​Tények és feltételezések – milyen ember volt Antall József?

2018. február 5. 13:16

Kónya Imre
Vendégszerző
Ungváry Krisztián anélkül mond megfellebbezhetetlen ítéletet a politika szereplőiről, hogy ismerné e bonyolult kor összes tényezőjét.

Ungváry Krisztián „A Fidesz pártfegyelméről – Válasz a kommentárokra” című, Mandineren megjelent cikkében azt állította, hogy Antall József miniszterelnök az ügynökmúltjukkal zsarolta Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt.

Erre az állításra a Mandiner hasábjain Kónya Imre, az Antall-kormány belügyminisztere reagált válaszcikkében.

Ungváry Krisztián Kónya Imrének cikkben válaszolt.

Kónya Imre erre válaszcikkel reagál az alábbiakban.

A vitát a szerkesztőség ezzel lezártnak tekinti.

***

Amikor Ungváry Krisztián valótlan állítását olvastam a Mandineren, úgy véltem elegendő, ha a tényeket leírom, azokból mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy Antall József senkit sem „zsarolt”. A lájkok nagy számából arra következtettem, hogy ezt a Mandiner olvasóinak többsége is megértette. Úgy gondoltam, ezzel az ügy lezárult.

Ungváry azonban hosszú cikkben reagált az általam leírtakra, amelyben nem csupán megismételte, hanem még tetézte is a néhai miniszterelnök emlékének besározására alkalmas minősítést.

Bevallom, lehangol a politikai közbeszéd alacsony színvonala. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy közéleti szereplőket konkrét bizonyítékok nélkül a nyilvánosság előtt tolvajnak vagy éppen hazaárulónak neveznek. Egyes politikusoktól, újságíróktól ezt megszokhattuk és lassan már természetesnek vesszük. De a történészi szakma szabályai mások. Ha egy közéleti szereplőről egy történész ítéletet mond, pontosan kell fogalmaznia, és a tényeket illetően nem bocsátkozhat feltételezésekbe.

Válaszcikkében Ungváry így fogalmaz:

„Visszaemlékezőktől tudni lehet, hogy a borítékok ugyanakkora méretűek voltak. Ez azért lényeges, mert Torgyánról elég sok állambiztonsági irat maradt fenn. Annyi, hogy ez csak a legnagyobb alakú borítékba fért volna bele. Antall azonban nem az összes állambiztonsági iratot osztotta ki, hanem szelektíven csak egyetlen egyet, nevezetesen az ügynöknyilvántartásra utaló ún. 6-os kartont.”

Ezzel szemben a borítékban a 6-os kartonon kívül az az irat is benne lehetett, amely azt bizonyította, hogy Torgyán nem volt hajlandó jelenteni. Nem állítom, hogy így volt, mert nem tudom, hogy mi volt a Torgyánnak átadott borítékban. Ezt Ungváry sem tudja, de feltételezi, hogy csak a 6-os karton volt benne. És feltételezését tényként elfogadva kimondja az ítéletet:

„Antall politikai felelőssége letagadhatatlan. Amennyiben tudott arról, hogy Torgyánról milyen állambiztonsági iratok léteznek, akkor az ügynöknyilvántartás adatának kijátszása egyértelmű rosszindulatú zsarolás, amennyiben pedig erről nem tudott, akkor elképesztő politikai felelőtlenség és ostobaság, hogy a kérdést nem tisztázta kellő mélységben.”

Tehát Antall vagy „rosszindulatú zsaroló”, vagy „felelőtlen és ostoba” politikus. És mindezt a tények feltárására és közkinccsé tételére hivatott történész arra alapozza, hogy mekkorák voltak a borítékok!

Ungváry egyébként ugyanúgy tudja, mint a Mandiner lájkoló olvasói, hogy a zsarolás nem csak a büntetőjogban, hanem a közbeszédben is olyan kényszer vagy fenyegetés, aminek hatására a zsaroló arra késztet valakit, hogy az valamit tegyen, amit egyébként nem tenne, illetve ne tegyen, amit a kényszer vagy fenyegetés nélkül megtenne. Tudjuk, hogy Antall nem saját magától, hanem az FKGP elnökségének kifejezett kérésére adta át a borítékokat az elnökség valamennyi tagjának. Torgyán pedig – a többiekhez hasonlóan – nyilván  tisztában volt a saját hajdani tevékenységével, tehát tudta, hogy nincs mitől tartania, nem érezhette fenyegetve magát, továbbra is azt tette, amit akart. Tehát bármi volt is Torgyán borítékjában, egyértelmű, hogy Antall nem „zsarolhatta” Torgyánt.

