Az Óperenciás-tengeren túl nincsen már karácsony.
„Az a jó, ilyenkor karácsonykor, hogy elég gyorsan lehet haladni. Úgyhogy Csíkból három másodperc, s már Felvidéken vagyok, Királyhelmecen. S minden olyan éppen, mint Erdélyben. S aztán megnézem Komárom túlfelét, belehallgatok a felvidéki csöndbe és meghittségbe, aztán már az »itthoni« Komáromban állok Attila barátom fájánál, s nézem Levit, az élet és az akarat csodáját, a Jóisten mosolygását.
S persze, ha már ennyire gyorsan lehet haladni ezen az estén, és itt vagyok, közel a nyugati határszélhez, nagy a kísértés, hogy átugorjak, az »Óperenciás-tengeren is túlra« – de nem teszem.
Mert ott hivalkodóak a fények, lenyűgöző a külcsín, de már félnek. És kételkednek és kétségbe vonnak és magyaráznak és meg akarnak felelni a semminek, az ürességnek, a hazugságnak.
Az Óperenciás-tengeren túl nincsen már karácsony. Téli ünnep van. És a legrettenetesebb helyen már rád szólnak, ne is kívánj boldog karácsonyt, mert megsértesz másokat.
Az Óperenciás-tengeren túl nincsen meghittség, nincsen csöndesség, az Óperenciás-tengeren túl a semmi van, ami felfújta magát, mint a béka, mikor ökörnek akart látszani.
Az lesz a vége is.
Nem megyek oda. Szenteste végképp nem.
Inkább benézek a Délvidéken Sagmeister uramékhoz Magyarkanizsán, ott kapok egy pohár bort s egy kézszorítást. S ha már ott vagyok, Magyarkanizsán, benézek Bicskei Zoliékhoz is, leültetnek egy pillanatra, csak hogy összenézzünk, s biztos legyen: mi egy vérből valók vagyunk.
Karácsony van. Szenteste. Itthon vagyok. Csodálatos asszonyom kezét fogom, s jönnek a gyerekek. Együtt leszünk. Szülők, nagyszülők, gyerekek.
A pásztorok is velünk vannak.
Semmi fenyőünnep, semmi télapó, semmi téli ünnepek, semmi önfeladás.
Csak karácsony.
Istennek fia, aki született jászolban, jászolban, Ő lesz tenéktek üdvözítőtök valóban, valóban.
Valóban.
Áldott, békés karácsonyt minden magyarnak. És minden jóakaratú embernek itt a földön. Leginkább azoknak, akiknek már nem engedik meg, hogy saját kultúrájuk, saját hagyományuk legyen. Mert ők a legelesettebbek, akkor is, ha ők a leggazdagabbak.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Jézus születése, a szeretet, a család ünnepe – keresztények és nem keresztények szerte a világon közösen várják a karácsonyt. Amelyhez jó néhány legenda, anekdota, mese és irodalmi mű kapcsolódik; a magyar vonatkozásokból válogattunk párat.
Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP
Költőink, uralkodóink és modern-kori politikusaink számára is fontos ünnep a karácsony, de nagyon eltérő módon ünnepelték: volt idő, míg fenyőünnepnek hívták.
Egy közel 230 éves vállalat sem bírta az elhibázott brüsszeli gazdaságpolitika következményeit.
Az ideológia sem tudja felülírni a gazdasági szükségszerűségeket.
Úgy néz ki, csak a saját kárukon tanulnak nyugati szomszédaink.
A Nyugatra „disszidált rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Nő a feszültség a két ázsiai ország között.
