Vízügyi szakértő: Nagyon vigyáznunk kell a vízkincsünkre, a klímaváltozás komoly problémát okoz

„Ha az aszálytérképünket nézzük, akkor aszály nincs, mert az elmúlt napoknak a csapadéktevékenysége pozitív irányba billentette a mérleget, de azért egy aszály kiindulási állapotának körülményei, sajnos, fennállnak. Azon dolgozunk, hogy a kockázatát, illetve ha esetlegesen előfordul, a kár mértékét csökkenteni tudjuk” – mondta az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese az InfoRádió Aréna című műsorában.

Gacsályi József kijelentette, már nem éves, hanem éveken átnyúló aszályokról lehet beszélni. 2025-nek nagyon hátrányos helyzetet ad, hogy ha 2021 elejétől nézzük, akkor 25 köbkilométer csapadék hiányzik az átlagoshoz viszonyítottan a rendszerből. És még csak arról a csapadékról beszélünk, ami az ország területén lehull. Ennek jó része párolog, de jó része lefolyást képez.

A szakértő közölte, vízkészleteink felhalmozódása szempontjából a téli félév, tehát az ősz közepétől tavasz közepéig tartó időszak a kulcskérdés. Ha megnézzük, egy felszín alatti vízkészletet bemutató talajvízkút adatsorát, akkor ott ciklikusság figyelhető meg, töltődés, elvonás, töltődés. Az az aggasztó, ha több évtizedre tekintünk vissza, hogy a negatív tendencia folyamatosan fennáll, ezért a vízgazdálkodásunkban nagyon komoly változást kell bevezetnünk.

A főigazgató-helyettes szerint 

továbbá, hogy a felszíni vízkészletünknek a megoszlása nagyon aránytalan. A csaknem 100 köbkilométer felszíni vízből, ami éves szinten az országba befolyik, 75 százalék a Duna vízrendszerére esik és 25 százalék a Tisza völgye. Eleve a Tisza völgye nagyon hátrányos helyzetű, az Alföld, a magasan elhelyezkedő hátsági területek nagyon veszélyeztetettek, erőteljesebben ki vannak téve a klímaváltozás káros hatásainak, mint más terület. Ilyen a Duna-Tisza közi homokhátság, illetve a Nyírség.

Ha Gacsályi egy okot nevezne meg problémaként, akkor ő a klímaváltozás számlájára írja ezt, a vízmérlegben leginkább a csapadék hiányzik. „Ezért is indult el a stratégiai törekvésünk, a Vizet a tájba program, vizet nem vezetünk el, vizet juttatunk vissza, oda, ahol hiányzik, lehetőség szerint gravitációsan, de például a Homokhátság vonatkozásában, ahol ezt nem tudjuk megtenni, a térszínek, illetve a magasságkülönbségek miatt, szivattyús vízpótlással” – fogalmazott.

Kijelentette, 

az ott kivezetett víz nem cél, de sokkal könnyebben vagy kisebb energiával elvihető a hátsági területekre. A Duna kisvízi vízhozama 1200-1300 köbméter másodpercenként, a teljes, közel tízezer négyzetkilométeres hátsági területek vízpótlására öt helyszínen, összesen 26 köbméter per másodperces vízhozammal kalkuláltak. 

A Vizet a tájba program lényege, hogy magában a tájban kell megtalálni a víz szerepét, amikor vízpótlásról beszélünk, mondjuk, a Homokhátságon. Nem az a cél, hogy a korábbi szabályozással létrejövő rendszert mint egy infúziót bekössük, és megpróbáljuk életben tartani. Teljesen új szemléletet, új tájhasználati struktúrát kell bevezetni. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tartani, és ezt vizes élőhelyként vagy vízgazdálkodás céljára fel tudjuk használni, vizet kell a rendszerbe juttatni. De nem elvezetni onnan, hanem hagyni, hogy a hátságnak a magas pontjain beszivárogjon, illetve elpárologjon.

A főigazgató-helyettes elmondta, a Homokhátság vízpótlásának az első lépcsőfoka a Duna menti síkság. Ott pár hónapon belül be fognak fejeződni a munkálatok, már a műszaki átadás is elkezdődött. Befejeződik a Kvassay szivattyútelep átépítése, az biztosítja, hogy a Dunából a Homokhátságra a szükséges vízkészletet el tudják juttatni. A Kiskunsági főcsatorna, a Duna-völgyi főcsatorna már rendelkezésre állnak, és a Dunától 20 kilométerre elviszik a vizet gravitációsan. Most 

Gacsályi kijelentette, az továbbra is igaz, hogy szerencsések vagyunk, mi magyarok, hogy nagyon sok jó minőségű vizünk van, víznagyhatalom lehet Magyarországot tekinteni, de hatékonyan kell tudnunk felhasználni ezt a kincset.

A mindennapi embernek is van ebben teendője, hogy ne engedjük ki a csapadékvizet, fogjuk fel, hasznosítsuk, rendezzük át, mert sok mindenre lehetne használni szürke vízként. „Gondolkodásban is változnia kell mindenkinek, és keressük azt az egyensúlyi állapotot, amivel a víz és az ember barátságban tud élni” – fogalmazott.

Nyitóképünk archív: aszály sújtotta mezőgazdasági terület Abony közelében 2003. június 26-án, H. Szabó Sándor/MTI