A Csurka-ügyre áttérve, Ungváry itt is megismétli a zsarolás-vádat, ezúttal nem csak Csurkára, hanem az egész csoportra vonatkozóan. 

„A Kónya szerint nem zsaroló Antall egy frakcióülésen kijelenti, hogy az ellene szervezkedők között van ügynök, miközben rajta kívül senkinek semmilyen módja sincsen arra, hogy ezt az állítást ellenőrizze vagy cáfolja. Mi ez ha nem zsarolás?” 

Már miért lenne zsarolás, ha  Antall cáfolja az egyébként semmiképp sem kifejezetten „ellene szervezkedő”, de a frakció többségétől elhatárolódó nemzetpolitikai csoport önmeghatározását, miszerint közöttük nincs volt III/III-as? Antall kijelentésének erkölcsi megítélése nem attól függ, hogy az állítást tudja-e valaki ellenőrizni, hanem, hogy igaz volt-e a miniszterelnök állítása, vagy sem. 

De a zsaroláson kívül Ungváry ezúttal „hatalommal való visszaéléssel” is megvádolja a néhai miniszterelnököt:

„Kónya maga is bevallja, hogy Antall tudta Csurkáról, hogy beszervezték. Homályban hagyja azonban, hogy honnan tudta ezt, de ebből az elszólásából is nyilvánvaló, hogy Antall igenis elolvasta az állambiztonsági iratokat. Még furcsább, hogy természetesnek tartja, hogy egy regnáló miniszterelnök egyfajta önkiszolgáló adatbankként használhatja az állambiztonság hálózati nyilvántartását. Ez egyértelműen kimeríti a hatalommal való visszaélés cselekményének kategóriáját.”

Tények helyett megint egy feltételezés, illetve egyszerre kettő! Abból, hogy „Antall tudta Csurkáról, hogy beszervezték”, Ungváry feltételezi, hogy „Antall igenis elolvasta az állambiztonsági iratokat.” Továbbá azt, hogy „önkiszolgáló adatbankként” használta az állambiztonság hálózati nyilvántartását. Miközben köztudomású, hogy Németh Miklós átadott Antallnak egy listát a hálózati nyilvántartásban szereplő közéleti emberekről. Antall akár innen is tudhatott Csurka érintettségéről.

Egyébként jellemző Antall hozzáállására, hogy a lista másolatát átadta Göncz Árpád köztársasági elnöknek. Ha a miniszterelnökben lett volna hajlam, hogy visszaéljen az ügynökökkel kapcsolatos információkkal, ezt bizonyosan nem teszi. Csurka ügynökmúltja egyébként már Antallnak a frakcióban tett megjegyzését megelőzően is szóbeszéd tárgya volt. Én magam például egy eszdéeszes képviselőtől valamikor 1990-ben hallottam róla. Amikor kételkedésemet fejeztem ki, az ellenzéki politikus Csurka fedőnevét is megjelölte.

Mindebből az következik, hogy Ungváry megalapozatlanul állította, hogy Antall „elolvasta az állambiztonsági iratokat”, valamint, hogy „önkiszolgáló adatbankként” használta az állambiztonság hálózati nyilvántartását, és ezzel kimerítette volna „a hatalommal való visszaélés kategóriáját”, továbbá azt is, hogy zsarolta volna „az ellene szervezkedőket”. 

Egyébként Ungváry spekulációjának kiindulópontja is egy önkényes értelmezés. Én mindössze azt írtam, hogy Antall a frakcióülésen cáfolta a nemzetpolitikai csoport nyilatkozatát, miszerint nincs közöttük volt III/III-as, és Csurka ezt követően lapjában megírta beszervezése történetét. Ebből egy laikus levonhatja azt a következtetést, hogy Antall Csurka érintettségére célzott, de azt sem lehet kizárni, hogy a miniszterelnök a csoport más tagjáról (is) beszélt. Egy történész mindenesetre ennek alapján nem írhatja azt, hogy „Kónya maga is bevallja, hogy Antall tudta Csurkáról, hogy beszervezték”.

Úgy tűnik, Ungváry Krisztián történészektől szokatlan stílusára jellemző az is, hogy, ha valaki vitába száll vele, azt személyében is megtámadja. Ennek a vitának a kiinduló pontjánál (amikor a szerző Orbán Viktor és Szálasi  között vont párhuzamot) így járt a három történész professzor, Szakály Sándor, Ujváry Gábor és Gerő András is. A személyeskedést én sem kerülhettem el.

