Jogos elvárás, hogy az államilag finanszírozott kutatásokból a társadalom gazdagodjék – a kutatóintézeti hálózat vezetője a Mandinernek

2023. december 11. 19:35

Gulyás Balázst, a HUN-REN elnökét terveiről, az oktatás helyzetéről és a Nobel-díjasokról is kérdeztük. A kutatóintézetekről szóló, ismét betámadott törvénymódosításról kedden szavazhat. Interjúnk.

2023. december 11. 19:35
Kacsoh Dániel
Kacsoh Dániel

Az új magyar Nobel-díjasokról mondta: „Újfent bebizonyosodott, Magyarország kiemelkedő tehetségeket képes kitermelni, és a méretén messze túlmutató mértékben tud hozzájárulni a világ tudományos fejlődéséhez.” Nem baj, hogy mindig külföldi kutatásokkal sikerül csak megszerezni az ilyen elismeréseket? 

Kezdjük ott, hogy a tudomány egy egyetemes, nagy falu, ahogy az angol mondja: global village. A tehetségek szabadon áramlanak, s keresnek maguknak újabb és újabb lehetőségeket. Bár magam is magyar kutatóként utaztam külföldre, a folyamat ma már nem egyoldalú: hozzánk is sokan jönnek kutatni. Tehát

nem csak „brain drain”, hanem „brain gain” is van, és ezt a számok is igazolják.

A Magyar Kutatási Hálózaton belül is egyre több külföldi és külföldről hazatérő magyar kutató dolgozik.

Visszatérve az eredeti kérdésre: akkor ezek nem magyar sikerek, hanem a tudomány sikerei?

Ezek óriási magyar teljesítmények, egyúttal az egyetemes tudomány átütő sikerei – így pontos. Mind Karikó Katalin, mind Krausz Ferenc itthon alapozta meg a tudását. Itthon érettségiztek és diplomáztak, és itthon kezdtek el kutatni. Márpedig minden életpálya esetében ezek a meghatározó időszakok. Akkoriban, amikor a legtöbb magyar kapott Nobel-díjat – az amerikai Manhattan-terv időszakában –, valamennyi érintett arra volt büszke, hogy Magyarországon járt iskolába. Ez jelentette az alapot, amely döntő befolyással bírt későbbi sikereikre és elismeréseikre.

Figyeli a hazai oktatást, bízva a hasonló színvonalú, potenciális utánpótlásban?

Egyik szemem sír, a másik nevet, miután épp most jelentek meg a friss PISA-felmérések eredményei. Kiderült: a délkelet-ázsiai úgynevezett „kistigris” államok (Szingapúr, Tajvan, Hong-Kong és Dél-Korea – amelyekről harminc-negyven éve még csak nem is hallottunk, jelenleg pedig a tudomány terén a világ élvonalában vannak) legelöl végeztek az említett PISA-rangsorokban. Látványosan megelőzik a nyugati országokat, amelyeknek tehát bőven lenne teendőjük. Az viszont

nem igaz, hogy Magyarország le lenne maradva, a nyugati mezőnyben még jól is állunk.

 

Gulyás Balázs szerint nem lehetetlen, hogy Magyarország legyen az új Szingapúr
Forrás:  Ficsor Márton (Mandiner)

Hogyan lehet anyagi szempontból is vonzóvá tenni a kutatói hivatást az újabb generációk számára?

Nemzetközi tanulmányok is igazolják, hogy a kutatói pálya választásában nem a pénz a legfontosabb tényező. Sokkal inkább a nagy személyiségek azok, akik maguk köré gyűjtik a tehetségeket. Az egyik legsikeresebb kutatóintézet a hatvanas évek elején alapított cambridge-i MRC Laboratory of Molecular Biology, amely egy tucat Nobel-díjast adott a világnak. Izgalmas szellemi környezet kell a tehetségek bevonzásához és kibontakozásához, jómagam is egy erős személyiség, Szentágothai János miatt kerültem a pályára. Másodsorban jó témák kellenek. Nekem az egyik kutatási területem a kognitív funkciók leépülése, amely az időskor egyik természetes velejárója. Kutatások igazolják, hogy az intellektuális, kreatív tevékenység fiatalabb korban történő aktív művelése segít szellemileg frissnek maradni idős korban. Vagyis

a szellemi egészség megőrzése szempontjából is megéri kutatónak menni,

hiszen ez bizonyos fajta védelmet jelent az élet későbbi szakaszában is. Kétségtelen azonban, hogy a vonzó személyiségek és a jó témák mellett anyagi megfontolások is befolyásolják, hogy egy fiatal a kutatói pályát választja-e. Ezen a téren mindig lehet – és kell is – fejlődni.

Ez egyébként az állam vagy a vállalati szféra dolga?

Mindkettőnek megvan a maga szerepe. Az általam vezetett Magyar Kutatási Hálózat költségvetésének nagy részét az állami finanszírozás teszi ki, ezért nekünk kiemelten kell kezelnünk a közcélokat. De azt is látjuk, hogy hatalmas potenciál rejlik a kutatóintézetek és a vállalatok együttműködésében.

Mennyire jogos az elvárás az állam, illetve a társadalom részéről, hogy a tudományra szánt forrásokból a gazdaság számára is hasznos innovációk szülessenek?

Azt vallom, és a világon mindenütt azt látom, hogy 

a jó kutatás legfontosabb ismérve a hatás – legyen az intellektuális, gazdasági vagy társadalmi.

Akkor lehet igazán sikeres egy kutató, ha képes megfogalmazni a kutatásától várható hatást, és képes megtalálni a sikerében érdekelt szereplőket – egyfajta stakeholder szemléletre van tehát szükség.

Ha jól értem, Ön paradigmaváltást sürget.

Igen, mert ebbe az irányba fejlődik a globális élvonal. A példák adottak: az elmúlt időszakban Szingapúrban kutattam, ahol a kutatási tervben az első megválaszolandó kérdés, hogy miben jelent előrelépést a kutatásunk. Ez a kis ország a semmiből pár évtized alatt a világ csúcsára jött föl innovációban is.

Hogyan?

A feltörekvő, majd sikeres országokban kimondták: a kutatásnak nemzeti érdekeket kell szolgálnia. Például Izraelnek meg kell védenie magát a szomszédos országoktól, tehát szükség van hadiipari fejlesztésekre, illetve nincs víz a sivatagban, amire szintén megoldást kell találniuk. Ez hatásorientált kutatást jelent. A kutatás szabadsága egyik érintett államban sem sérül, viszont a finanszírozónak megvan a szabadsága eldönteni, hogy mi az, amire az adófizetők pénzét elkölti.

Teljesen jogos elvárásnak tartom, hogy az államilag finanszírozott kutatásokból a társadalom gazdagodjék és gyarapodjék.

Akár mi is lehetnénk a következő Szingapúr?

Meggyőződésem, hogy ez nem lehetetlen, s ezzel a mércével kell dolgoznunk. Bízom benne, hogy az Országgyűlés hamarosan elfogadja a HUN-REN működését is érintő törvénymódosítást, ami mérföldkő lesz a hálózat életében. Létrejön a kutatómunkát támogató, annak erős hátteret nyújtó Központ. Sok panasz érkezik az adminisztratív terhelésre, amely jelentős erőforrásokat vesz el az értékes kutatómunkától. Ezen kell változtatnia az újonnan felálló Központnak, és a legfejlettebb digitális technológiákat kell bevezetnünk a tudomány művelésének támogatására.

A sztrájkot is belengető Akadémiai Dolgozók Fóruma és mások is komoly aggodalmakat fogalmaztak meg a tervezett változtatásokkal kapcsolatban, túlzott központosításról, bezárásokról, leépítésekről, illetve a tudomány szabadságának a csorbulásáról beszélnek.

A kutatóhálózat Magyar Tudományos Akadémiáról való leválasztása óta eltelt négy évben egyetlen kutatóhely-vezetőnek sem mondtak fel, és egyetlen intézetet sem zártak be. Tehát minden alapot nélkülöznek ezek az aggodalmak. Nekem elnökként egyetlen célom van, amely minden döntést meghatároz: a kutatóhálózat tudományos teljesítményének erősítése. Mondok egy példát: kiderült, hogy az elmúlt időszak publikációinak csupán másfél százaléka született az intézeteink egymással való együttműködése révén. Ezt az arányt növelni kell! A Központ egyik stratégiai feladata ezért a hálózaton belüli szinergiák kihasználásának ösztönzése lesz. A legnagyobb kihívások multidiszciplinárisak, ezért a megoldásokat is csak a tudományterületek közös munkájával lehet megtalálni. Erre kiválóan reflektál a kormány által meghirdetett Neumann János Program, amely pontosan artikulálja a Magyarország számára fontos kutatási irányokat: egészséges élet, digitalizáció, zöld átmenet és biztonság.

Önről azt írja egy sajtóorgánum, hogy az „Orbán-rendszer támogatója”.

Én Magyarország támogatója és a tudomány embere vagyok. Az elmúlt 42 évet a világ legjobban teljesítő tudományos, kutatói közegeiben töltöttem.

Egyetlen céllal tértem haza: hogy a megszerzett tapasztalataimmal segítsek eljuttatni a magyar kutatási rendszert a nemzetközi élmezőnybe.

További kritika, hogy változik az elmúlt években érvényes, az MTA-val együttdöntési szisztéma a vezetésben. Erről mit lehet tudni?

Az Irányító Testület továbbra is az MTA és az illetékes miniszter által jelölt négy-négy tagból, továbbá a szintén közösen javasolt és a miniszterelnök által kinevezett elnökből áll. Freund Tamás MTA-elnökkel és Csák János tárcavezetővel havi szinten, rendszeresen egyeztetünk, a törvénymódosítás tartalmáról is konszenzust alakítottunk ki.

Világos. Mi most a menetrend a következő időszakra?

Zajlik egy stratégiai tervezés, amely során próbáljuk összehangolni a hálózaton belüli tapasztalatokat, igényeket és kapacitásokat, valamint a magyar KFI-ökoszisztéma együttműködési lehetőségeit és lehetséges kitörési pontjait. 2024 elején megkezdődik a kutatóintézetek tudományos teljesítményének kiértékelése elismert nemzetközi kutatók bevonásával. Ez egy világszerte bevett gyakorlat, amelyet néhány évente szeretnénk megismételni, hogy a HUN-REN vezetése és maguk a kutatók is objektív képet kapjanak a teljesítményükről és globális versenyben elfoglalt helyükről. Hasonló célt szolgálnak a negyedévente megrendezésre kerülő HUN-REN Stratégiai Workshopok, ahol a kutatóhelyek vezetőivel, valamint magyarországi partnereinkkel közösen megismerjük és megvitatjuk a munkánkhoz mintául szolgáló legjobb külföldi gyakorlatokat. A tervezési folyamat végére összegyűlt információk birtokában az Irányító Testület dönthet a következő időszak kutatási és szervezeti stratégiájáról, amelyet terveink szerint jövő nyáron a nyilvánossággal is megismertetünk.

A célunk: hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország 2030-ra Európa 10 és a világ 25 legjobb innovátora közé tartozzon.

Fotók: Ficsor Márton/Mandiner

 

 

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bölcsuhú
2023. december 12. 16:49
Az alapkutatás fontos, de kérdés, hogy a terméke mennyire hasznosítható a társdalom, a nemzetgazdaság számára. Ez a volt MTA kutató intézetekben nem volt kitűzött cél s ennek eredménye a rengetek semmittevő kutató is, főleg a humántudományi szakágakban. Palkovics meg az innovációra fektette a hangsúlyt, ahogy követői is ezt akarják csinálni. Persze, komoly ellenállást tapasztalva a zabot hegyezők részéről.
zebulon-2
2023. december 12. 07:39 Szerkesztve
Palkovicsnak, Maróthinak, Parraghnak, meg ennek a marhának elévülhetetlen érdemei vannak a magyar tudomány szétverésében. Még mindig a kutatások hasznáról hadovál. Hogy nem szakad rájuk az ég! Az alapkutatások lényege, hogy a folyamatok megértésére koncentrál, nem pedig a hasznára. Karikó Katalin és Krausz Ferenc a legjobb példák arra, hogy miért kell az alapkutatást támogatni, illetve, hogy a fejlett országok miért áldoznak olyan sokat arra. Húsz évig kutatták az adott területüket, majd jött a nagy felfedezés és ennek jelentősége húsz év múlva lett nyilvánvaló. Csak a laikusok gondolják úgy, hogy egy alapkutatásnál előre látható, hogy abból milyen haszon lesz. Egyszerűen nevetséges felvetés, hogy az alapján kell a kutatásokat támogatni, hogy milyen haszna lesz a társadalom számára, hisz' az előre nem látható. Az utóbbi 150 év összes nagy felfedezése alapkutatásból született és legtöbbször csak évtizedek múlva vált láthatóvá a milliárdos haszon, hogy az emberiség javát szolgálják.
zsiráf
2023. december 12. 04:55
Lenne itt még valami megfontolandó. Ha egy fiatal kutató az ipari "kutatást" választja, akkor azt kell csinálnia, amit a gyár tulajdonosa mond. Ha az állam kevesebbet fizet, valahogy biztosítania kellene a nagyobb szellemi szabadságot.
Arisztokrata
2023. december 11. 21:53
Maróth M. egy megtisztított MTA-t akart létrehozni a kutatóhálózat élén, de eléggé elveszett a belső ellenállásban. A rengeteg intézet erősen lobbizik, s ahol csak lehet, lobbiérdekek szerint járnak el. Pl. töménytelen együttműködés van a CEU-val (is). Gulyás támadási pontokat akar kiépíteni, csúcskutatókat kinevelni. Persze igaz, hogy a hazai fizetések mellett ez nem lesz könnyű, egy biológus mondjuk Angliában elhelyezkedve azonnal 8x többet keres. Ez is szempont sajnos.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!