Még mindig Fleck Zoltánon rugózik az internet – szétszedik az alkotmányos puccsot emlegető jogászt

Volt, aki csak annyit kérdezett, „miért hagyják, hogy törvénytelenségre oktassa a hallgatókat?”.

Miközben a Tisza Párt nyilvánosan győzelemről beszél, a háttérben egyre erősebben épül a vereség forgatókönyve: a választási csalás narratívája. Magyar Péter, valamint hazai és külföldi szövetségesei már most megkérdőjelezik a 2026-os választás tisztaságát, miközben Brüsszelből is egyre keményebb üzenetek érkeznek. A cél az Orbán-kormány bukása.

Hetek óta egyre több, a Tiszához közel álló szereplő beszél arról, hogy a Fidesz állítólag csalásra készül a választáson. Ennek a narratívának az egyik vezető élharcosa Fleck Zoltán, aki korábban úgy fogalmazott: „ha az államfő nem a választások nyertesét kéri fel kormányalakításra, akkor a demokratikus ellenállás minden eszközét be kell vetni”.
Fleck többször is hangsúlyozta, hogy szerinte „Magyarországon már nem beszélhetünk valódi demokratikus választásról, legfeljebb annak imitációjáról”.


Ezt is ajánljuk a témában

Volt, aki csak annyit kérdezett, „miért hagyják, hogy törvénytelenségre oktassa a hallgatókat?”.

A csalásról szóló narratívát külföldön is elkezdték építeni. Radosław Sikorski, a Tusk-kormány külügyminisztere – aki a Tisza Párt egyik legfőbb nemzetközi támogatójaként jelenik meg – egy korábbi megszólalásában arról beszélt, „remélhetőleg tisztességesek lesznek a magyarországi választások, mert ellenkező esetben az Európai Uniónak keményebb lépésekhez kell nyúlnia”. Sikorski szerint „nem lehet kizárni olyan eszközöket sem, mint a szavazati jog felfüggesztése”, amennyiben a választások legitimitása megkérdőjeleződik.
Ezt is ajánljuk a témában

A magyar külügyminiszter Radosław Sikorski 444-es interjújára reagált.

A fenti nyilatkozatok arra utalnak, hogy egyre több ellenzéki szereplő már előre készül a Tisza esetleges vereségére.
Jogosan merül fel a kérdés: miért sugallják most a tiszás körök a csalás lehetőségét, ha alig egy éve még „elsöprő, akár kétharmados győzelemről” beszéltek?
Magyarország hosszú ideje szúrja a szemét a brüsszeli elitnek. Éppen ezért tartják sorsdöntőnek az áprilisi parlamenti választást. Több uniós vezető is nyíltan beszélt arról, hogy „politikai irányváltásra lenne szükség Budapesten”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és más uniós csúcsvezetők hosszú ideje Ukrajna gyorsított csatlakozását sürgetik, sőt már egy 2027-es céldátum is elhangzott. Orbán Viktor és a magyar kormány ezzel szemben következetesen elutasítja ezeket a terveket, hangsúlyozva: „Ukrajna csatlakozása súlyos gazdasági és biztonsági kockázatot jelentene az Európai Unió számára”.
Az uniós küzdelem egy másik színtéren is zajlik. Legkésőbb 2027-ben el kellene fogadni a következő hétéves uniós költségvetést. Magyarország már most jelezte, hogy „elfogadhatatlan az agrár- és kohéziós források Ukrajna javára történő átcsoportosítása”. Orbán Viktor többször is világossá tette: „amíg a politikai okokból visszatartott uniós pénzeket nem kapja meg Magyarország, addig nem járulunk hozzá az új költségvetéshez”.
Ezek a tényezők önmagukban is arra ösztönözhetik Brüsszelt, hogy kormányváltást érjen el Magyarországon.
Míg az 1990-es és 2000-es években még „soft”, azaz finomabb eszközökkel avatkoztak be egyes tagállamok belpolitikájába, addig 2010 után egyre nyíltabb nyomásgyakorlás figyelhető meg. Ami Ausztriával szemben 2000-ben még politikai bojkott volt, az Orbán-kormánnyal szemben ma már nyílt zsarolás.
Amennyiben a Fidesz megnyerné a 2026-os parlamenti választásokat, Brüsszel mozgástere jelentősen beszűkülne. Ukrajna csatlakozása továbbra is blokkolva maradna, és az uniós források ügyében is kénytelenek lennének engedni. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban hangzik el a gondolat: ha nem sikerül választáson győzni, akkor meg kell kérdőjelezni a választás legitimitását.
Ebben az összefüggésben jelenik meg Magyar Péter szerepe is. Újévi beszédében „önmerényletről” és „berepülő drónokról” beszélt, majd arra szólította fel a hatóságokat, hogy „ne akadályozzák meg a Tisza győzelmét, mert annak súlyos következményei lennének”. Ezzel párhuzamosan különböző bírósági döntésekre hivatkozva próbálja megerősíteni azt az állítást, hogy „államilag szervezett választási csalás zajlik Magyarországon”. Magyar korábban maga is úgy nyilatkozott, hogy „szinte az egész családja a bírósági rendszerben dolgozik”, ami új megvilágításba helyezi a közelmúltban született, számára kedvező ítéleteket.
A Mandiner Mesterterv című műsorában korábban már G. Fodot Gábor és Mráz Ágoston Sámuel is úgy fogalmazott, Magyar Péter és a Tiszához köthető szereplők csalásvádjai nem mások, mint egy előre felépített politikai menekülőút.
Ez egy klasszikus vesztesnarratíva: ha nyerünk, demokrácia van, ha veszítünk, akkor csalás történt.
Szerintük a cél nem a választások tisztaságának védelme, hanem a vereség politikai költségeinek minimalizálása.
A politológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy a csalásvádak tudatosan nem belföldi, hanem nemzetközi közönségnek szólnak.
Ezek az üzenetek Brüsszelnek készülnek, nem a magyar választóknak
– hangsúlyozzák. A logika egyszerű: ha sikerül kétségbe vonni a választás legitimitását, akkor megnyílhat az út a külső politikai nyomásgyakorlás előtt, beleértve a szankciókat és a szavazati jog felfüggesztésének újabb kísérletét. Magyar Péter retorikája veszélyes precedenst teremt.
Aki előre csalást kiált, az valójában a demokratikus intézményrendszert ássa alá
– fogalmaznak. Úgy látják, hogy a Tisza vezetője nem a választók bizalmát próbálja megszerezni, hanem egy olyan politikai forgatókönyvet készít elő, amelyben a vereség is „győzelemként” kommunikálható a nemzetközi porondon.
Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert