Ferenc pápa esete a pokollal

2018. április 12. 8:51
Nyilatkozott-e olyat Ferenc pápa épp nagypénteken, hogy a pokol nem létezik? S ha nem, akkor miért folytat rendszeresen magánbeszélgetéseket egy olyan ateista, baloldali újságíróval, aki mindig félremagyarázza a szavait? Valami nem stimmel itt. Utána jártunk.

A pokol nem létezik – nyilatkozta nagypénteki interjújában Ferenc pápa kedvenc olasz lapjának, a középbal irányultságú La Repubblicának, azon belül is 93 éves, ateista jóbarátjának,  Eugenio Scalfarinak, akivel már kilencszer beszélgetett a lap hasábjain az egyházfő.

Mindezt húsvétkor – az egész katolikus világ a fejét vakarta, hiszen hitbéli alaptétet a pokol, meg hát ha nincs pokol, akkor semmiféle morális regulának nincs igazán visszatartó ereje sem. 

Scalfari: Szentséged, utolsó találkozásunkkor azt mondta nekem, hogy egy ponton a fajunk eltűnik, és Isten, aki mindig él a kreativitásával, más fajokat fog teremteni. De sosem beszélt nekem azokról a lelkekről, akik bűnösen halnak meg és ezért örökké a pokolban szenvednek. Ehelyett jó lelkekről beszélt nekem, akiknek megadatik, hogy láthatják Istent. De mi van a gonosz lelkekkel? Hova kerülnek büntetésként?
Ferenc pápa: Sehová nem kerülnek büntetésként. Akik megbánják bűneiket, azok elnyerik Isten bocsánatát és azok közé kerülnek, akik láthatják őt, de akik nem bánják meg, ezért nem is megbocsátani nekik, elenyésznek. A pokol nem létezik, a bűnös lelkek eltűnnek.” 

Ferenc pápa korábban többször nyilatkozott úgy, hogy egyértelmű volt: a katolikus tanítással összhangban valódi, személyes létezőnek tartja a Sátánt és démonait. Így márpedig nehéz volna nemlétezőnek beállítani a poklot. De Ferenc pápa korábban a pokollal fenyegetet a maffiózókat, és 2015-ben egy cserkészlánynak is elmagyarázta, hogy a pokol létezik, és bárki odakerülhet, aki elutasítja Isten irgalmát. 2016-ban is létezőként emlegette a poklot a Szent Márta Házban. 

A nagypénteki interjú után három nappal később megjelent egy vatikáni cáfolatszerűség, ami azonban nem cáfolja konkrétan a lapban megjelenteket: „A szöveg a szerző rekonstrukciója, melyben a pápát nem idézik pontosan. Az említett cikk semelyik idézőjeles része tehát nem veendő úgy, mint a Szentatya szavainak hű leirata”. A Vatikán hozzátette: a pápa magánlátogatáson fogadta Scalfarit, de interjút nem adott. 

Kérdések sora merül fel: annyira etikátlan lenne Scalfari, hogy egy baráti magánbeszélgetésből cikket ír? Ezután miért bízik még meg benne a pápa? Miért nyilatkozik rendszeresen a pápa egy ateista újságírónak, aki utólag „rekonstruálja” a beszélgetést, és már többször hibázott – hacsaknem összebeszélt a pápával? Hogyan eshet meg, hogy Scalfari nem kérdez rá még egyszer a pápánál vagy munkatársainál egy ilyen kijelentésre, miközben pontosan tudja, hogy katolikus egyházfő nem tagadhatja a pokol létét? Hogyhogy átengedett egy ilyen megjegyzést a szerkesztő a fake news korában?

Ilyen horderejű teológiai kérdésnél a Vatikán miért csak ilyen tessék-lássék cáfolatot ad ki,

miért nem fejti ki teljes nyilvánvalósággal a katolikus egyház teológiai álláspontját röviden, hogy senkiben ne maradjon kétség?


Eugenio Scalfari

Scalfari korábbi írásaiban (egyszer 2015-ben, kétszer 2017-ben) olyan nézeteket tulajdonított Ferenc pápának, hogy az elkárhozó lelkek nem a pokolra kerülnek, hanem egyszerűen megszűnnek létezni. Ez az álláspont hasonlatos Carlo Maria Martini jezsuita bíboroséhoz, aki 2012-ben hunyt el és az egyházon belüli progresszív irányzat egyik vezéralakja volt. Martini azért jutott erre az álláspontra, mert nem tudta elképzelni, hogy az irgalmas Isten örök büntetésre ítéljen valakit, egyben azt sem tudta elképzelni, hogy Hitler és a hozzá hasonlatos figurák üdvözüljenek – ami azért ellentmondásos, mert ha Isten irgalmát ennyire végtelennek gondoljuk, akkor meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy idővel talán Hitler és Sztálin is bebocsátást nyer a Paradicsomba. 

A katolikus teológia szerint egyébként aki elkárhozik, az maga tehet erről, mert ő maga döntött Isten irgalma elutasítása mellett – a pokol tehát szigorú értelemben nem Isten büntetése, hanem az Istent véglegesen elutasító személyek számára készült hely. Ahogy egy piarista szerzetes magyarázta egyszer: ha Isten leküldene egy buszt a pokolba, hogy aki akar, szálljon fel, irány a menny, senki nem élne a lehetőséggel.

A Katekizmus leszögezi: „Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökkétartó voltát.” Eszerint „a pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik.” Ugyanakkor „Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez ugyanis az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell.” Ide tartozik az is, hogy „a Gonosz nem valami elvont fogalom, hanem személyt jelent, a Sátánt, a Gonoszt jelenti, az angyalt, aki szembeszegül Istennel.” Ugyanerre hívta fel a figyelmet a 2014-ben Ferenc pápa által boldoggá avatott, várhatóan 2018-ban szentté avatandó VI. Pál pápa is.

A korábbi Scalfari-interjúkat a Vatikán hivatalos kiadója 2015-ben könyvben is kiadta más pápainterjúkkal együtt (Interviews and Conversations With Journalists; Interviste e Conversazioni con i Giornalisti). 

Míg azonban a korábbi Scalfari-féle pápaidézetek függő beszédben kerültek nyomtatásba, ezúttal az újságíró interjúformát használt. A vatikáni nyilatkozat ennek fényében még érdekesebb. Furcsa ugyanis, hogy miközben a nagypénteki „nincs pokol”-nyilatkozat 48 óra alatt hatalmas karriert futott be a világsajtóban, az olasz média nem nagyon foglalkozott a dologgal, még magában a közreadó lapban sem volt visszhangja. 

A fő probléma pedig az – írja Socci –, hogy egy pápa eltávolítására négy lehetőség van, ezek egyike, ha teljesen egyértelműen eretnek nyilatkozatot tesz – például kijelenti, hogy nincs pokol. Tehát

a pápa vagy magát hozta nagyon kellemetlen helyzetbe, vagy az egészet Scalfari nyakába varrja a Vatikán

– miszerint a két fél beszélgetett ugyan eszkatológiáról, de az olasz újságíró félreértette a pápát – de ez esetben az egyházfő jó barátja és lapja kerül rendkívül kellemetlen helyzetbe és tűnik teljesen inkompetensnek. 

Az már a legelső alkalmakkor kiderült, hogy valami nem stimmelt: a baloldali lap idős, akkor 90 éves ateista munkatársa állítólag emlékezetből gépelte és foglalta össze a pápával való magánbeszélgetését már 2014-ben is, benne olyan megjegyzésekkel, hogy Ferenc pápa szerint ötvenből egy pap (azaz világszerte nyolcezer pap) pedofil. Diktafon nem volt. Jegyzetek sem. Arról sem tudni semmi biztosat, hogy egyáltalán „on the record” volt-e a beszélgetés. 

Federico Lombardi szentszéki szóvivő akkor is azzal reagált: Scalfari saját emlékezetéből írta le a beszélgetést, nincs szó az elhangzottak pontos leiratáról és nem volt szó interjúról a szó bevett értelmében.

Az év áprilisában esett meg, hogy a pápa Bergoglio atyaként azt mondta telefonon egy argentin nőnek, hogy plébánosa tanácsa ellenére nyugodtan áldozhat elvált újraházasodottként. A média felkapta az esetet: Lombardi akkor is azzal reagált, hogy leegyszerűsítésről van szó, és a médiajelentések pontatlanok voltak. 

Valakit itt palira vesznek – gondolhatja az egyszeri újságolvasó.

Egy pápa diktafon nélkül ad interjút egy idős, ateista baloldali újságírónak?

Vagy csak beszélget vele privátim? Ennyire naiv vagy ennyire nemtörődöm nem lehet egy egyházfő, aki pontosan tisztában van azzal, milyen mértékben magyarázzák félre még a legprecízebben megfogalmazott pápai nyilatkozatokat is a médiában. 

Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök az ügy kapcsán a Mandinernek azt mondta: „Ferenc pápa nem akar gondolkodás nélkül megfelelni a tőle függetlenül kialakult és kötelezővé tett konvencióknak, másrészt az őszinte véleményét mondja mindig, de nyilván ezt sokan úgy továbbítják, hogy hangzatos legyen, akár úgy, mintha mást mondana, mint az egyház tanítása”. A Magyar Katolikus Püspöki Kar korábbi médiareferens püspöke szerint Ferenc pápa azt mondta el a pokolról, amit ő gondol, és ami ugyan nem azonos sok katolikus hívő elképzelésével, de az egyház tanításával teljesen azonos. Kiss-Rigó szerint a pápa nem tud úgy nyilatkozni, hogy 100 százalékosan egyértelmű legyen, amit mond, mert mindenképpen félremagyarázzák. 

Christopher Altieri felteszi a kérdést a Catholic Heraldon: miért is bízik meg még mindig Ferenc pápa Scalfariban?

A The Times-nak nyilatkozó szakértő szerint a Scalfari-interjúk valószínűleg a Vatikán engedélyével jelennek meg, mivel ha egyszer, majd még egyszer valaki ennyire félremagyarázta a szavaidat, főleg ha te vagy a pápa, akkor többet nem nyilatkozol neki. 

Antonio Socci olasz szakújságíró szerint arról van szó, hogy „Scalfari és Bergoglio öt éve játszanak egy játékot, amiben az argentin pápa hozzájárul egyfajta tanítóhivatali kettősséghez. Amikor a katolikusokhoz beszél, homályosan és teológiailag kétértelműen beszél. Kerüli az egyértelmű megállapításokat, és így apránként lebontja a tanítást (a békák lassú megfőzésének taktikája). Eközben Scalfarin keresztül a szekuláris világhoz beszél, tudatván valódi elképzeléseit, amelyek teljesen modernek, hogy így készítse elő a »forradalmat« és hogy népszerű legyen a nem katolikusok körében és a médiában.”

Szerdahelyi Csongor, a ferences rend sajtófőnöke a Mandinernek kifejtette: Ferenc pápában „nagy bizalom van az újságírókkal szemben”, amivel „többször visszaélnek, de benne nem csökken a bizalom”. Ferenc pápa továbbra sem kér olyan biztosítékokat, amelyeket korábban szokás volt az egyházfők részéről, mert „egy szabad ember, és ami a szívén, az a száján”. Ilyen értelemben lehet „gyanútlannak vagy felelőtlennek nevezni ezt a hozzáállást, de ezzel együtt nem hagyja magát. Szerintem ez inkább pozitívum, nem pedig negatívum.” Szerdahelyi szerint a pápa azért ad interjút nem csak katolikus lapoknak, hogy másokhoz is eljusson a mondanivalója. Ferenc pápa első, Scalfarinak adott interjúja Szerdahelyi szerint jól sikerült, most viszont úgy látszik, kevésbé. Egy egyházfő minden lépését, nyilatkozatát pedig szerinte nem lehet sajtósokkal körbebástyázni, hiszen Joseph Ratzinger emeritus pápa egyik levelét pedig cenzúrázta a vatikáni sajtóiroda (XVI. Benedeket arra kérték fel, méltassa a Ferenc pápa teológiájáról megjelent kis könyvsorozatot, ám azt ő elutasította, részben a sorozat némelyik kötete szerzőinek személye miatt). Szerdahelyi leszögezte: aki közszereplő, az ki van szolgáltatva annak, hogy félremagyarázzák, hiszen minden újságírónál ott a kísértés, hogy azt ír meg egy beszélgetésből, amit kihall belőle. 

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az Úr Jézus egy-értelműen beszélt a pokol , az élet elhibázásának lehetőségéről . Más szóval : a szeretetnek is megvan a maga követelménye , s azt át kell venni . Azonban az egyház csak a szentek üdvösségéről nyilatkozik / kik , ha ők nem ?... /, de a kárhozatról nem . Végül is kizárólag a Szentháromság ítél , mert a véges-feltételes ember mindig tükör által homályosan lát .

Korrekt cikk. Érdekesség, hogy a Jehova Tanúinak van olyan hivatalos tanítása, hogy a JT hitre el nem jutó személyek, tehát kb. mindannyian, magamat is ideértve, halálunk után megszűnünk létezni, ellenben a JT híveket Isten föltámasztja.

A világ a 24. óra végéhez közelít, ami lehet mondjuk még 50-100-120 év...
Az, hogy ide jut, meg van írva a Bibliában.
A pápa nyilván úgy érzékeli, már közel az idő, ezért megpróbál minden kérdésről teljes nyíltsággal gondolkodni.
Ami hatalmas hiány, - bár lehet, megtette, és aki figyelmes, tud róla - az, hogy: nem mondja ki, mindez; a világvége-állapot - személy szerint kiknek köszönhető, miféle "munkálkodók" eredménye??

Nem könnyű helyzet ez. Megválasztottak egy meglehetősen öntörvényű embert pápának, miközben a katolikus egyházban kőkemény tradíció, hogy a fönt kiadott állásfoglalásokat bírálni nem lehet, csak értelmezni és magyarázni. Nem katolikusként együttérzően és érdeklődve figyelem a fejleményeket. S nem értem, hogy az előző pápának miért kellett lemondania. Aligha egészségügyi okokból.

Dehogynem! A kárhozatról is tanít az Egyház. A kárhozottak számáról nem beszélünk. Mert nem tudhatjuk.
Azt Csak a Szentháromságos egy Isten tudja, aki az ember teljes életét nézi a körülményeket is beleértve.

Ezt hol mondta Jézus?

"Bizony, és ugyanígy a pokol is. Nem átvitt értelemben."

A buziságot nem tartja gyógyíthatónak, - pedig sok esetben lehet - mivel ő buzeráns, a pedofíliát viszont, ami gyógyíthatatlan rendszeresen beidézi, amennyiben papokról van szó.

Azt nem értem, hogy ha, Erdő Péternek papírból kell felolvasnia a beszédeit és nem azért, mintha nem tudná elmondani fejből, hanem azért, hogy ne tudjanak belekötni, félremagyarázni, ráadásul ezeket a beszédeket ki is nyomtatják a sajtónak, akkor a pápa, hogy nem figyel a nyilatkozataira.
Diktafonra vesznek fel minden beszélgetést, a maguk védelmében, bizonyítékként is az interjúkban és azért is, mert ebből lesz az írásos anyag.

Láttam, azért kérdeztem.
Hát ez a baj. Hogy hozzátesz olyat is, amit nem kéne, akárcsak a pápa.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés