A rendszerváltás két fenegyereke, ugye, direkt írom így, ahogy ők használták, mert az rendszerváltoztatás, váltani az ember a gatyáját szokta, ahogy mondta kiválóan Antall, szóval a Forró meg a Havas, hát MECSODA interjúkat csináltak a Gyárfásnál is a Kinn, padon, érted, olyan a díszlet, mintha KINT volna, de az inkább kínpad, mert megizzasztják az alanyt, hát óriási geg, szóval így beidegződött, hogy ők nagyon valakik.
De akkor most tedd a szívedre a kezed, kérlek. pontosan mit is tudnál felsorolni Havastól, ami olyan tyűha, hajaj, azt a mindenit, de csodálatos, az ott a mérföldkő? jó, tudom, írt könyvet kurvákról, meg pornóról, meg Molnár Anikóról, hát az is valami. valahol. de a brandként megalkotott arrogancián túl, ami persze nagyon szórakoztató egy 3 évestől néhány percig, mi is volt az a mozzanat, amiért bárkit is érdekelnie kéne, hogy bárhol és bármiben mi a véleménye?
Sanyarú nyilvánvalósága minden friss demokráciának, így a miénknek is, hogy számos ágazatban jelen van a hiánygazdálkodás. és akit számos ember lát, hall vagy csak tud róla, azt tényezőnek veszik. Havas soha nem volt az, de kétségkívül komoly tehetség volt abban, hogy eladja a felháborítóan harsányan becsomagolt semmit. de azért tudja, érezze mindenki: ettől még az alig valami az alig valami. mert amint ez elmúlt, már csak az azóta is jobblétre szenderült jobbikos jútú-csatornán volt zsebműsora.”