„Amíg a diktatúra politikai felelőseit kellet Kónyának törvényjavaslatokkal üldöznie, addig (egyébként helyesen) fontosnak tartotta az ügyet. Abban a pillanatban amikor iratnyilvánosság és átvilágítás került volna terítékre mindent megtett azért, hogy ebből semmi se legyen.”

Tény, hogy az igazságtétel ügyét – beleértve a diktatúra áldozatainak rehabilitálását és kárpótlását is – az ügynök-kérdésnél előbbre valónak tartottam. Ugyanakkor az is tény, hogy az átvilágítási törvény meghozatalakor én voltam a belügyminiszter. Amikor pedig a parlament az alkotmánybíróság intenciói alapján azt is lehetővé tette, hogy az áldozatok megismerhessék a róluk gyűjtött adatokat és a kutatók hozzáférjenek az állambiztonsági iratokat, én voltam a nemzetbizottsági bizottságnak az elnöke. Annak a bizottságnak, amely támogatta az eszdéeszes Kuncze Gábor belügyminiszter által késve előterjesztett és igencsak gyengécske kormányjavaslathoz benyújtott nagyszámú képviselői módosító indítványt, köztük azokat, amelyek az iratok kutatására vonatkozó, enyhén szólva szűkkeblű kormányjavaslat által biztosított lehetőségeket jelentősen tágították. 

A nézetkülönbségünk Ungváry Krisztiánnal valószínűleg abból is ered, hogy ő az ügynökkérdés aspektusából közelíti meg a rendszerváltás óta eltelt időszak történéseit, míg én belülről éltem át az eseményeket. Ungváry anélkül mond megfellebbezhetetlen ítéletet a politika szereplőiről, hogy ismerné e bonyolult kor összes tényezőjét, én viszont a szereplők jelentős részét, azt hiszem, elég jól  megismertem, Antall Józsefet mindenképpen. Emlékeimet egyébként megírtam egy könyvben, amelyet jó szívvel ajánlok vitapartnerem figyelmébe.

Kedves Ungváry Krisztián! Ha a vita során személyében megbántottam, kérem, nézze el nekem. Higgye el, nem ez volt a célom, hanem Antall József emlékének a védelme. Ha kedve van őt jobban megismerni, forrásként az antalljozsef.igytortent.hu holnapot ajánlom. De ha erre a linkre kattintva megnézi ezt a tízperces videót, abból is megtudhatja, hogy milyen ember volt valójában a rendszerváltoztató miniszterelnök.

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Tehát Antall vagy „rosszindulatú zsaroló”, vagy „felelőtlen és ostoba” politikus. És mindezt a tények feltárására és közkinccsé tételére hivatott történész arra alapozza, hogy mekkorák voltak a borítékok!"

Nekem is Ungváry borítékos majomkodásán akadt meg a szemem. Komolytalan az egész ember. Hiteltelen, ócska töriceleb.

Ráadásul az a gyanú merült fel bennem, hogy csak akkor nyilatkozik ilyen lisztbefingós baromságot, amikor anyagi érdeke fűződik hozzá. Jelenleg az új könyve miatt.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2018. február 5. 16:42

Nem értek egyet Kónya Imrével, de Ungváry Krisztiánnal sem. Mindkettő állítása feltételezésen alapszik és a tények teljes körűen nem ismertek. Az érintetteket pedig már nem lehet megkérdezni.

Bármi is az állítás egy tény az Antal-kormány e témában történő eljárása sok kívánni valót hagy maga mögött.

- A vizsgálatnak teljes körűnek és nyilvánosnak kellett volna lenni.
- Először a tartó tiszteket kellett volna vizsgálni és legalább megkísérelni törvényt alkotni, hogy ők ne vehessenek részt az államigazgatásban, közigazgatásban. Utána következhetett volna az ügynökök vizsgálata.
- Még csak kísérlet sem történt az alkotmányozásra. Ugyan a Horn-kormány megkísérelte, de végül meg is buktatta.

Mindezek figyelembevételével nem értek egyet a megnevezett két személy vitájában megfogalmazottakkal.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2018. február 5. 16:51

Én csodálkozom, hogy Ungváryra valaki egy szót is veszít.

