Elég volt a Nagy Imre-kultuszból!

2018. július 9. 11:24

Trombitás Kristóf
Mandiner
Amikor belügyminiszterként vagy legfőbb padlássöprőként működött, a joviális álca még senkit sem tévesztett meg.

A Népszava írta meg, hogy Nagy Imre budapesti szobrát elmozdíthatják jelenlegi helyéről, és visszakerülhet oda az 1919-es vörösterror áldozatainak emlékműve. Nagyon helyes cselekedet lenne! Éppen eleget viseltük már, ahogy egy mesterségesen kialakított,

a semmiből létrehozott Nagy Imre-kultuszt toltak le a torkunkon,

hősnek beállítva egy velejéig kommunista, hazaáruló és szó szerint nemzetvesztő, mérhetetlenül negatív alakot.

Nagy Imre priuszát az első világháború végétől kell felgöngyölítenünk, amikor hadifogolyként a kezdetek kezdetén is aktív szerepet vállalt a bolsevikok forradalmában, mint elhivatott csekista. (Helyezzük ezt a forradalmat is megfelelő kontextusba, ahogy gimnáziumi történelemtanárom mondta, miszerint az nem nagy októberi szocialista forradalom volt, hanem kis novemberi kommunista államcsíny.)

Máig nem tisztázott pletyka, hogy Nagy vajon szerepet vállalt-e a cári család kivégzésében; ám azt biztosan tudjuk, hogy számos magyar volt a jekatyerinburgi, csekista őrségükben, illetve akadnak olyan visszaemlékezések, amelyek nem csupán ezt említik meg, hanem azt is, hogy a kivégzést végrehajtók között is számos magyar volt, köztük egy Nagy Imre nevezetű is. 1934-ben Jurovszkij, a cári családot őrző csekisták parancsnoka azt közölte egy vallomásában, hogy a kivégzésben szerepet vállalók neveire nem emlékszik, de azt tudja, hogy ketten közülük Moszkvában élnek – csakúgy, mint abban az időben Nagy.

V. A. Kozlov vagy Edvard Radzinszkij mindenesetre erősen valószínűsítik azt, hogy Nagy Imre a gyilkosok között lehetett, és ugyan e helyütt a témát bővebben nem érdemes boncolgatni, de érdekes tanulmányok azért megteszik.

Nagy elhivatottan vállalt szerepet előbb a CSEKA, majd az OGPU, a GPU és az NKVD kötelékében. Berija bizalmi embereként érkezett vissza Magyarországra, és Rákosival való szembenállása is ebből eredt, nem politikai okokból. Rákosi őszintén tartott tőle, mert amíg ő a két világháború közötti időszak jelentős részét a Csillagban töltötte, addig Nagy komoly pozíciókat harcolt ki magának a szovjet politika bugyraiban. Egyebekben ez egy újabb nagy félreértés Nagy körül, mármint az, hogy kultuszának kialakítói egy idealizált Nagy-képet alkottak meg, amelyben

teljesen hamisan ábrázolták egy esendő, második vonalbeli alaknak,

amolyan technokrata középkomcsinak, miközben ilyetén jellemzése teljesen hamis.

Éppenséggel joviális, nem pejoratívan vett parasztos külsejének köszönhette, hogy 1953-ban vele hajtatták végre az enyhítést, hogy a sokaság elhiggye, itt valójában egy jó ember cselekedeteit látja, aki hibáiból okult. És természetesen Berija volt az, aki felszólította Rákosit, hogy adja át neki a miniszterelnöki posztot.

Ne legyenek kétségeink, amikor belügyminiszterként (lásd a svábok kitelepítésének elrendelését) vagy a beszolgáltatásért felelős, legfőbb padlássöprőként működött, akkor ez a joviális álca senkit sem tévesztett meg.

Kezdeti renoméját is annak köszönhette, hogy egy, azaz 1 évre a Politikai Bizottságból sikerült kiszorítania őt Rákosinak – miközben tudjuk, hogy az ’50-es évek elején mi lett azon elvtársak sorsa, akiket akadályoztatás nélkül kicsinálhattak és nem rendelkeztek magas, szovjet kapcsolatokkal –; azt pedig, úgy tűnik, szintén sokan elfelejtették, milyen szenvedélyes beszédben dicsérte a Parlamentben Sztálint, amikor annak halála után törvénybe akarta iktatni az emlékezetét.

Az kétségtelen, hogy bizonyos enyhülések bekövetkeztek 1953-tól, de ez is felülről irányított volt. Minden magyarországi, vezető kommunistának megvolt a moszkvai patrónusa, akik saját Kremlben folytatott harcaikat szatellit-módon is megvívták. És minekutána 1955-re Szuszlov került nyeregbe az SZKP-ben, ezért az ő magyarországi embere, Rákosi lehetett az, aki újra magához vehette az irányítást.

Tévúton járunk, ha azt hisszük, hogy Nagy Imre bármiben is különbözött ezektől az alakoktól vagy nagyobb befolyása volt az események alakulására. Pontosan olyan logika és beidegződések alapján járt el, mint Rákosi vagy Gerő, és ebből kifolyólag a megítélése sem eshet más kategóriába.

1956-os szerepéről felesleges hosszan beszélni, ezer módon és oldalról körbejárták azt. Úgy került az események közepébe, mint Pilátus a Krédóba, hiszen a diktatúra működésének köszönhetően országos szinten ismert, nem komcsi politikusa szinte nem is maradt az országnak. A „kedves elvtársaktól” relatíve hamar sikerült más irányba elindulnia, bár végig sodródott az eseményekkel, lényegi kihatása semmire sem volt. És fájdalmas ezt mondani, de Kádár János nem csupán úgy verte át őt folyamatosan, ahogy nem szégyellte, de kétségtelenül meglévő politikusi erényeit is kihasználta, ahogy Nagy Imre háta mögött sikeres szervezkedésbe fogott.

Nagy Imre ugyanis nemhogy államférfiként volt elégtelen, de politikusként is. Mindössze egy megbízható végrehajtó volt, akinek

fő erejét az adta, hogy már az Aurora idején is géppisztollyal állt a vörös csillag alatt.

Valóban addig devalválhattuk a hősiesség fogalmát is, hogy azt már bárkire rádobjuk? Annyi baloldali hőst tisztelünk a magyar történelemben, muszáj nekünk piedesztálra állítani egy velejéig moszkovita hazaárulót is?

Rendben van, valami férfiasság megvillant benne a halál kapujában, nem kért kegyelmet és önként vállalta halált. Ezzel bűneiből valamennyit megváltott a saját lelkiismerete számára, de nekünk ehhez semmi közünk, mert nem emberként kell őt megítélnünk, mint ahogy működése során sem magánemberként járt el, hanem a politikai élet szereplőjeként. Nincs dolgunk az ő személyes, szellemi megfontolásaival, irrelevánsak pályaíve megítélésekor.

Nem beszélve arról, hogy amennyiben ez az utókor által belé plántált elhivatottság annyira munkálkodott benne, akkor mégis minek kért menedéket a jugoszláv nagykövetségen?

És mindettől elvonatkoztatva: 

Nagy Imre gonosztevő volt, de nem hülye.

Egy realitásokat rosszul megítélő ember nem tudott volna ellavírozni a Szovjetunió véres közéletében. Így azzal is tisztában lehetett, hogy tehet ő bármit, de Kádár kivégezteti. Hiába nem várta ezt el a szovjet vezetés, Kádár szabad kezet kapott; és Ivan Szerov, a KGB akkori vezetőjének visszaemlékezése szerint Kádár Nagy felakasztásával elsősorban annak a nyomait akarta eltüntetni, hogy nem csak a forradalom első napjaiban működtek együtt, de korábban már Gerő megbuktatásán is fű alatt együtt dolgozhattak.

