„Nem hiszek az értékalapú külpolitikában” – Philip Pilkington a Mandinernek

Fotó: Robotizált szerelőcsarnok az AUDI Hungary gyárában Győrben 2023. november 7-én  /  fotó: Attila KISBENEDEK / AFP

A gazdasági stratégiai gondolkodás új varázsszava a konnektivitás. Milyen újdonságot rejt ez a kifejezés?

Ez mind a globalizmus szabadkereskedelmi gyakorlata, mind a mostanában újra divatossá vált protekcionizmus alternatívája kíván lenni. A konnektivitás valahol a két módszer között van félúton.

De miben jelent más a konnektivitás a már ismert kapcsolatépítésektől, mely a globalizációval lett természetessé?

A globalizáció a szabadkereskedelmet, a gazdasági folyamatok minimális szabályozottságát jelenti. Ez a gazdaság menedzselésének bevett módja már három évtizede, és már nagyon sok embert elriaszt, különösen az Egyesült Államokban. A konnektivitás azt jelenti, hogy a kereskedelem és a gazdaság területein 

Ez tehát egy nagyon pragmatikus, és legkevésbé ideológiai megközelítés.

Magyarország gazdasági kapcsolatokat épített ki Kínával Oroszországgal, miközben az EU és a NATO, vagyis a nyugati szövetségek tagja. Ez a többoldalú viszonyrendszer tágítja vagy szűkíti a magyar mozgásteret?

Ez előnyös lehet Magyarország számára, hiszen a kialakulóban lévő multipoláris rendben egy ország akkor tud több lábon állni, 

Azok az államok, amelyek a kereskedelmi kapcsolataikat ideológiai megfontolások alapján alakítják, hátrányba kerülhetnek. Igen, Magyarország a nyugati szövetségi rendszerek tagja, és a nyugati világhoz tartozik, de merész viszonyt épített ki Kínával, és ez előnyökkel járhat a jövőben.

A pragmatikus hozzáállás érthető, és más államok is így tesznek, Németország és más európai államok is kereskednek Kínával, de vannak elemzők és politikusok, akik úgy vélik, még a gazdasági kapcsolatoknál is figyelembe kellene venni az értékalapú diplomáciai viszonyt. Ha egy állam agresszor (mint Oroszország), akkor a vele való gazdasági együttműködésekbe ezt bele kell kalkulálni – mondják.

Én nem hiszek az értékalapú külpolitikában. Realista vagyok. Nem hiszem, hogy az államok az általuk vallott ideológiai értékek mentén cselekszenek, ez egyszerűen nem létezik. Hadd mondjak egy példát: az amerikai külpolitikai hangosan hangoztatja, hogy az általa vallott értékek mentén intézi diplomáciai tevékenységét, mégis egyik legfontosabb szövetségese Szaúd-Arábia. 

Orbán Balázs a Huszárvágás - A konnektivitás magyar stratégiája című, tavaly publikált könyvében azt írja, hogy Magyarország kulcsállam szerepet tölthet be kelet és nyugat között, gazdasági találkozási pont lehet, de akár közvetítő is a politika terén.

Nos, én közgazdász vagyok, nem külpolitikai elemző, de gazdasági értelemben látom benne a logikát, van ilyen esélye Magyarországnak. Hiszen most is látjuk, ahogy nagy kínai cégek közvetlen befektetésekkel érkeznek ide, és az itt gyártott termékeikkel nyilvánvalóan az európai piacra is be akarnak törni. Ami a külpolitikai közvetítő szerepet illeti, az már nagyobb kihívás lehet Magyarország számára – Kína elfogadhatja esetleg egy kapunak Európa felé, de az Egyesült Államok nehezen fogja lenyelni, ha a magyaroknak ilyen szándékaik vannak. Viszont az is biztos, hogy Amerika nem tudja elszigetelni gazdaságilag Kínát, így a különleges magyar gazdasági pozíció akár meg is ágyazhat egy külpolitikai szerepnek is.

Elemzők szerint ha egy kétpólusú világrend jön, akkor a blokkosodás miatt egy olyan kis állam, mint Magyarország, nehezen fogja hallatni a hangját, de ha egy multipoláris világrend alakul ki, akkor akár erős hangja is lehet. Ön is így látja?

Igen. Ha bipoláris világrend lesz, akkor blokkosodás lesz, és ez rossz lesz nemcsak Magyarország, de egész Európa számára is – Európa gazdasága ugyanis nagyon erősen függ a más kontinensekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolataitól. Ami most megy, az egy kemény játszma, és Magyarország arra tette meg a tétjeit, hogy a blokkosodás nem fog menni, a bipoláris helyett egy multipoláris világrend fog kialakulni. 

míg más államok a blokkosodást várva egy rossz stratégia mentén lépnek, és számításaik vélhetően nem fognak összejönni.

Ön azt írja a Magyar Külügyi Intézet számára írt írásában, hogy – idézem: „A konnektivitási stratégia lehetővé teszi, hogy Magyarország kihasználja a geopolitikai lehetőségeket a gazdasági növekedés ösztönzésére és a legfejlettebb országokhoz való felzárkózásra. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy ez a stratégia kezdi meghozni gyümölcsét.” Milyen eredményekre gondol?

Megnéztük a feldolgozóipari Beszerzési Menedzser Indexeket (BMI), amely adatok felmérésen alapuló hangulatindexek, és reális képet adnak a szektor jelenlegi állapotáról. A magyar az egyik európai feldolgozóipar, amely jelenleg növekedni képes, ez pedig azt mutatja, hogy a magyar gazdaság el tudott szakadni a német gazdaságtól, amelyhez egyébként ezer szállal kötődik, elég csak az autóipari együttműködésekre gondolni. Mégis, érdekes módon, míg a német feldolgozóipar az energiaválság miatt zsugorodik, a magyar növekedik. 

– ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik.

Milyen feldolgozóipari területek kiemelkedőek? És mi a jelenség motorja: a külföldi befektetések?

A feldolgozóipari BMI csupán egy kutatás, ahhoz, hogy az egyes szektorok valós éves teljesítményét megismerjük, várnunk kell, míg kijönnek az év végi hivatalos számok. A BMI azonban egy remek indikátor ahhoz, hogy a tendenciát lássuk. Ezzel együtt azt is látjuk, hogy a magyar GDP-növekedési szám nem túl magas, ahogy a többi európai adat sem, de vannak jelek és kormányzati tervek, amelyek azt valószínűsítik, hogy az iránycélok megvalósíthatóak. De kérdés második felére is válaszolva: igen, a feldolgozóipar motorja a külföldi befektetések lehetnek.

Mi vonzza ide a külföldi befektetőket? A még relatíve olcsó munkaerő, az alacsony adók, a helyi szabályozás kiszámíthatósága? Melyik?

Ezek a szempontok mind belejátszhatnak, de nem feltétlenül kell egy kiemelkedő tényező a befektetők idecsalogatásához. Egyébként szerintem 

Magyarországnak van egy új előnye, ez pedig az, hogy jó stratégiát választott, és a konnektivitás miatt jobb helyzete van, mint a legtöbb másik európai gazdaságnak – ez pedig nagyon vonzóvá teszi ezt a piacot a külföldi befektetők szemében. A befektetők a kiszámíthatóságot szeretik – és egy olyan ország, amely különböző indokokkal bejelenti, hogy ezzel és ezzel az állammal holnaptól nem kereskedünk, nem túl kiszámítható befektetési célpont. Magyarország azonban nagyon erős jelzéseket ad a befektetők számára, hogy az ország fenn fogja tartani a gazdasági kapcsolatait a partnereivel, és mindenkivel együttműködésre törekszik.

A mindenkivel kereskedés állomásai az akkumulátorgyárak, a kínai autógyártók megjelenése vagy éppen ázsiai vendégmunkások jelenléte – ezek sok bírálatot váltanak ki a magyar közéletben.

Ami a környezetvédelmi kritikákat illeti: Magyarország az EU tagállama, tehát úgy vélem, hogy ezeket a szabályokat a frissen megjelent gyárak, befektetők sem szeghetik meg. Ami a kínaiak térnyerésétől való félelmet illeti: nos, a kínaiak jönnek, mindenhol ott vannak, a kínai már a világ legnagyobb gazdasága, tehát őket kikerülni már nem lehet. Az ázsiai vendégmunkások ügyéről nem sokat tudok, de ha egy külföldi tulajdonú gyár külföldi menedzsmenttel dolgozik, ez dönthet arról, hogy nemcsak magyar, hanem olcsóbb ázsiai alkalmazottakat foglalkoztat.

Ön azzal zárja a dolgozatát, hogy azt írja: „Magyarország jó úton halad a folyamatos gazdasági növekedés felé, és egyre jobban felzárkózik a legfejlettebb országokhoz”. Mikor fog ez a felzárkózás az életszínvonalon, a bérekben, az életminőségben meglátszani ön szerint?

Úgy vélem, hogy ez is elkerülhetetlenül meg fog történni. Hogy végül megtörténik-e, az azonban nagyban függ attól, hogy ez a magyar stratégia működik-e, illetve attól, hogy Nyugat-Európa folytatja-e a magas energiaárak miatt elkezdett hibás politikáját, a dezindusztrializációt. 

Én ír vagyok, Írországban nőttem fel, a kilencvenes években a hazám olyan helyzetben volt, mint most Magyarország: nem volt nagyon szegény, de gazdag sem, egy közepes fejlettségű európai ország volt, mára viszont a világ egyik legtehetősebb állama lett. Semmi okot nem látok, miért ne történhetne meg az ír eset Magyarországgal is.