Olyan vagy, mint Katona Tamás volt. Egy vita során, mivel az érvei és ellenérvei elfogytak és csak ismételt azt találtam mondani; Felesleges a vita, mert a szavazók dönteni fognak és 2010-ben az MDF eltűnik a politikai palettáról. Megsértődött és azt mondta; Az MDF lesz az egyedüli rendszervéltó párt, amelyik a legtovább fennmarad.
Mi történt?
Az MDF-el együtt az SZDSZ is eltünt.

Egyébként az MDF legnagyobb ellenfele és aki ahogy írod fűrészelte az elsősorban az SZDSZ volt és csak másodsorban az MSZP.

Ennyit az agarakról.

A lopás pedig egy másik téma lehetne. Nem minden lopás ami annak látszik. A politikai ellenfelek a lopás szót Jolly Joker kártyalapként alkalmazzák.

LOL

Akkor én meg azt mondjam; Nem tetszik látni Hollandiától a tulipánt.

"A Szanhedrin pecsétje nélkül itt nincs idvezülés."

:DDD

Burkolt antiszemitizmus?

"Nem az a kérdés, mit állít, helyette az: mit kíván elfedni vele?"

Igazad van. Most már csak azt árulja el; Ön mit kíván elfedni?

A kor csak azért volt bonyolult az Antal-kormánynak, mert fel sem készültek a kormányzásra. Ahogy a "libás" válságkezelő mondta: Nem értettünk hozzá. Ez rá is nyomta a bélyegét a négy éves tevékenységükre.

Kedves fel le barátom. A választáskor pedig igencsak méltattad az MDF-et.

Ungváry csak folytatja, amit elődei tettek eszdéesz néven, ahogyan Kónya leírja:
"Én magam például egy eszdéeszes képviselőtől valamikor 1990-ben hallottam róla. Amikor kételkedésemet fejeztem ki, az ellenzéki politikus Csurka fedőnevét is megjelölte."
Ez a tragédia.
Hogyan tudhatott erről az SZDSZ?
Ráadásul, az egész ügynöki ügy és Csurka egybemosása tudatos gyalázkodás volt, mert Csurka NEM JELENTETT.

Arra viszont jó volt a patkánypártnak, hogy tudatosan lejárassa vele Csurka Istvánt.
És még hány és hány tisztességes embert tettek tönkre ezek a patkányivadékok.
A Petők, Demszkyk, Kunczék, Eörsik...

Kérdés: mennyire releváns a "lista"?
85-től kezdve a belső titkos kör tisztában volt a változással.
A helyükben mindenki gondoskodott volna arról, hogy az adatok támadhatóak legyenek.
Ebben a helyzetben - az égető gondok mellett - ebbe belemenni: biztos bukta és ez a kezdeményezőnek kudarc.

Válaszok:
Berecskereki | 2018. február 5. 17:54

Amíg ezt nem értelmezzük, nem fejtjük meg a múltra, mára, de ami igazán fontos: a jövőnkre nézve, addig csak kerülgetjük a kását, a forrót a hideget és mindenfélét.
Minden ebből következett és - szerintem - ma is ez hat ránk:
""A magyar zsidóság elpusztítása Herzl Tivadar egyik profetikus gondolatára emlékezteti az embert. 1903. március 10-én, a magyar zsidóság aranykorának zenitjén, a cionizmus barátjához, Mezei Ernő magyar parlamenti képviselőhöz írott levelében ezt írja: "A végzet a magyar zsidóságra is le fog sújtani. Minél később történik és minél jobban megerősödik addigra ez a zsidóság, annál keményebb és kegyetlenebb lesz a csapás, annál durvábban fog lesújtani. Nincs menekvés.""
Sajnos, Magyarország sorsát ez a pár mondat határozta meg a XX. században bizonyosan.
A Lauderek ezt a vád-bűnöző pecsétet kívánják folytatni, örök időkig.
Ebből azonban a magyarságnak ki kell lépnie.
Különben ezek megölnek bennünket.
Félig máris megtették.

A hozzászólásomban 1990-1991 évekre gondolok. Akkor még a dokumentumok többsége rendelkezésre állt. Tudott volt, hogy ki milyen kormányzati döntésekben vett részt, kik voltak SZT tisztek, beszervezők. Itt egy lista a neten.
http://szigoruantitkos.hu/szt-tisztek?letter=A

Ne ám azt mond, hogy ez a 90-es években nem volt ismert!

