Aki a krízist abortusszal gondolja orvosolni, semmit nem oldott meg, csak kioltott egy emberi életet és újabb traumát okozott egy nőnek

„Nemrég húsznál több életvédő szervezet nyílt levélben fordult dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszterhez, mert az életpárti álláspont nem kapott a társadalmi támogatottságának megfelelő hangsúlyt a civil szervezetekkel történő egyeztetésen. Keresztes Ilona az Együtt az Életért Egyesület nevében vett részt a találkozón, amelyen szó esett a szívhangrendeletként ismert szabályozásról, az esemény utáni tabletta vénykötelezettségének módosításáról és az abortusztabletta bevezetésének lehetőségéről.  

Hogyan zajlott az egyeztetés? Kialakulhatott konstruktív vita az álláspontok képviselői között?

Örültem volna konstruktív vitának, mert ennek híján vagyunk ebben a kérdésben. Olyan szervezetek jelentek meg, akikkel lehetett volna érvek mentén együtt gondolkodni. Viszont az is érthető, hogy húsz résztvevő esetében a rendelkezésre álló kétórás időkeret csak arra volt elég, hogy visszaszámláló óra ellenőrzése mellett a legfontosabbakat feszes fogalmazásban felolvassuk.

(...)

Fontosak az olyan civil szervezetek, amelyek nemcsak elveket képviselnek, hanem a krízisben lévő anyákat is segítik. És itt nemcsak a gyermek világra jöttéig tartó nehéz időszakra gondolok, hanem az azt követőre is. Tudnak-e azok a szervezetek is kapcsolódni az életpárti mozgalomhoz, akik ezekben az élethelyzetekben segítenek?

Ez nagyon fontos felvetés. Vissza kell utasítanunk azokat a vádakat, hogy az életpárti köröknek csak a baba és csak a megszületéséig érdekes. Azután nem törődnek azzal, mi lesz a sorsuk. Egyrészt, ha valaki törődik mindezzel, azok mi vagyunk. Aki a krízist abortusszal gondolja orvosolni, semmit nem oldott meg, csak kioltott egy emberi életet és újabb traumát okozott egy nőnek. Mi a krízis gyökeres megoldását keressük. A terhesség/várandósság idején elkezdjük kibogozni a szálakat, felajánljuk a segítségünket, megnyugtatjuk a kismamát, és ha elfogadja a segítséget, vele vagyunk a szülésig és utána is, amennyiben szükséges.

Az viszont egy másik csúsztatás, hogy a magzati élet védelme és ennek képviselete csak akkor időszerű, ha megoldottuk mindenkinek a problémáját, betöltöttünk minden hiányt. Nem. Pont fordítva. Ha krízisre hivatkozva kioltjuk a gyermek életét, nem fogunk megoldásokat keresni, mert az nem tűnik elég kényelmesnek. A NANE, a TASZ nem anyaotthonokat kér, hanem abortusztablettát.  

Amíg azt szorgalmazzuk, hogy a baba életét minél könnyebben kiolthassuk, nem fogunk költséges, átfogó programokat megvalósítani. Mert a gyors abortusz nemcsak a kismamának menekülés, hanem a társadalomnak is.  

És nemcsak a kismamának fog hosszabb távon gondot jelenteni, hanem az egész társadalmat betegíti.  

Nézzük meg ugyanezt a kérdést egy újszülött esetében: egy újszülött magára hagyása, kukába dobása, bántalmazása olyan tett, amit mindenki elítél. És senkit nem fog érdekelni a nő krízise. Az is gyilkosnak és bűnösnek fogja tekinteni az anyát, aki pár hónappal korábban még az abortuszt tartotta volna „felelős” megoldásnak. Mi azt szeretnénk, ha azt a megoldási protokollt, amely egy újszülött esetében érvényes, a magzati korra is érvényesítnénk. Működne, és sokkal jobbat tenne mindenkinek.”

Nyitókép: Martin LELIEVRE / AFP