„Mi, magyarok – letelepedve a Kárpát-medencében – Róma mellett döntöttünk, de keletről érkezve még ma is ismerősen cseng Bizánc szava. Földrajzi adottságaink, az, hogy egy geopolitikai határvidéken élünk, valamint egész történelmünk Nyugat és Kelet összekapcsolására predesztinál bennünket. Sok más mellett erről is szól Orbán Balázs kiváló új kötete, a Huszárvágás. A benne emlegetettt konnektivitás (összekapcsolhatóság) ösztönzése és az abban való aktív szerepvállalásunk – egy markánsan polarizálódó világban különösképp – megmaradásunk feltétele és fejlődésünk záloga. És hogy mennyire belénk van ez kódolva, jól megmutatja egy nagyon mai jelenség is: a fiatalok százezreiben rezonáló Azahriah zenéje. Ugyanis a legnépszerűbb mai magyar könnyűzenész egyértelmű keleties jegyeket hordozó dallamvilágában épp ez a mély (a zenéjéért lelkesedőkben talán meg sem fogalmazott) gyökérzet ismerős a gyerekeink generációjának is.
És e misztikus ponton különösképp találkozik (anélkül, hogy egymásról tudomást vennének) a huszonéves zenész és a magyar (kül)politikai stratégiaalkotók gondolkodása.
És jól is van ez így, mert a Nyugat és Kelet kultúráját zsigerileg egyszerre értő valónk érték, lehetőség, amit nem lenne szabad elszalasztanunk. Ráadásképp pedig milyen jó volna ennek mentén a belső (generációs vagy politikai ízlés mentén kialakult) blokkosodást is elkerülni.
(Például Azahriah keleties dallamait hallgatva a most indult magyar-török kulturális évadra az ifjú zenész is simán szerezhetne egy ütős zenét.)”