Megéri?

Aszódi: Nem hobbiból építünk atomerőművet!

2017. április 21. 16:30

Írta: Bakó Beáta
Elnézi a Paks II beruházás állami támogatását az Európai Bizottság, de szigorú feltételekkel. Például Paks I és Paks II semmilyen formában nem működhet majd együtt, mert az kartellezésnek minősülne, és a megtérülés is kérdéses, hiszen nem tudhatjuk, milyen lesz húsz év múlva az energiapiac. Az MTA kerekasztal-beszélgetésén a paksi bővítésért felelős kormánybiztos a kritikákat azzal hárította el: nem hobbiból építünk atomerőművet, hanem azért, mert az állam köteles ellátni villamosenergiával a lakosságot.

Miért és milyen indokok alapján adott zöld utat a paksi bővítésnek az Európai Bizottság? Az MTA Jogtudományi Intézete által szervezett csütörtöki kerekasztal beszélgetésen erre a kérdésre próbáltak válaszolni jogászok, közgazdászok, és Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős kormánybiztos. Bár a Bizottság végül arra jutott, hogy állami támogatást valósít meg a paksi projekt, de plusz feltételek teljesítése esetén ez igazolható, a résztvevők nem tudtak egyetértésre jutni abban, hogy végül megtérül-e majd a Paks II. beruházás.

A beszélgetésnek külön aktualitást adott, hogy épp pár nappal korábban kapta meg másodfokon is a környezetvédelmi engedélyt a Paks II projekt, bár a Greenpeace és az Energiaklub rögtön bejelentette, hogy bíróságon támadják meg a hatóság döntését. Mindenesetre ha ezt a bíróság is jóváhagyja, akkor a létesítési engedélyezés szakaszába lép az ügy.

Mi köze hozzá a Bizottságnak, hogy építünk-e atomerőművet?

Az energiapolitika alapvetően tagállami hatáskör, az EU csak annyit ír elő, hogy 2030-ra negyven százalékkal csökkenteni kell a széndioxid-kibocsátást. A megújuló energia kitűzött 27 százalékos aránya már inkább csak ajánlásnak tekinthető. Összességében az alacsony karbonintenzitású energiaforrásokból úgy alakítják ki a tagállamok az energiamixet, ahogy akarják.

Sőt, mivel az EU elsődleges környezetvédelmi célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése, az atomenergia inkább a kívánatos energiaforrás kategóriájába tartozik

– hangzott el a beszélgetés több résztvevőjétől is.

A Bizottságnak nem is magával az atomerőműépítéssel volt baja, hanem az EU-s versenyjogi szabályok betartásával, vagyis azzal, hogy a beruházás esetleg az EU joga által tiltott állami támogatást valósít meg. Az EU működéséről szóló szerződés általában véve tiltja a szubvenciót, de több kiskaput is nyitva hagy: kivételesen megengedhető az állami támogatás, ha például közös európai érdeket szolgál, vagy egyes gazdasági területek fejlődését mozdítja elő a támogatás, és persze egy olyan gumiszabály is van, miszerint a Tanács határozatban ezen túlmenően is megállapíthat kivételeket. A Bizottság tulajdonképpen úgy jön ide, hogy EU-s szinten ez a testület látja el a versenyhatóság feladatát, tehát nagyjából azt a szerepet tölti be, mint nálunk a GVH. A Bizottság alkalmazza a szerződések vonatkozó versenyjogi rendelkezéseit az egyes esetekre, és dönti el, hogy valamelyik kivételszabály megállapítható-e egy-egy projekt vagy vállalkozás állami támogatására, és így az mégis jogszerűnek minősül-e.

A paksi bővítésről hozott döntésről egyelőre annyit lehet tudni, hogy bár az állami támogatás tényét a Bizottság megállapította, valamelyik kivétel megállt az ügyben, mert végül is az uniós joggal összeegyeztethetőnek találta a Bizottság a beruházást. A részletes indokolás viszont egyelőre nem nyilvános, így – amint azt több felszólaló is jelezte – egyelőre egy egyoldalas sajtóközleményből lehet csak kiindulni. A résztvevők közül egyedül Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős kormánybiztos látta a teljes határozatot, de erről nem árult el részleteket, mivel jelenleg még azon egyezkedik a kormány és a Bizottság, hogy az indokolás mely részei hozhatók nyilvánosságra.

Annyit mindenesetre biztosan tudni lehet, hogy az állami támogatást arra hivatkozva állapította meg a Bizottság, hogy ugyanilyen körülmények között egy magánbefektető tisztán piaci alapon nem ruházna be. Annyira nagyon nagy gondot mégsem jelent ez, legalábbis a szubvenció miatti piaci torzulások a Bizottság szerint kiküszöbölhetők, ha a magyar állam teljesít három feltételt. Először is, az elért nyereséget kizárólag Magyarország befektetésének megtérítésére, vagy Paks II üzemeltetési költségeire lehet fordítani, további termelési kapacitás létesítésére nem. Másodszor, jogilag és funkcionálisan is szét kell választani a két céget, Paks I-et és Paks II-t egymástól és más állami energiavállalatoktól. Harmadszor, a Paks II-ben termelt villamos energia 30 százalékát a tőzsdén, fennmaradó részét pedig átlátható módon, aukciókon kell értékesíteni.

Megéri-e Paks II?

Már az első meghatározott feltétel is arra utal, hogy a Bizottság szerint megéri a paksi bővítés, hiszen abból indul ki, hogy lesz nyereség, máskülönben nem rendelkezne arról, hogy mire lehet azt fordítani – szögezte le mondandója elején Aszódi Attila, a bővítésért felelős kormánybiztos. Hozzátette:

a Bizottság azt mondta ki, hogy Paks II nem éri meg eléggé, vagyis egy piaci magánbefektető nem menne bele egy ilyen üzletbe.

Aszódi viszont azzal számol, hogy a termelési költség – amibe az építés, a hitel, sőt, a leszerelés költségei is bele vannak kalkulálva – 50-57 euró lesz megawattóránként, a villamos energia ára pedig valahol 65-108 euró között lesz 2025-2030 körül. Tehát még ha a legalacsonyabb becsült ár lesz általános a piacon, az akkor is magasabb lesz, mint a termelési költség, ami azt jelenti, hogy Paks II megéri – összegezte az energetikai mérnök kormánybiztos.

Ebben a meghívott közgazdászok nagyon nem értettek egyet Aszódival, ki is oktatták alapvető közgazdasági fogalmakból. „A cashflow nem ugyanaz, mint a profit” – reagált Aszódi felvetésére Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa. „A profit közgazdaságtanilag nem azt jelenti, hogy nullánál nagyobb a hozam, hanem azt, hogy nagyobb annál, mint amit elvártam” – magyarázta.

Az Energiaklub munkatársa, Fabók Márton ezt a következő példával világította meg: ha egy üzletből nyolc százalékos hasznom van, de közben befektethetném a tőkét egy befektetési alapba, ahol tíz százalékot kereshetnék rajta a nyolc helyett, akkor ez az üzlet nem éri meg. Ugyanígy nem éri meg az sem, ha nincs tőkém, és a tíz százalékos kamatra vettem fel hitelt a nyolc százalékos hasznot hozó üzlethez.

A hitel kapcsán Felsmann Balázs azt is felvetette: nem mindegy, hogy a projekttársaság tőkeként, vagy hitelként kapja meg a pénzt az államtól a beruházásra, ugyanis hitel esetén ez tulajdonképpen kockázatáthárítást jelent az adófizetőkre. Aszódi nem válaszolta meg a kérdést, hogy melyik opció játszik Paks II esetében, csak visszakérdezett: „Nem mindegy? Miért ne tudná így is előállítani a társaság azt a bevételt, hogy ezeket kifizesse?

A kormánybiztos Fabók példáját is visszautasította, mondván:

Nem hobbiból építünk atomerőművet, hanem, mert az államnak ellátási kötelezettsége van. Nem tehetnénk meg, hogy ehelyett fialó alapba tegyük a pénzt, vagy épp vidámparkot építsünk.

Paks II hosszútávon Paks I kiváltását célozza, és csak hat évig működne egyszerre a két erőmű – mondta Aszódi. Hozzátette: Paks II azért is szükséges, hogy a klímavédelmi vállalásainkat teljesíteni tudjuk, és ne tegyük ki még jobban a földgázimportnak Magyarországot. Aszódi szerint az Energiaklub ezt elhallgatja, és csak a szél- és napenergiáról beszél, ami pedig szerinte „nem alternatíva”.

Teljesíthetők lesznek-e a Bizottság feltételei?

A Bizottság csak úgy bólintott rá a paksi bővítés állami támogatásos megvalósulására, hogy cserébe garanciákat kér Magyarországtól a szubvenció okozta piactorzulások kiküszöbölésére. Hogy mennyi kockázatot vállaltunk ezzel, és mennyire lesz nehéz ezeket teljesíteni, arról is megoszlottak a vélemények.

Varju Márton, a Jogtudományi Intézet munkatársa bevezetőjében úgy értékelt: az álláspontok nagyjából félúton találkoztak, és a Bizottság álláspontja arra az esetre is jól védhető, ha valamelyik tagállam megtámadná az engedélyező döntést – mint ahogy ezt Ausztria már be is ígérte. Hosszútávon viszont Magyarország számára a nyereség visszaforgatása és az áram tőzsdei értékesítése is kockázatos. Ebben egyetértettek a közgazdászok is, bár Felsmann Balázs még azt is hozzátette: szerinte a második feltételt, a vállalatok strukturális szétválasztását sem szabad lebecsülni. Mint mondta, amíg egyszerre működnek,

Paks I és Paks II kompetitív szerepben lesznek: nem lehetnek közös tulajdonban, sem közös irányítás alatt, ha pedig összebeszélnek, az kartellezés lenne,

amit szintén tilt a hazai és az uniós versenyjog.

A nyereség megosztásával kapcsolatban érdekes példát szolgáltathat a brit Hinkle Point atomerőmű esete, amelyet korábban szintén állami támogatás miatt vizsgált, majd engedélyezett a Bizottság. A brit esetről Papp Mónika, a Jogtudományi Intézet munkatársa tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy annyiban teljesen más a brit eset a magyarhoz képest, hogy az egy tisztán piaci beruházás volt egy magáncég főszereplésével, piaci hitelből, és az állam csak garanciaadóként jelent meg a projektben. Az engedélyezés feltételeként ugyanakkor a Bizottság ott is előírta, hogy hogyan kell megosztani majd a nyereséget: nem csak az állam és a beruházó cég, de az állam és a fogyasztók, illetve adófizetők viszonylatában is.

Az energiapiaci árakat mindenesetre nem lehet pontosan megjósolni, így a közgazdászok és Aszódi vitája a megtérülésről is alapvetően különféle jóslatok összecsapásán alapult. A beszélgetés végén Felsmann Balázs arra is rámutatott: a jelenleg hatályos, 2030-ig érvényes magyar energiastratégiát 2010-ben írták, és már azóta is olyan innovációk történtek a megújuló energia hasznosítása terén, amely jóval olcsóbbá tette a zöld energiát. Szerinte érdemes lenne ezért a mostani tudásunk alapján újratervezni az energiastratégiát, még akkor is, ha az atomenergia használata Európa-szerte alapvetően elfogadott.

Összesen 194 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"„A profit közgazdaságtanilag nem azt jelenti, hogy nullánál nagyobb a hozam, hanem azt, hogy nagyobb annál, mint amit elvártam” – magyarázta."

Ennek a "magyarázatnak" ebben a formában semmi értelme nincs.

Az Energiaklub részéről nem várhatod, hogy műszaki ember szólaljon meg, ne valami közgazdász vagy jogász. Nincs komoly műszaki ember, aki a nevét adná ahhoz a zöld ámokfutáshoz, ami folyik Paks ellen.

Az oroszellenességet még csak csak meg tudják indokolni politikailag, de amit nap-, meg szélenergia terén összehordanak, annak bizonyítására, hogy miért is nincs szükségünk atomerőműre, az szakmai szempontból egyszerűen értékelhetetlen.

A fúziós erőmű ma még csak egy kísérlet, nem lehet tudni mikor lesz belőle valami. Ha megvalósul ( a Nap modellezése egyszerű szavakkal..), akkor meg lesz oldva az energiaprobléma. Ma viszont azt kell mondanunk, hogy kell egy alaperőmű legfeljebb a kapacitáson lehet vitatkozni. Szenünk nincs, igazából csak lignitünk, erre nem lehet számítani (ráadásul akkorra be kell zárni egy nagy szenes erőművet), vízerőmű nem realitás, a geotermikusnál vissza kell sajtolni a lehűlt vizet, a szél meg nem fúj eleget. A solar jó lenne, de nagyon nagy területet foglalna (kiegészítőként háztetőkön jó) Az USA-ban is talán Arizona félsivatagos, nagyon napos, forró területein vannak a legnagyobb (kombinált, nap+forró víz) telepek, ahol semmi nem terem meg.

Mekkora solar parkod van?

Kirchoff első törvénye. Ricséseknek: ami befolyik az rögtön kifolyik.

És a pártot korrumpálják v a párt korrumpál?

Ahol solar parkot telepítetek ott rögtön a fogyasztót tàpláljátok vagy felmentek azért a közhálózatra?

megint meg az elbeszélés egymás mellett.

Alapból ellenezni az atomenergiát egyelőre felesleges, mert nincs alternatíva a teljes kiváltására megújuló energiaforrásokból.

Ugyanakkor a távlati cél igenis az kell, hogy legyen, hogy minél inkább támogassák a megújuló energiák termelését: ha ipari szinten nem is, de a háztartások, közintézmények szintjén igenis valós alternatíva lehet, és kellene is, hogy legyen. Egy paksi gigaberuházás az eladósodás mellett azt is magával vonja, hogy nem az energiatakarékosságra, hanem a fogyasztás növelésére kondicionálja az embereket.
Pedig a cél az ellenkezője lenne.

Például kiszámolták-e, mekkora megtakarítást és energiaigény-csökkenést jelentene, ha az összes mo-i házat korszerű szigeteléssel látnák el?
Nem lehet, hogy kiváltana egy megépítendő reaktorblokkot?

Vagy hogy mennyi energiát spórolhatnánk meg a háztartásokban alkalmazandó megújuló rendszerekkel?
Egy nem szigetüzemű napelemes rendszer egy családi házon 10 év alatt visszahozza már az árát, és utána ingyen látja el elektromos energiával a háztartást, a napkollektorokkal pedig a hmv-t lehet előállítani, ami a gázfelhasználást csökkenti.

Nem önmagában az atomenergia a probléma, hanem hogy Paks árnyékában a megújulókkal szinte egyáltalán nem foglalkozunk. Az atomellenesek demagóg módon fukusimáznak, a Paks-lobbisták demagóg módon "de mi van, ha nem süt a nap?"-oznak.

A társadalmat muszáj takarékosságra nevelni, és az nem rezsicsökkentéssel, meg paksi olcsó árammal fog menni, hanem azzal, ha minél szélesebb körben lehetővé teszik a háztartások, közintézmények, kisebb települések számára a megújul energiaforrások kihasználását.
És ennek hátterében persze jó, ha van egy atomerőmű, ami a biztos alapot szolgáltatja. Sokkal jobb, mint a fosszilis erőművek.

Válaszok:
gwrf | 2017. április 22. 10:02
TonyKann | 2017. április 22. 18:42

Lehet szavakba belekötni, meg érdemben hozzászólni. Neked ehhez a cikkhez az utóbbi még nem sikerült, elvtársnő.
Jobban mondva ehhez sem. Persze akinek annyi a feladata, hogy minden esetben teljes mértékben egyetértsen Pártunkkal, annak minek is.

hozzátéve: bizony, a mindenkori vezetés feladata lenne a környezettudatosságra nevelés is.

Ha a google maps műholdas képén végigpásztázom a legmenőbb budai, Buda környéki részeket, új lakóparkokat, feltűnő, hogy elvétve látni napelemeket a háztetőkön. Pedig a mai árakon, termékdíjastul sincs magyarázat arra, hogy akinek 50-100 millió Ft-ja (vagy még többje) van egy új házra, sorházra, ikerházfélre, az miért nem ruház be 1,5 milliót egy ilyen rendszerbe.
Nem azért, hogy csökkentse a rezsit (hiszen számukra nem gond a fizetése), hanem egyszerűen azért, hogy energiát takarítson meg.
Nem alakult ki még ez a fajta szemlélet nálunk, és ez a gond. Nálunk még a "fogyasztok, mert megtehetem" dívik.

"Fogyasztói társadalomban pozitív dolog a fogyasztás és a beruházás ösztönzése"

Igen, ez kétségtelenül így van. Én viszont ezen túllépnék, mert bár abszolút nem ellenzem elvből az atomot, valamilyen szinten környezettudatosnak tartom magam.
És ebből következően komoly fenntartásaim vannak az irányban, hogy jó-e a fogyasztás folyamatos csúcsra pörgetése, s egyáltalán létezik-e még olyan, hogy fenntartható fejlődés. Nekem ez a jelzős szerkezet paradoxnak tűnik.

Csak egy gyors példa, ami hirtelen eszembe jut:
Az autóimportőrök szövetségének vezetője sopánkodik a minap, hogy magas a mo-i autópark átlagéletkora. Bezzeg Hollandiában, három évente cserélik a kocsit, és egyre "környezetbarátabb" a géppark. Ja, hogyne. Csak az a géppark a négyszerese a mo-inak, vagyis hiába jobbak az emissziós értékeik, kibocsátott mennyiségben kb. ott vannak, mint a negyedannyi 10 éves autó.

Tehát gazdasági szempontból nyilván jó a fogyasztás növelése, környezetvédelmi szempontból korántsem.
És itt a gond: nem attól fogjuk "megmenteni a bolygót" (mekkora bullshit), hogy megvesszük az n+1. felesleges szart, amit a zöld divatot meglovagló ipar okád magából, hanem ha bizony korlátozzuk magunkat, visszafogjuk a fogyasztásunkat, az energiafogyasztásunkat és ezzel együtt a hulladéktermelésünket.

Ami persze 22-es csapdája, hiszen a fogyasztás visszafogása - ami környezeti szempontból üdvös lenne - a gazdaság visszaesését hozza magával, ami meg társadalmi szinten öngyilkosság.

A lélekszám nem nő exponenciálisan, de igen, a vaí és az élelem is óriási probléma.

A takarékosságra való nevelés szükségessége ezért nem csak az energia-, hanem az összes erőforrásra vonatkozik.

Válaszok:
gwrf | 2017. április 22. 13:48

1. Persze, ez a valós oka a sopánkodásnak, ettől függetlenül az általam említett álságos dumával operálnak. Pont ez zavar, amikor olyanok hivatkoznak környezetvédelmi megfontolásokra, akiket a legkevésbé motivál mindez.

2. Akkor újul meg nálunk olyan gyorsasággal a járműpark, mint pl. Hollandiában, ha akkora lesz a vásárlóereje az embereknek, mint ott. Ha akkora lesz a vásárlóereje, akkor a járművek száma is ugyanakkora lesz.

Ott van pl. India vagy Kína. 20 éve összehasonlíthatatlanul elavultabb volt műszakilag a gépparkjuk, mint ma. Mégis ma okoz katasztrófát a kibocsátás, mégpedig azért, mert szép lassan kialakult egy olyan középosztály, melynek tagjai már megengedhetik, hogy autóval járjanak bringa helyett.
Persze a valódi katasztrófát az ipar és a fosszilis erőművek okozzák, nem elsősorban az autók, de azért az sem véletlen, hogy a világ 40 legszennyezettebb levegőjű városa közül 26 indiai és kínai.

Meg lehetne állítani, csak azzal még nem nőne az új autók iránti kereslet, hiszen nem véletlenül veszik a használtat az emberek.
Nekem egyszer volt új autóm, azóta 3-4 éveseket veszek. Ez az, amit ki tudok fizetni, és tudom használni 5-7 évig gond nélkül.
Kell a tökömnek hitel.

A komoly méretű PV vagy szélpark tárolóra vagy hálózatra termel. A fejlődést érzékelteti (2017/02/24) az Escondidoban telepített hálózatra kötött Li-battery rendszer (San Diego SDG&E). Teljesítmény 30 MW, 120 MWh energiát tárol, s 20000 fogyasztónak biztosít 4 órára energia ellátást. Egy ilyen rendszer megtervezése (hűtés, biztonság, zárlat védelem, stb) komoly mérnöki teljesítmény és jelenleg a legnagyobb Li-ionos rendszer: 24 konténer, 20000 modul, modulonként 20 telep, összesen 400000 batteries. 2014-ben egy 30MW kapacitású, 60MWh rendszer beruházási költségét 1800-2500 US$/kW értékre becsülték.Élettartam 10 év. Gyanítom a közgazdászok egy részének, nem rovom fel nekik, halvány fogalmuk sincs, hogy egy nagy energetikai rendszer hogyan áll össze, s a járulékos költségeket a zöldek mindig kifelejtik. Egyszer talán meg kellene nézniük Németország 2017-2050 évekre szóló energetikai tervekeit, elképzeléseit.

Ezt próbáltam finoman jelezni. Mitsubishi Electric Corp. (2016-03-11 Electronics 360) hír, egy 50 MW outputtal, 300 MWh kapacitással átadott egy sodium-sulfur alapon működő rendszert a Kyshu Electric Power Co.-nak. A költségeket nem hozták nyilvánosságra, de azt tudjuk a kutatás fejlesztés költsége mindig többszöröse (4-10 faktor) a sorozatgyártásnak.
Legyen szép napod!!!

Pontos amit leírtál. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Betz törvény adja a szél használható kinetikus energiáját ez 59.3%. Szélkerék, turbina stb csúcsüzemben ennek 75-80%-át tudja, azaz a kinetikus energiából 44-47% hasznosulhat. Szép napot!!!

Válaszok:
Morgen | 2017. április 22. 21:15

"Például kiszámolták-e, mekkora megtakarítást és energiaigény-csökkenést jelentene, ha az összes mo-i házat korszerű szigeteléssel látnák el?
Nem lehet, hogy kiváltana egy megépítendő reaktorblokkot? "
A lakossági villamos energia felhasználás majdnem azonos az EU országaiban kb 30%. Mo kb 40% elektromos áramot importál, téli időszakban időnként 50-55%-ot. Szigetelés nem csökkenti az elektromos áram felhasználást, hacsak nem közvetlen elektromos fűtésre, hőszivattyús rendszerre gondolsz. LED lámpák kb 25%-os energia csökkenést, az ipar és szolgáltatások áramigénye (30%-30%) inkább folyamatosan évi kb 1%-al nő.

Válaszok:
gwrf | 2017. április 22. 18:55

"hacsak nem közvetlen elektromos fűtésre, hőszivattyús rendszerre gondolsz"

Nem, ez egyszerűen hülyeség volt ez a kérdés a részemről, igazad van..
A lényeg csak az akart lenni, hogy általában az energiával való takarékosságra kellene kondicionálni az embereket, legyen szó elektromos áramról, gázról, egyebekről.

Válaszok:
TonyKann | 2017. április 22. 19:14

"AZ energia megtérülése egy atomerőműnek 15 év, egy solar parké 1,5-2 év. Az LCOE érték ( fajlagos energia megtérülés euro/watt) a szél és solar energia a leghatékonyabb."
Ez azért komolytalan, nincs is April All Fool's Day!!!

Válaszok:
hátakkor | 2017. április 22. 19:54

Kösz a reakciódat, a takarékosságot már meg is kezdem, inkább elviszem sétálni a Picurt. Legyen szép napod!!!

Aki az atomerőműt keveri a solar parkkal az egyéb galádságokra is képes.

"Például Paks I és Paks II semmilyen formában nem működhet majd együtt, mert az kartellezésnek minősülne, és a megtérülés is kérdéses, hiszen nem tudhatjuk, milyen lesz húsz év múlva az energiapiac. "
Megbolondult az UNIO.

Akkor Németország meddig "kartellezett", hány atomerőművel?
A két szélkerék is kartell?
Megértem a briteket, tarthatatlan állapot hülyékkel egy karámban lenni.

Osztán hogy kell karbantartani a szélkereket?

Válaszok:
TonyKann | 2017. április 22. 23:27
TonyKann | 2017. április 23. 0:18

Csak mondom: A "szakértő úr " szerintem egy kicsit hangyavak.

"Már sajnálom ezt a sok barmot, aki nem látja, hogy egyelőre nem lehet kiváltani mással az atomerőművet."
Nem tudhatod, hogy ők mit tudnak!
Az LMP lesz a szélkerék, a szocik a vezeték, a jobbik meg fújja a passzátot.
Máris ki van váltva az atomerőmű.
(Ennél okosabbat még nem hallottam tőlük). :D

Olajcsere évente, lapátcsere deformálástól függően, a beruházási költség 5%-a általában a szerviz. Szokásos probléma:olajfolyás. Az O/M költségnek van egy fix és egy változó része. Lapátcseréhez speciális daru, nagyfokú precizitás, konkrétan mit akarsz tudni???

Válaszok:
Morgen | 2017. április 23. 11:15

Windturbine siemens
The important role of O&M has been acknowledged across the industry: Danish advisory firm Make Consulting has reported that with the current rate of capacity growth, by 2020 the wind turbine services market will have almost doubled. Annual revenue from wind turbine monitoring and repairs may surge to more than $13 billion in 2020 from $7.1 billion in 2016, the firm says. It additionally projects that 300 GW of capacity will be installed throughout 2020, doubling the current generating capacity and boosting the need for maintenance.

According to data from DEWI, O&M costs constitute a sizeable share of the total annual costs of a wind turbine. For a new turbine, these costs may easily make up 20–25 percent of the total levelized cost per kWh produced over the lifetime of the turbine. As a result, O&M costs are attracting greater attention, since manufacturers attempt to lower these costs significantly by developing new turbine designs that require fewer regular service visits and less turbine downtime.
Szerviz+javítás+alkatrész az kb 25%-a az O&M költségnek.

Engem az érdekel, hogy 1 kWh teljesítmény mennyibe kerül egy atomerőműben és mennyibe egy szélkerék üzemű előállításban.
Beruházási költségek, járulékos költségek, fix és változó tényezők figyelembevételével.
(Lehet, hogy meg van a neten , én nem találtam).
Amiért érdekel, az az, hogy én azt gondolom, az atomerőmű kiegyensúlyozottabb, biztonságosan tervezhető költség szintet "produkál". )

Válaszok:
TonyKann | 2017. április 23. 18:59

Bocsánat, hogy csak most reagálok, de főzés+vendégek nem adtak egyetlen szabad percet sem.Több cég is foglalkozik előrejelzéssel, az eia US . Energy Information Administration April 2017 elég friss. Sajnos nyomtatott report, de ha keresed EIA's LACE/LCOE Report alatt, levelised cost and levelised avoided cost of new generation systems azt találod:
CCGS 58.6 $/MWh
Nuclear 96.2 $/MWh
Wind onshore 44.3 $/MWh
Solar 58.1 $/MWh
Biomass 97.7 $/MWh.
Szél farmra a filozófia az, tervezzük nagyra és reménykedjünk abban, hogy valahol mindig fúj a szél. Hatásfok 20% (szárazföldi telepítés, ahol a szélviszony egyenlőtlenebb, mint parton) ezért többszörösen felültervezik. Viszont azáltal, hogy szélmentes napok miden rendszerben vannak (erre is van statisztikai adat, hány 1 napos, 2 napos, 3 napos szélkimaradás van) ezért vagy a felesleget tárolják, vagy építenek még egy rendszert ez többnyire CCGS, ami néhány percen belül indítható. Ha tehát szélre bízza egy ország az energiaellátást akkor két rendszer épül, pl. szél+CCGS, a beruházási költségek összeadódnak, O&M két rendszerre tolódik, csak időnként a CCGS nem fogyaszt gázt. Szóval ez egy optimalizációs játék. Az biztos szélfarmok átformálják az ország képét 25-30 évre bizonyosan. A szélgenerátorok nem játékok, ezek 150-200 tonnás szerkezetek, tengerre telepítve helikopter le tud szállni a nacelle tetejére.

Válaszok:
hátakkor | 2017. április 24. 3:04

Német haverom most van offshore wind station helikopteres mentés tanfolyamon. Tudja hogy faszság az egész Energiwende de nekik jó seft. Most az angolokat palizzàk be az 'ingyenes' szélenergiàval :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés