Gulyás Balázst, a HUN-REN elnökét terveiről, az oktatás helyzetéről és a Nobel-díjasokról is kérdeztük. A kutatóintézetekről szóló, ismét betámadott törvénymódosításról kedden szavazhat. Interjúnk.
Az új magyar Nobel-díjasokról mondta: „Újfent bebizonyosodott, Magyarország kiemelkedő tehetségeket képes kitermelni, és a méretén messze túlmutató mértékben tud hozzájárulni a világ tudományos fejlődéséhez.” Nem baj, hogy mindig külföldi kutatásokkal sikerül csak megszerezni az ilyen elismeréseket?
Kezdjük ott, hogy a tudomány egy egyetemes, nagy falu, ahogy az angol mondja: global village. A tehetségek szabadon áramlanak, s keresnek maguknak újabb és újabb lehetőségeket. Bár magam is magyar kutatóként utaztam külföldre, a folyamat ma már nem egyoldalú: hozzánk is sokan jönnek kutatni. Tehát
nem csak „brain drain”, hanem „brain gain” is van, és ezt a számok is igazolják.
A Magyar Kutatási Hálózaton belül is egyre több külföldi és külföldről hazatérő magyar kutató dolgozik.
Visszatérve az eredeti kérdésre: akkor ezek nem magyar sikerek, hanem a tudomány sikerei?
Ezek óriási magyar teljesítmények, egyúttal az egyetemes tudomány átütő sikerei – így pontos. Mind Karikó Katalin, mind Krausz Ferenc itthon alapozta meg a tudását. Itthon érettségiztek és diplomáztak, és itthon kezdtek el kutatni. Márpedig minden életpálya esetében ezek a meghatározó időszakok. Akkoriban, amikor a legtöbb magyar kapott Nobel-díjat – az amerikai Manhattan-terv időszakában –, valamennyi érintett arra volt büszke, hogy Magyarországon járt iskolába. Ez jelentette az alapot, amely döntő befolyással bírt későbbi sikereikre és elismeréseikre.
Figyeli a hazai oktatást, bízva a hasonló színvonalú, potenciális utánpótlásban?
Egyik szemem sír, a másik nevet, miután épp most jelentek meg a friss PISA-felmérések eredményei. Kiderült: a délkelet-ázsiai úgynevezett „kistigris” államok (Szingapúr, Tajvan, Hong-Kong és Dél-Korea – amelyekről harminc-negyven éve még csak nem is hallottunk, jelenleg pedig a tudomány terén a világ élvonalában vannak) legelöl végeztek az említett PISA-rangsorokban. Látványosan megelőzik a nyugati országokat, amelyeknek tehát bőven lenne teendőjük. Az viszont
nem igaz, hogy Magyarország le lenne maradva, a nyugati mezőnyben még jól is állunk.
Hogyan lehet anyagi szempontból is vonzóvá tenni a kutatói hivatást az újabb generációk számára?
Nemzetközi tanulmányok is igazolják, hogy a kutatói pálya választásában nem a pénz a legfontosabb tényező. Sokkal inkább a nagy személyiségek azok, akik maguk köré gyűjtik a tehetségeket. Az egyik legsikeresebb kutatóintézet a hatvanas évek elején alapított cambridge-i MRC Laboratory of Molecular Biology, amely egy tucat Nobel-díjast adott a világnak. Izgalmas szellemi környezet kell a tehetségek bevonzásához és kibontakozásához, jómagam is egy erős személyiség, Szentágothai János miatt kerültem a pályára. Másodsorban jó témák kellenek. Nekem az egyik kutatási területem a kognitív funkciók leépülése, amely az időskor egyik természetes velejárója. Kutatások igazolják, hogy az intellektuális, kreatív tevékenység fiatalabb korban történő aktív művelése segít szellemileg frissnek maradni idős korban. Vagyis
a szellemi egészség megőrzése szempontjából is megéri kutatónak menni,
hiszen ez bizonyos fajta védelmet jelent az élet későbbi szakaszában is. Kétségtelen azonban, hogy a vonzó személyiségek és a jó témák mellett anyagi megfontolások is befolyásolják, hogy egy fiatal a kutatói pályát választja-e. Ezen a téren mindig lehet – és kell is – fejlődni.
Ez egyébként az állam vagy a vállalati szféra dolga?
Mindkettőnek megvan a maga szerepe. Az általam vezetett Magyar Kutatási Hálózat költségvetésének nagy részét az állami finanszírozás teszi ki, ezért nekünk kiemelten kell kezelnünk a közcélokat. De azt is látjuk, hogy hatalmas potenciál rejlik a kutatóintézetek és a vállalatok együttműködésében.
Mennyire jogos az elvárás az állam, illetve a társadalom részéről, hogy a tudományra szánt forrásokból a gazdaság számára is hasznos innovációk szülessenek?
Azt vallom, és a világon mindenütt azt látom, hogy
a jó kutatás legfontosabb ismérve a hatás – legyen az intellektuális, gazdasági vagy társadalmi.
Akkor lehet igazán sikeres egy kutató, ha képes megfogalmazni a kutatásától várható hatást, és képes megtalálni a sikerében érdekelt szereplőket – egyfajta stakeholder szemléletre van tehát szükség.
Ha jól értem, Ön paradigmaváltást sürget.
Igen, mert ebbe az irányba fejlődik a globális élvonal. A példák adottak: az elmúlt időszakban Szingapúrban kutattam, ahol a kutatási tervben az első megválaszolandó kérdés, hogy miben jelent előrelépést a kutatásunk. Ez a kis ország a semmiből pár évtized alatt a világ csúcsára jött föl innovációban is.
Hogyan?
A feltörekvő, majd sikeres országokban kimondták: a kutatásnak nemzeti érdekeket kell szolgálnia. Például Izraelnek meg kell védenie magát a szomszédos országoktól, tehát szükség van hadiipari fejlesztésekre, illetve nincs víz a sivatagban, amire szintén megoldást kell találniuk. Ez hatásorientált kutatást jelent. A kutatás szabadsága egyik érintett államban sem sérül, viszont a finanszírozónak megvan a szabadsága eldönteni, hogy mi az, amire az adófizetők pénzét elkölti.
Teljesen jogos elvárásnak tartom, hogy az államilag finanszírozott kutatásokból a társadalom gazdagodjék és gyarapodjék.
Akár mi is lehetnénk a következő Szingapúr?
Meggyőződésem, hogy ez nem lehetetlen, s ezzel a mércével kell dolgoznunk. Bízom benne, hogy az Országgyűlés hamarosan elfogadja a HUN-REN működését is érintő törvénymódosítást, ami mérföldkő lesz a hálózat életében. Létrejön a kutatómunkát támogató, annak erős hátteret nyújtó Központ. Sok panasz érkezik az adminisztratív terhelésre, amely jelentős erőforrásokat vesz el az értékes kutatómunkától. Ezen kell változtatnia az újonnan felálló Központnak, és a legfejlettebb digitális technológiákat kell bevezetnünk a tudomány művelésének támogatására.
A sztrájkot is belengető Akadémiai Dolgozók Fóruma és mások is komoly aggodalmakat fogalmaztak meg a tervezett változtatásokkal kapcsolatban, túlzott központosításról, bezárásokról, leépítésekről, illetve a tudomány szabadságának a csorbulásáról beszélnek.
A kutatóhálózat Magyar Tudományos Akadémiáról való leválasztása óta eltelt négy évben egyetlen kutatóhely-vezetőnek sem mondtak fel, és egyetlen intézetet sem zártak be. Tehát minden alapot nélkülöznek ezek az aggodalmak. Nekem elnökként egyetlen célom van, amely minden döntést meghatároz: a kutatóhálózat tudományos teljesítményének erősítése. Mondok egy példát: kiderült, hogy az elmúlt időszak publikációinak csupán másfél százaléka született az intézeteink egymással való együttműködése révén. Ezt az arányt növelni kell! A Központ egyik stratégiai feladata ezért a hálózaton belüli szinergiák kihasználásának ösztönzése lesz. A legnagyobb kihívások multidiszciplinárisak, ezért a megoldásokat is csak a tudományterületek közös munkájával lehet megtalálni. Erre kiválóan reflektál a kormány által meghirdetett Neumann János Program, amely pontosan artikulálja a Magyarország számára fontos kutatási irányokat: egészséges élet, digitalizáció, zöld átmenet és biztonság.
Önről azt írja egy sajtóorgánum, hogy az „Orbán-rendszer támogatója”.
Én Magyarország támogatója és a tudomány embere vagyok. Az elmúlt 42 évet a világ legjobban teljesítő tudományos, kutatói közegeiben töltöttem.
Egyetlen céllal tértem haza: hogy a megszerzett tapasztalataimmal segítsek eljuttatni a magyar kutatási rendszert a nemzetközi élmezőnybe.
További kritika, hogy változik az elmúlt években érvényes, az MTA-val együttdöntési szisztéma a vezetésben. Erről mit lehet tudni?
Az Irányító Testület továbbra is az MTA és az illetékes miniszter által jelölt négy-négy tagból, továbbá a szintén közösen javasolt és a miniszterelnök által kinevezett elnökből áll. Freund Tamás MTA-elnökkel és Csák János tárcavezetővel havi szinten, rendszeresen egyeztetünk, a törvénymódosítás tartalmáról is konszenzust alakítottunk ki.
Világos. Mi most a menetrend a következő időszakra?
Zajlik egy stratégiai tervezés, amely során próbáljuk összehangolni a hálózaton belüli tapasztalatokat, igényeket és kapacitásokat, valamint a magyar KFI-ökoszisztéma együttműködési lehetőségeit és lehetséges kitörési pontjait. 2024 elején megkezdődik a kutatóintézetek tudományos teljesítményének kiértékelése elismert nemzetközi kutatók bevonásával. Ez egy világszerte bevett gyakorlat, amelyet néhány évente szeretnénk megismételni, hogy a HUN-REN vezetése és maguk a kutatók is objektív képet kapjanak a teljesítményükről és globális versenyben elfoglalt helyükről. Hasonló célt szolgálnak a negyedévente megrendezésre kerülő HUN-REN Stratégiai Workshopok, ahol a kutatóhelyek vezetőivel, valamint magyarországi partnereinkkel közösen megismerjük és megvitatjuk a munkánkhoz mintául szolgáló legjobb külföldi gyakorlatokat. A tervezési folyamat végére összegyűlt információk birtokában az Irányító Testület dönthet a következő időszak kutatási és szervezeti stratégiájáról, amelyet terveink szerint jövő nyáron a nyilvánossággal is megismertetünk.
A célunk: hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország 2030-ra Európa 10 és a világ 25 legjobb innovátora közé tartozzon.
Fotók: Ficsor Márton/Mandiner
Egy nemzetközi felmérésre hivatkozva a legolvasottabb politikai hírportáljának hazudja magát a Telex, holott a valós adatok alapján pár hellyel hátrébb van. Érdekes mód a régóta az első tíz közt szereplő Mandiner meg sem jelenik a felmérésben.
Az átkosból köztünk ragadt félcikkes tudósok mindenáron be akarják bizonyítani, hogy igaza van Schmidt Máriának: a Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. Horváth K. József írása.
Pokol Béla szerint bár hazánkban lezajlott a rendszerváltás, az MTA megmaradt a szovjet rendszerben sőt, a helyzet az elmúlt 35 évben tovább romlott.
Nemcsak a magyarok meg a szlovákok.
Ideológiai állásfoglalást akar elfogadtatni az MTA biológiai osztályával Falus András az Alaptörvény 15. módosításával kapcsolatban.
Még most is Lukács György szelleme, tanítványai döntik el, ki számít ma filozófusnak.
Minden negyedik megtakarítás több mint 10 millió forint értékű.
A miniszterelnök a Kossuth rádiónak nyilatkozik.