Nagyon kellemes fejlemény, hogy Nagy Imre emlékezete egyre inkább háttérbe szorul ’56 kapcsán, és frappáns ítélete lenne a sorsnak, ha a szobra helyére valóban a vörösterror áldozatainak emlékműve kerülne vissza.

Összesen 249 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160119_nagy_imre_rendelet_a_nemet_lakossag_attelepiteserol

azért engem "megtévesztett", hogy az akasztófát választotta a forradalom elárulás helyett
(akkora pofátlanság, amikor kis seggnyalók, fotel-forradalmárok minősítgetnek egy hosszú, akasztófán végződő életutat)

persze, meg direkt magára vállalta társai "bűnét" is
te legalább akkora hős vagy, minta a cikkíró

Nagy Imre, ha elárulta volna a forradalmat, bíróság elé sem került volna, hanem "megbecsült" politikus lehetett volna

Basszus, megjött a kilövési engedély?

Félix Péter, Magyar Narancs, 2008.okt. 29.:
"Charles Gati szerint az év szeptember 4-én lépett be az akkori titkosrendőrséghez, az OGPU-hoz (az NKVD, illetve a KGB elődjébe), Vologya fedőnéven. Innentől kezdve inkább személyes szimpátia alapján ítélik meg a történészek Nagy besúgói tevékenységét. Gati Vesztett illúziók című könyvében leírja, hogy birtokában van Nagy belépési nyilatkozata, valamint tizenegy jelentésének másolata, amelyek közül ötöt kézzel írt. Beszámol további öt olyan, kézzel írt jelentésről is, amiket moszkvai kutatómunkája során olvasott.

"Véleményem szerint Nagy Imre valóban az NKVD informátora volt, de együttműködésének területe és jelentéseinek az áldozatok életére gyakorolt hatása vitatható" - írja Gati. Nehezen védhető ez a konklúzió, hiszen maga Gati is néhány oldallal később így részletez: "Nagy Imre számos, a szovjet titkosrendőrségnek írt jelentését, amelyekben beárulja emigráns társait - de legalábbis a kézírásos dokumentumokat - hitelesnek kell tekintenünk. Ezek között szerepel három névsor, amelyekben a 'szovjetellenes tevékenységet' folytatók nevét sorolja fel." Az elsőt 1936 táján, a másodikat 1939. április 20-án, a harmadikat 1940. június 15-én juttatta el az NKVD-nek. Gati szerint e három lista összesen 203 nevet tartalmazott, akik közül "többtucatnyian lettek a Szovjetunión végigsöprő tisztogatási hullám áldozatai".

Paul Lendvai újságíró Forradalomról tabuk nélkül 1956 című munkájában Nagy besúgói működéséről így ír: "Kétségtelen, hogy az emigráns Nagy Imre (...) legalábbis 1936 és 1940 között, de talán korábban is rendszeresen továbbított információkat elvtársairól névsorok formájában is. Vlagyimir Krjucskov tábornok, a korábbi szovjet titkosszolgálati főnök 2005 szeptemberében Moszkvában személyesen nekem erősítette meg ugyanezeket az adatokat, amelyeket 1989 nyarán meg is küldött a túléléséért küzdő magyar kommunista párt vezetésének: Nagy információi tizenkét ember kivégzését és kétszáz ember letartóztatását vagy megbüntetését eredményezték"."

Válaszok:
Box Hill | 2018. július 9. 12:21

Folytatom Félix Péter írását:
"Rainer M. János becslése szerint a szovjet kommunista párt körülbelül 1500 magyar származású tagja közül legalább 1250-en "soha nem tértek haza".

Nagy Imrét 14 év alatt mindössze egyetlen alkalommal tartóztatták le, 1938. március 4-én. Gatinak birtokában van az a jelentés, amelyben egy NKVD-százados a következőket írja: "Vologyát 1933. január 17-én szerveztük be, s azóta igen értékes információkkal szolgált a magyar emigráció egyes tagjainak szovjetellenes tevékenységéről." E közbenjárás eredményeként Nagyot március 8-án szabadon bocsátották, ami akkoriban rendkívül ritkán történt meg. Kevéssé ismert, hogy Nagy Imre a Szovjetunióban letelepedve igen szoros munkakapcsolatba került Kun Bélával. Kun a saját emberének tartotta Nagyot, s bevonta a konkurens magyar emigránsok elleni politikai csatározásokba. Kun felhasználta Nagyot a Szerényi Sándorral és az annak kádereivel vívott hatalmi harcában. Végül Szerényi veszített, aminek az lett a következménye, hogy 1933-tól tizennégy évet húzott le a Gulagon."

Azért az utolsó naphoz hozzátartozik még két év nagyjából 1956 november 4-től a perig. Ha bármely napon úgy dönt, hogy elismeri a Kádár-kormányt, ágyban, párnák között halt volna meg.

Na jó: a perig. Amikor a pert elkezdték, már tényleg egyértelmű volt a kötél. De a jugoszláv követségen, a romániai deportálás során bármely napon mondhatta volna, hogy Kádár a tuti.

Az elismerés makacs megtagadása volt a tüske Kádár körme alatt.

Nagy Imre tiszteletét tőlem olyan figurák várják el, mint Mindszenty bíboros és Orbán Viktor, ezért engedelmeddel ezeknek a senki firkászoknak nem adok a véleményére.

természetesen, attól, hogy hosszabban írsz, még nincs igazad
(a bő lére eresztett dumában gyakran "csak" a lényeg sikkad el)
elég pl. az első pontod nézni
és mellesleg megkérdezni, hogy pl. Kossuth Lajos mit csinált a forradalom leverése után
megvárta, amíg felakasztják?! mint pl. Batthyány Lajost?

a "másik állam" pedig a baráti Jugoszlávia nagykövetsége volt, ahonnan a szovjetek, hazug ígéretekkel, elrabolták

és próbálj már némi empátiát mutatni (bár ez a mai "keresztény" Magyarországon nem divat!)

Vazze. Nagy Imre tényleg az NKVD ügynöke volt?

Még fiatalemberként egy ízben Kádárnak adtam igazat, Nagy Imrével szemben.
(Valami olyan önmeggyőzésből, hogy íme, Kádár alatt fejlődik Magyarország, akkoriban adták át a házgyári lakások tízezreit, virágzott a tsz-háztáji, ecetera, és különben is, kellett egyfajta pozitív igazodási pontot találni fiatal családapaként, nem lehetett folyton a negatív oldalt rendezőelvként életformává tenni. Mindezt nem védekezésül írom, csupán az akkori helyzet, a tények okán.)
Anyám halkan - és csendesen - annyit mondott: Tudod, fiam, micsoda megkönnyebbülés volt, amikor Nagy Imre megszüntette a beadásokat?
Nem vitatkoztam, inkább elszégyelltem magam...
Nagy Imre megtette azokat a lépéseket 56-ban, amelyeknek VOLT REALITÁSUK, és nem voltak ellentétesek az utca népének kívánalmaival.
Ez igen nehéz és embert próbáló feladat volt, kilépés a Varsóiból, Magyarország semlegessége estébé.
November 4-ére megállapodás történt: az ország felveszi a munkát, az élet újraindul.
Arról nem nagy Imre tehetett, hogy Washingtonban, Moszkvában, Pekingben, Londonban, Párizsban mindezt nem így gondolták.
Azzal, hogy önként állt a bitó alá, a legnagyobbak közé emelkedett.
Nagy Imre a forradalom pár napja alatt nemzeti politikus lett, a szó legnemesebb értelmében.
Pártok fölé emelkedett.
Halálában is. Jó magyarrá lett - egy folyamat eredményeként.
A szobra a magyar szuverenitásról szól, nincs annak köze ilyen-olyan izmusokhoz.
Legméltóbb helye a kivégzéséhez legközelebbi alkalmas hely.

" tudta, hiába taktikázik, neki meg kell halnia."
Én másképp emlékszem: ha aláírta volna, amit Kádár kért, hogy lemond a miniszterelnöki megbízatásáról, akkor életben marad.
De: nem írta alá.

Az is bizonyosságot nyert az elmúlt 30 évben:
a söpredék számos tagja iszkolt be a mártír Nagy Imre védőköpenyege alá.

Megpróbálom megvilágítani: amikor ezt a beszédet mondta, Budapesten dörögtek a fegyverek, a nyugati rádióadók a beszédet ismételték, ezt nagy Imre tapasztalt politikusként előre látta.
Azaz: ez a kitétel halálsikoly, a segítségadási ösztön életre keltése volt volt a Nyugat felé: segítsetek, Mentsétek meg lelkeinket!

Az a csípőre tett kezű f.szi nagy Imre mutatóujja előtt, nem Kádár?
Láthatóan külön a tömegtől, elvégre - mint a kép sugallja - ezek nem dörzsölt pesti flaszterbohócok, csak vidéki parasztok...

Nyugi, nyugi, még véletlenül betörik az orrod, és rögtön csendesebb leszel.

Akkor átadnám a szót Mindszentynek (Emlékiratok).

1953-ból: "Azt sem tudtam meg, hogy közben Nagy Imre lett a miniszterelnök, és hogy valószínűleg ez a körülmény juttatott engem is emberségesebb bánásmódhoz."

"Amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök 1953. július 4-én, a magyar nép országosan megmutatta gondolkozását. Őt Rákosinál, Titót Sztálinnál inkább szívlelte, de csak mint kisebb rosszat az adott helyzetben. Akárki, csak Moszkva és Rákosi ne! Micsoda Rákosi-undor volt itt, hogy a halott Rajk, a bűnös eszköz is inkább… Nagy Imre a lelkek jelentős megkönnyebbülését hozta pusztán azzal, hogy ő már nem Rákosi."

Saját kommentár: ez egy nagyon reális megítélés róla.

1956:
"A forradalomban született új nemzeti kormány /– Nagy Imre vezetése alatt –/ [az ország sorsáról és a politikai helyzetről] időről időre tájékoztatott /az ország sorsáról és a politikai helyzetről/."
"Tildy Zoltán helyettes miniszterelnök /is/ mellettem ült. Könnyezett/.Beszédem/ [, és a] végén Nagy Imre és miniszterei nevében köszönetet mondott a „nagy segítségért”, amit [beszédemmel] /szózatommal/ a nemzeti kormánynak nyújtottam."
"Napok múltán azt olvasom a külföldi sajtób[ól]/an/, hogy [Nagy Imre] előző nap/, amikor a helyzet már végzetesnek kezdett látszani, Nagy Imre maga/ kérte volna nekem ezt a menedék[et]/jogot/. A tiszt/, aki/ hivatalos minőségben kísért, /ezt/ [Nagy Imrét] nem említette. Hetek múltán [megtudom] /arról értesülök a követségen/, hogy valaki, /– egy/ [de] kideríthetetlen valaki Budapestről /–/ november 3-án [menedéket kért] számomra Washingtontól /menedékjogot kért/. [Ez a kérés tőlem nem ment. Később is kideríthetetlenek bizonyult az ügy.] /Hogy ki volt az, később sem tudtam kideríteni, de h/[H]a Nagy Imre tette, nemes lelkületét mutatja [és azt, hogy régen lehetett, de már nem volt bolsevista]."

Saját kommentár: rendben, nem tud biztosat, de félreérthetetlenül pozitív, amit Nagy Imréről ír.

Sajtótájékoztató az amerikai követségen:
"[Az e]/E/lső kérdés/ük/: Mit szólok az orosz agresszióhoz?
– A legteljesebb mérvben elítélem.
A második kérdés: Melyik [az elismert] kormány[a]/t ismeri el/ Magyarország[nak] /törvényes kormányának/? [A] Nagy[– vagy] /Imre kormányát vagy/ a Kádár[-kormány]/ét/?
– [Bár a Nagy-kormányban ott alakoskodott Kádár János is,] Nagy Imre kormányát [tartom] /ismerem el/ Magyarország kormányának. Kádár János/t/ idegen [telepítés és elutasítom, mint a-] /katonai hatalom erőszakolta az országra. A/bszolút törvénytelen[t]/nek tartom és elutasítom/."

Mondjuk azt csakugyan elképzelhetőnek tartom, hogy Orbán kilövési engedélyt adott Nagy Imrére, de az az Orbán, akire 1990 és 2010 között folyamatosan szavaztam, még határozottan a megbecsülésembe ajánlotta Nagy Imrét.

Na, ezzel egyet tudok érteni. Értelmes hozzászólás, köszi.1956-ban egy egész ország követelt Nagy Imre kormányt, jó, azért, mert nem volt más, ahogy Mindszenty is megjegyzi, de Nagy Imre nem bizonyult méltatlannak a bizalomra. Ezért érdemel egy szobrot és némi megemlékezést.

Egyebekben tényleg komcsi volt, akivel ma már nincs mit kezdeni. De nem érdemli meg, hogy senkiházi skriblerek mocskolják.

Nem mellesleg a szovjet allambiztonsag (Berija) ugynoke. 49ben kizarjak a KV-bol jobboldali elhajlasaiert es az otvenes evekben vegig - beken hagyjak! Mikozben nala kisebbeket kapott el az AVH gepszija tucatszam. Ha nem olyan "kozismerten jo a kapcsolata a szovjet allamvedelmi szervekkel" /Rakosi/ akkor Rajk helyett o lett volna a titoista per fovadlottja.

Na nem azert mert az NKVD vezere liberalis lett volna... Csak epp egy fokkal tobb esze volt mint Hruscsoveknak es tudta hogy a ket nemet allam versenyebol es osszehasonlitasabol hosszu tavon egy gazdasagi csod szelen allo birodalom nem johet ki gyoztesen.

Hát, szerintem akkor feledkezünk meg róluk, ha hülyeségeken vitatkozunk.

Az persze igaz, hogy nagyobb hőse '56-nak az, aki '56-os tevékenysége előtt nem üldözött ki az országból százezreket és nem söpört padlást.

De Nagy Imre szerintem a helyén van az emlékezetben. Tökös volt tőle megtagadni Kádárt. Ennyi.

Ha hallgattad volna ezt:
"Itt a Szabad Európa RÁdió, a 19, 25, 31, 41, 49 méteres rövidhullámon"... nem így beszélnél.
3-án este a forradalom győzelme 90%-osnak volt tekinthető.
4-én hajnalban pedig olyan 50-50.
Persze, akkor senki nem tudta, Eisenhower, "Ike" elnök úr leb.szta a szolgáját, "miért ébresztette fel azzal, hogy Budapesten fegyveres harc, lövöldözés folyik"

az ötvenes években a jelszó ez volt: "aki nincs velünk, az ellenünk!"
igen! akárcsak most

Trombitás Kristóf kíváncsivá tett. Jó lenne ismerni az ő bátor és makulátlan életútját.
Szerintem már az óvodában is bátor ellenzéke lehetett a Kádár rendszernek. És Nagy Imrének - természetesen!
Akkor, amikor még Nagy Gazsi is csak ennyit mert írni, hogy:

a sír
NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T
NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok
NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI

(1983)

Válaszok:
marko11 | 2018. július 9. 17:31

a vers formai bravúrját, tördelését csak az eredeti adja vissza
itt:
http://www.nagygaspar.hu/honlap/index.php/verseskotet/vers/16/672

Válaszok:
marko11 | 2018. július 9. 20:31

Robert Wilton: The Last Days of the Romanovs (A Romanovok utolsó napjai) című könyvében, a 81-83-ik oldalakon találom:

Az oroszokból álló belső őrséget lecserélte az új parancsnok, Jankel Jurovszkij, egy Szibériába száműzött zsidó fia. Magával hozott egy tíztagú csoportot, „letteket”- ahogy az oroszok hívták őket. Ezek valójában nem lettek voltak, hanem magyarok, néhányuk valójában elmagyarosodott németek. (A külső őrség orosz maradt, a járókelők megtévesztésére.)
Mivel a lettek alkották a gerincét a szovjetek idegen zsoldosainak, ezért bármely nem-orosz vörösgárdista letté vált az oroszok szemében. Jurovszkij maga is egy idegen nyelven beszélt hozzájuk. Ő az oroszon kívül csak jiddisül és németül tudott.

Az ottmaradt papírok között találtak egy befejezetlen levelet, melyet magyarul írtak, de amelyről megállapították, hogy nyilvánvalóan egy némettől származott, mert a főneveket nagybetűvel kezdte, alkalmazott néhány gót betűt és kiugró nyelvtani hibákat vétett, amelyek egy magyartól nem várhatók el.

Wilton folytatja: A „lettek” közül egy másik még beszédesebben bizonyította nemzetiségét. A cári család meggyilkolása előtti napon az egyik géppuskás belső őr a következő felírást ceruzázta az Ipatyev ház falára:
Verhás András
Őrségen 1918 VII / 15
Mellette oroszul is megpróbált emléket hagyni, de nem tudta jól betűzni az orosz „karaul” szót.

Aki Nagy Imrét elítéli, gyalázza: semmit nem tud az életről, a világról.
A politikáról pedig a tudása: kontraproduktív.

bunkó barmok kiikszelve
pedig remekül. kulturáltan érvel

Istenem! Nagy Gáspár szegény forog a sírjában. Hamarosan kiderül, hogy ő is komcsi volt.
A mai fidesz szavazók, mandiner kommentelők döntő részének persze fogalma sincs, hogy ki volt Nagy Gazsi. (Annyit elárulok: költő. És nem az a típusú bátor féleség, mint Trombitás úrfi, aki bátran belerúg még az akasztott emberbe is.)

Az ilyen trombitás féléket vajon mi viszi rá erre az aljasságra?
Ilyen jól fizetik?
És, ha ilyen jól fizetik, akkor pénzért bármit megír?!
Megéri? Szégyen nulla?
Vagy nem is ismeri ezt az érzést?

Ezt a panaszt tényleg Mindszentyvel beszéld meg.

Ez amúgy stimmel. Egy első világháborús stílusú német vezetés simán elsöpörte volna Sztálint. Még Lenint is majdnem elsöpörte 1918-ban! Ha Hitler nem jön a fajelmélettel, tök másképp nézne most ki Európa térképe. Volna pl. egy erős Németország, mint ipari nagyhatalom, volna egy német dominanciájú Európai Unió, amivel szemben Nagy Britannia próbálna önállóskodni. Szóval minden más lenne, tényleg...

Az a baj, hogy Horthy pontosan látta ugyan, hogy Sztálin mekkora gennyláda, de nem hitte el, hogy Hitler is az.

No meg amikor I.Viktor az egykori Soros ösztöndíjas a Liberális Internacionálé alelnöke volt...

Bocs, de ezek odafönt Mindszenty-idézetek. Vele vitasd meg! Én rá hallgatok, két okból, egyrészt, mert tisztán látó, és vitathatatlanul hiteles kortárs, másrészt mert valahogy úgy szeretnék katolikus lenni, ahogy ő.

Ezzel egyetértek. Éppen ezért fájlalom, hogy ezt a fájdalmat pont egy Hitler-stílusú idiótának sikerült meglovagolnia. Mi lett volna, ha a német politika nem gyárt elméletet az árja faj felsőbbrendűségéből, hanem csak simán lesöpri Franciaországot, és utána a Szovjetuniót? Egy német dominanciájú Európa hidegháborúban a zusával. Ami bennünket illet, egy etnikailag korrekt határú Magyarország német szövetségben.

Igen, ezt nagyjából én is így látom. A közel egymilliós emberveszteség bele volt kódolva az eseményekbe, Horthy arról dönthetett, hogy kikből álljon. Ha 1942-ben megszállják a németek az országot, akkor 800 000 meggyilkolt zsidó mellé került volna néhány tízezer elesett katona és polgári áldozat, ténylegesen meg 600 000 meggyilkolt zsidó mellé került 2-300 000 elesett katona és polgári áldozat.

Lehet, hogy Trianon tartós revíziója sikerült volna, bár ha a románok ugyanúgy kiugranak, ez egyszer sem biztos.

"...hitted-e ezt a sunyi kis világot? -
már majdnem egyedül vagy!"
(Nagy Gáspár)

Köszönöm!

Eleddig ez egyetlen valamirevaló cikk, amit csillagszemű, juhász bajszú Kristóf barátunk életében megírt.
Mi több, minden szava igaz. ,
Ez szintén szokatlan egy labanctól.

"Alkat: Azok a testi, lelki, temperamentumbeli és tehetségbeli vonások, melyek minden egyén vagy közösség számára alapvető adottságok, nem azt határozzák meg, hogy az egyénből vagy közösségből mi lesz, vagy minek kell lennie, hanem azt, hogy mi minden lehet belőle.
...Az alkat épsége nem meghatározott adottságok őrzéséből, hanem elsősorban

a reagálóképesség épségéből áll.

Ha egy egyén vagy közösség meghasonlik önmagával, elveszti önmagát, ez nem úgy történik, hogy valamelyik napon valahol elveszti azt a kiskátét, amelybe be van írva, hogy neki milyennek kell lennie. Hanem úgy, hogy valamilyen okból, valamilyen megrázkódtatás, valamilyen meggyávulás, valamilyen megzavarodás folytán elveszti az ép reagálóképességét, elveszti azt a képességét, hogy a valóságos helyzetet felmérje, ennek alapján a szükséges vagy lehetséges tennivalókat felismerje, s azokba bele is vágjon. Persze, a reagálás épsége nem a cselekvés hevességében, erőltetett igyekezetében és mutatós eredményében mutatkozik, hanem a valóság érzékelésén alapuló helyes feladatválasztásban és vállalásban, abban, hogy „a dolgot őmagát nézzük”, s azután „körmösen nyúlunk a magunk dolgához”, ahogyan ezt Bocskai és Zrínyi oly egyszerűen megmondották."
http://mek.oszk.hu/02000/02043..
Kösz, a figyelemfelhívásodat!
Nagy Imre egészségesen reagált, azt tette, amit egyetlen szuverén nőzőpontból: tennie kellett.
Márpedig egy nép érdekében a legfontosabb:
legyen szuverén.
Ezért iránta a tisztelet és nem azért, mert "reformista, ...a párt haladó vonala, ...a magyar baloldal emblematikus alakja és ...más baromságok
De, hogy a lánya mit ünnepelt anno a szocik között, az nem világos.

"Igazán sajnálom, de nem alkuszom."
Kár, teljes félreértésben vagy - önmagaddal is.
Itt szó nincs semmiféle alkuról.
Nem igaz, hogy Nagy Imre vállalkozása eleve reménytelen lett volna.
Egy évvel korábban mentek ki a szovjetek pl. Ausztriából, Szuez tette be a kaput, amire előzőleg senki nem gondolhatott.
Ez adta az adut - a tanktámadást Magyarország ellen - a szovjetek kezébe.

"Viszont már az 1918-19-es emlékmű visszaállítása is óriási eredmény lenne"..., igen, szégyen, hogy Magyarország első mártírjairól, - akik a nemzetközi kozmopolitizmus áldozatai, csak azért, mert magyarok mertek lenni - nincs emlékezés.
Mintha nem is lettek volna.
Pedig az őket meggyilkolók: egyben Magyarország - kitervelt és ÖNKÉNTES - hóhérai...
Az elsők a magyar történelemben, mindaddig, 1000 évig példa nélküliek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés