője szerint Ukrajna uniós csatlakozását adottnak kell venni, a magyar gazdáknak pedig ehhez kell alkalmazkodniuk.
A Fidesz EP-képviselője szerint súlyos alkukat kötött a Tisza Párt vezetője Brüsszelben, miközben furcsamód nem indul nyomozás a nevével összefüggésbe hozott bűncselekmények kapcsán.