Ezzel kellet volna kezdeni és folytatva azzal amit írtam.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2018. február 5. 18:20

Jól van no! Iróniának, "kötözködésnek" - ugye ismersz erről az oldalról is - szántam és nem általános értelemben gondoltam.

Kösz a listát, ami a valóság egy szelete. Egy.
Komlós János pl. hol van, sehol.
pedig nem akárki volt, ő is valakiknek "szigorúan titkos" volt..
és még hányan voltak...
Ez egy akkora ingovány, tele dezinformációkkal...
Ha lett volna egy kommandó, amely lecsap és az összes irományt, dokut, derült égből villámcsapásszerűen, időben, mikor senkiben fel sem vetődik - birtokba veszi, akkor: igen.
Ha ezt Antall megteszi, eskütétele utáni napokban, de ilyesmire nem is gondolhatott.
A dokut azok őrizték, akiket le kellett volna leplezni és bíróság elé állítani.
Én nem vagyok naiv.
A Horthy-, Kádár-szindróma rá is hatott.
Ebből kellene kilépnünk, örökre, legalább 80%-os szuverenitást elérni, a Horthy-Kádár-Antall-féle 25-30%-os helyett.
Viktor jó úton jár, csak az idő... az halad, az ország pedig végtartalékait éli, ha a családpolitika folytatódik, a mai, akkor - és csakis akkor - van remény és esély.

Válaszok:
Berecskereki | 2018. február 5. 18:53

A listán titkos SZT tisztek vannak. Komlós János tudtommal nem volt közöttük. 1950-es években magas rangú ÁVH-s tiszt volt.
1990-re már nagyon sok iratot, irományt, nyilvántartást megsemmisíthettek. 1986-tól folyamatosan gyűjtötték be a tanácsoktól állami és politikai szervezetektől az írtatok. Így már 1990-es években hiányosak lehettek. Ekkor kellett volna a még meglévőket feldolgozni ahogy írtam.

„Azt még mindig homály fedi, hogy mennyi iratot semmisítettek meg Horváth József csoportfőnöknek a megyei állambiztonsági vezetőknek 1989. december 18-án megküldött javaslata alapján. [69] Horváth József néhány nappal később kelt 11-13/1468/1989. sz. javaslata Pallagi Ferenc miniszterhelyettes döntését kérte újabb anyagok megsemmisítéséhez. Horváth József azt indítványozta, hogy a III. Főcsoportfőnökség valamennyi csoportfőnökségének vezetői tekintsék át a helyi adat- és irattáraikat, azokat az állambiztonsági operatív nyilvántartás rendszerének felülvizsgálatára vonatkozó javaslat szempontjai szerint vizsgálják felül és azokból az illetékességi körüknek és a hatályos jogi szabályozásnak nem megfelelő adatokat – az illetékes operatív osztályokkal egyeztetve – töröljék, az anyagokat semmisítsék meg. A csoportfőnök ezen kívül azt is kérte, hogy az Operatív Nyilvántartó Osztály kapjon felhatalmazást, hogy saját hatáskörben semmisítse meg egyrészt az „SZT”-tisztek irattározott ún. „biztonsági” és „levelező” dossziéit a kartonokkal együtt, másrészt az 1956. után irattározott operatív dossziék közül az egyházi objektumok, illetve a jogellenesen külföldön maradt, illetve amnesztiarendelet vagy egyéni elbírálás alapján hazatértek dossziéit. Ugyancsak javasolta a különböző belügyi parancsok és utasítások nyilvántartással, irat- és adattárolással, selejtezéssel kapcsolatos rendelkezéseinek és a Selejtezési Ügykörjegyzék módosításának elrendelését. A javaslatot Pallagi Ferenc november 18-án jóváhagyta. A megyei állambiztonsági vezetőknek 1989. december 21-én továbbított utasítás szerint a felülvizsgálat során kizárt hálózati személyek „B” és „M” dossziéit saját hatáskörben megsemmisíthették. Az egy nappal később, december 22-én kelt a 11-13/1468/1989. sz. javaslathoz készült módosító kiegészítés értelmében az anyagok megsemmisítéséhez jegyzőkönyv sem kellett.”
Forrás: http://www.rev.hu/rev/html/hu/ugynok/aktak/barath.html

Ma már nem látom értelmét. Főleg az ügynökaktáknak. A legtöbb nem él, nem tudna védekezni és így nem lehetne kideríteni, hogy erőszak áldozata, vagy önkéntes, adott jelentést, vagy nem. Önmagában a 6-os karton semmit sem bizonyít.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés