Uber? Betiltanám! – Tarlós István a Mandinernek

A héten megkapták a kormánytámogatást a hármas metró felújításához. Újra beszélő viszonyban van a kormányfővel?

Ne túlozzuk el a dolgot! A sajtó egyik fele arra játszik egyfolytában, hogy Orbán Viktort próbálja démonizálni. Ehhez ugye engem kell gyengíteni, hiszen micsoda démon lenne az, amely nem tudja gyengíteni a főpolgármestert. A jobboldali sajtó meg mindig aggódik és gyanakszik. Jelentem: nem olyan súlyos a helyzet a miniszterelnök és a főpolgármester között.

HÉV-makett a főpolgármesteri váróban

Nem a kisujjunkból szoptuk: ön mondta év elején még az agglomerációs közlekedéssel kapcsolatban, hogy hátba szúrták, sőt, hogy emberileg csalódott Orbán Viktorban, meg hogy szégyellje magát az, aki ilyet tesz a szövetségesével.

Ezt pedig a miniszterelnök sem veszi rossz néven. Hízelgők mindig vannak, csak nem túl hasznosak és nem is szeretik őket. Én nem vagyok hízelgő típus, a miniszterelnök meg vagány. Ha valaki kiáll és megmondja egyenesen, amit gondol, ha keményen képviseli a rá bízott területet vele szemben is – ezt értékeli. Az agglomerációs közlekedés körül kialakult egy helyzet év elején, ez azóta változott. Az indulatom két lábon állt, amikor január elsejével visszavette az állam az agglomerációs közlekedést. Egyrészt abból fakadt, hogy miért nem tudjuk megoldani a budapesti közlekedés finanszírozását, másrészt tavaly egy fillér sem kaptunk az agglomerációs közlekedés működtetéséért az államtól, pedig annak biztosítása akkor is állami feladat volt. Volt néhány ember a kormányban, aki nem akarta, de a miniszterelnök végül akceptálta a felvetéseimet, az elvi vita tehát megoldódott.

A gyakorlatban azzal, hogy idén félpénzt fizet a kormány?

Na, ehhez aztán nagyon ért a sajtó. Hogy összekuszálja a szálakat. Ha ártani nem tudok, segíteni nem fogok – ez a hozzáállás. Azt írják, félpénz, meg hogy az állam átvette a feladatokat – miközben szó nincs félpénzről és nem átvette, hanem visszavette. Újra ellátja azt, ami az ő feladata volt eddig is. Ennek megértéséhez persze ki kellene nyitni az önkormányzati törvényt és el kellene olvasni három oldalt, de a mai világ kommunikációjában ez a legkevésbé érdekes, hiszen akkor hátha nem lesz balhé. Az meg ugye tűrhetetlen, ha nincs balhé.

Inkább tisztázni szeretnénk, mi van. Félpénz tehát nincs.

Nincs. Való igaz, hogy tavaly 12 milliárd volt a BKV agglomerációs közlekedésre fordított, ki nem fizetett hiánya. Az havi egymilliárd. Az is igaz, hogy most havi félmilliárdot fizet a kormány, amíg az átadás-átvételt le nem zárjuk. A megállapodás szerint viszont amikor ez megtörténik, a június végén várható elszámolásnál egy összegben megkapjuk a teljes ráfordítást.

Akkor tehát probléma megoldva, még ha nem is az ön kedvenc forgatókönyve szerint: nem szerette volna, hogy az állam visszavegye az agglomerációs közlekedést.

Az én kedvenc forgatókönyvem... Szerkesztő úr! Itt Budapest tömegközlekedéséről van szó, amit meg kellett oldani, ez pedig sikerült úgy, hogy a város nem jár rosszabbul. Ez lett volna a dolga már Demszky Gábornak is – csak sajnos húsz éven át nem ért rá foglalkozni vele.

„A '19-es terveimet csak azért említettem meg, hogy felhívjam néhány kormányközeli ember figyelmét: jó lenne abbahagyni a komolytalankodást.”

A megoldás kikényszerítésében szerepet játszott, hogy bejelentette: gondolkodik a 2019-es induláson? Vagy ez csak kicsúszott?

Nem mondanám, hogy kicsúszott... Ha nem is mindenben értünk egyet a miniszterelnökkel és tagja sem vagyok a Fidesznek, de értékrendi alapon ennek a politikai közösségnek vagyok  viszonylag ismert politikusa. Nem érdekem, hogy sikertelen legyen ez a politikai közösség és a miniszterelnöknek sem érdeke, hogy Budapest sikertelen legyen.

Pedig állítólag azt mondta, hogy oldja meg most már, ne tartsa a markát.

Ezt nem a miniszterelnök mondta. Olyanokat tulajdonítottak neki, amiket nem mondott. Arról volt szó, hogy néhány ember a kormány környékén elkezdett komolytalanul viselkedni. A '19-es terveimet csak azért említettem meg, hogy felhívjam a figyelmüket rá: jó lenne abbahagyni a komolytalankodást.

Lázár Jánosról van szó?

Még azt sem biztos, hogy őt teszem az első helyre a két-három ember között. Lázárban értékelem, hogy nem alattomos. Szemtől szembe mondja. Abban az illúzióban élek, hogy én is ilyen típus vagyok. Lázár János a Budapest-vidék harcban, amely a forrásokért folyik, inkább a vidék pártján van, ami érthető. Az is, hogy én meg Budapest oldalán.

Akkor Rogán?

Nem mondok további neveket.

Kár. Szintén név említése nélkül, de Vitézy Dávidnak keményen beszólt másfél hete...

Nem kívánok erről beszélni. Lázár és Vitézy Dávid nem hasonlítható össze. Utóbbi nem politikai kategória.

Épp ez az. Miért foglalkozott akkor mégis hosszan a személyével?

Nem foglalkoztam én vele másfél évig, egyetlen szóval sem említettem. Ez rövid reakció volt. Annyit szerettem volna visszaüzenni: mindenki foglalkozzon a maga dolgával. Nem kell nekem speciális helyekről, kívülállóként üzeneteket küldeni arról, milyen legyen a fővárosi közlekedés.

Az a régi pletyka igaz, hogy amikor BKK-főnök volt, alá akart vele íratni egy felmondási papírt dátum nélkül?

Ez a kérdés tovább bonyolítaná  a történetet, és további félreértésekre adna alapot. Ehhez sok mindent el kellene mesélni... Azt is, hogy lett BKK-főnök.

Van időnk.

Ne haragudjon, de ha már lehetőséget kaptam, hogy a fővárosról beszéljek a Mandiner olvasóinak, inkább arra használnám ki az időt.

Nem is kérdeztük volna, ha nem foglalkozott volna vele nemrég. Azt azért még árulja el, miért volt olyan fontos a Tütü, ahol a konferencia zajlott, hogy nyolcszor is megemlítette?

A sajtótájékoztatóm előtt egy órával olvastam éppen önöknél, a Mandineren, hogy egy ilyen nevű helyről üzengettek nekem inkompetens emberek. Egy bárból, amely mellesleg a liberális párt székházának épületében van. Van ennek azért némi diszkrét bája. Abszurd helyzet. Pontosan tudom, hogy kikkel kell megvitatnom a budapesti biciklis közlekedést hivatalosan és informálisan, őket pedig meg is hívom az egyeztetésekre. Akiknek ez dolguk, azok itt lesznek, de nem egy ilyen helyről jönnek.

A Gój Motorosok például ott lesznek: a hírek szerint őket is bevonja a bicajos felülvizsgálatba. Jobban értenek a közlekedéshez, mint Vitézy?

Mondhatnám erre, hogy több közük lehet a fővárosi közlekedéshez, mint például a bárból üzengető holland nagykövetnek, meg aztán honnan tudja ön, hogy Vitézy úr valójában milyen közlekedési szakember a legendán túl? A keddi hír is tipikus példája annak, ahogy az internetes sajtó működik, ahogy ezt az egész kampányt felépítették arról, hogy vissza akarnánk fejleszteni a kerékpáros közlekedést. Ebből egy szó sem igaz, ahogy abból sem, hogy a Gój Motorosok vizsgálják felül a biciklis terveket. A rejtélyes módon kikerült jegyzőkönyvben sem volt szó erről. Rövid beszélgetés volt a munkacsoporttal azzal, hogy a vezetői értekezlet visszatér még a kérdésre, én pedig részletesebb anyagot kértem a munkatársaimtól. Rosszindulatú elővágás volt tehát erre üzengetni. Miért is akarnám én visszafejleszteni a kerékpáros közlekedést, ha egyszer 37 kerékpáros projektet valósítottunk meg az elmúlt öt évben? Úgy, hogy 2010 előtt a fejlesztés annyi volt: húztak egy hosszú festékcsíkot a járdára, azóta pedig valódi kerékpárutak épülnek. Egyébként a munkacsoportba egyelőre csak a kerékpárosokat hívtam meg.

A korábbi sikert tulajdoníthatja magának a BKK korábbi vezetése és Vitézy is.

Ön állandóan vissza akar térni a BKK egykor volt vezetésére. Ez rég nem téma. Neki már más a dolga, és még csak nem is az NFM-ben. Egyetlen önálló programja sem volt a BKK-nak. A 2010-es programom részei voltak a kerékpáros fejlesztések, ezt nem ők döntötték el. Volt szerepük a lebonyolításban, nem vitatom, s az egész nem kellene, hogy téma legyen, ha nem folyt volna éveken át hamis, eltúlzott propaganda arról, hogy a főváros ellenében egy fiatalember állt itt a fejlesztések gátján. Amit én szeretnék: nézzük meg öt év után, hová jutottunk el. Vannak hibák, más, racionális kedvezményeket pedig éppen, hogy érdemes lenne megadni. Azt az irracionális igényt vessük el egyszer és mindenkorra, hogy a kerékpárosok legálisan hajthassanak át a piros lámpán. Ha zöldhullámban 45-tel jön az autós és keresztbe érkezik egy biciklis, nincs olyan, hogy ne üsse el. Fizikai törvényeket kellene meghekkelni ahhoz, hogy ne történjen baj. Ilyenekről beszélgetünk. Meg arról, hol kell kerékpárút, hol kell Bubi-fejlesztés, de ott van a buszsávok kérdése is. Ott nem csak biciklisek vannak, de taxisok és buszok is, rajtuk nyolcvan-száz ember. Ahol van a buszsáv mellett két méterre kerékpárút, miért mehessen be oda is a kerékpáros? Ezek talán jogos kérdések, amelyeket megbeszélünk azokkal, akik kompetensek,  de a döntést mi hozzuk majd meg. Visszafejlesztés meg szóba sem kerülhet.

„Szó sem lehet arról, hogy a kerékpárosok legálisan hajthassanak át a piroson. Fizikai törvényeket kellene meghekkelni ahhoz, hogy ne történjen baj ilyenkor.”

Ha már a taxisokat említette: kedden lezárták a Lánchidat. Ön taxis- vagy Uber-párti?

Először is: a taxisok elfogadták a három évvel ezelőtti taxisrendeletet, sőt, az egységes tarifát ők kérték. Valamennyi igazuk van. Fizetnek adót, beruháztak, erre jön valaki, aki nem, vagy megbízhatatlanul fizet adót és rontja az üzletüket. Franciaországban betiltották az Ubert – nem tudom, itthon van-e erre mód, de ez nem a mi hatáskörünk. Ne legyen félreértés! A fővárosi taxirendelet az Uberre is érvényes, és az nem felel meg annak. Büntetjük is, már amennyire kapacitásunkból telik. 2013-ban még senki sem sejtette, hogy az Uber megjelenik.

Ön nem tilthatja ki az Ubert Budapestről, ha akarja?

Nincs jogosítványunk rá. Hosszú távon az Uber – félek – amúgy is nehezen állítható meg, de ha lenne rá hatásköröm, betiltanám. Ez a helyzet igazságtalan. A taxisok agresszivitása az érem másik oldala. Az sem visz előre. A taxisrendeletet felül fogjuk vizsgálni, de az nem oldja majd meg minden problémájukat. Azt sem pontosan tudom, ki képviseli őket. Ezen folyton összevesznek. Van 4500 taxi a városban, de nem tudjuk, kivel kellene tárgyalni.

A hármas metró felújításához szükséges kormánygaranciához kivel kellett? Habony Árpád itt is segített közvetíteni?

Habony Árpádot ismerem 2006 óta, s azon kevesek közé tartozom, akiknek nem volt vele konfliktusa soha. Merthogy nem volt közünk egymáshoz. Szórakoztató is, hogy az utolsó SZDSZ-elnök, Szabadai Viktor ahelyett, hogy az SZDSZ állammal szembeni horribilis tartozásáról beszélne, ilyeneket kérdezget tőlem, hogy hányszor járt erre Habony Árpád.

Hányszor?

Nem tudom. Néha volt a házban. Ez nem értelmes kérdés. Ki az ördög számolja, hogy 10 év alatt négyszer jött-e be, vagy ötször?

Felveszi ilyenkor a napi belépőt, ahogy mi is az imént?

Persze. Nincs állandó belépője. Az agglomerációs csetepaté idején itt járt, beszéltem neki valamiről, jóindulatot mutatott a kérdésben, de egy szóval sem mondtam, hogy a miniszterelnök küldte volna. Abból, hogy a találkozásunkat nem tagadtam le, aligha következik, hogy karmesteri pálcával a kezében lépdelne a Városházán. Szabadain kívül még zsurnaliszták kérdezgetik ezt. Elfelejtettek nekik szólni, hogy amit ebből ki lehet hozni, azt már kihozták. A hármas metró ügyében tehát Habonynak nincs szerepe. Azoknak volt, akik húsz éve nem tárgyaltak róla, akik a felújítás helyett belekezdtek a négyes metróba. Akik horribilis adósságot hagytak a BKV-ban, amitől egész 2015 nyaráig nem tudtunk megszabadulni.

Ezért csak most sikerült a kormány garanciáját megkapni?

Fedezet nélküli lett volna az előbbi dátum előtt kötelezettséget vállalni. Az pedig bűncselekmény. Vagy nyolcvankilencszer mondtam ezt el egy balliberális lapnak – egyszer sem hozták le. Pedig ez elég fontos információ, szerkesztő úr, de ez inkább arra válasz, miért most szerződünk. Hozzáteszem: 2010 óta egy fillér működési hitelt nem vett fel a BKV. Korábban vetettek fel vele 112 milliárdot. 73 megvolt még ebből 2010-ben, 2015-ben pedig 53. Akkor vette át a kormány. Az előtt semmilyen kötelezettséget nem lehetett vállalni.

Most meg arra vállalnak, hogy felújítják a metróvonalat és a kocsikat – miközben olcsóbb lett volna újakat venni az LMP szerint.

Nem tudom, ezt honnan veszik, egészen nagy szamárság. Az LMP szerint mondjuk 14 éves kor alatt ingyenesnek kellene lennie a tömegközlekedésnek. Ha annyi esélyem lett volna, hogy megválasszanak, mint amennyi az LMP-nek van, én is mondanék ilyeneket. Ezekkel a kis pártokkal az a gond, hogy nem fenyegeti őket a veszély, hogy valaha számon kérik rajtuk az ígéreteiket, ezért aztán beszélhetnek bármit bele a vakvilágba, amivel meg tudnak jelenni a hírekben, de ennyi. A kormány azért a felújítás mellett döntött, mert az új szerelvények 30 milliárddal többe kerültek volna. 30 milliárd még ma sem kevés pénz.

Egyrészt nem, másrészt mit érez ilyenkor, amikor arról hall, hogy a Nemzeti Bank alapítványai 250 milliárdból gazdálkodnak? Közben az agglomerációs közlekedés évi 12 milliárd, új metrókocsik meg kijöttek volna plusz 30-ból.

Régóta vitám van a politikai közösségem tagjaival arról, hogy Budapestnek mennyit kellene kapnia, ez nem titok. Másrészt viszont a konkrét MNB-ügybe nem látok bele, azt tehát nem tudom, de nem is tisztem kommentálni. Amikor kevesebbet kap Budapest, mint kellene neki, akkor dühöngök. Persze itt sem igaz a látszat, amelyet egyes lapok igyekeznek kelteni azzal, hogy mennyivel kevesebbet kapott a főváros Tarlós alatt, mint korábban.

Pedig ez tény.

Csak nem az igazság. Nem Budapest kapott kevesebbet, hanem minden önkormányzat az országban, tekintve, hogy az állam magához vette az oktatást és az egészségügyet. Ha pedig a feladatot elvette, nyilván a forrást sem adja oda rá tovább az önkormányzatoknak. Tehát ostobaság, amit beszélnek, hacsak az ellenzéknek nem az volt a terve, hogy az oktatás, vagy az egészségügy normatív pénzeit egész másra költi.

„Legfeljebb ügyvezető igazgatónak lennék már jó termelésirányító területen. Vagy éjjeli őrnek.”

Műszaki emberként egyébként átnézte a hármas metró megállóinak terveit, követi, mi készül?

Műszaki ember csak voltam, 26 év nagy idő az egykori szakmámban. Azt szoktam mondani, legfeljebb ügyvezető igazgatónak lennék már jó termelésirányító területen. Vagy éjjeli őrnek. Azonban a „dallamát” biztosan jobban sejtem a szakmának, mint jogászok, vagy közgazdák. Közbeszerzésekkel pedig elvből nem foglalkozom. A kormány határozatot hozott arról, hogy támogatja a 137,5 milliárdnyi forrást infrastruktúrára, továbbá az illetékes szakminiszter úrnak meg kell találnia a lehetőségét, hogy honnan lesz pénz rá, ha az EU kevesebbet adna, plusz az NFM múlt hét végén aláírta a támogatói döntést, ami alapján ki lehet írni a kiviteli tervek tendereit.

A pék ügyéről nem hallott?

A miről?

A Princess Pékségről. Ugyanúgy húszéves szerződés, monopolhelyzetben, a Demszky-érából, de értesüléseink szerint kötelezően beterveztették a pékségeket az új állomásokra is.

Már többet tud erről, mint én. Ilyen kérdésekkel nem foglalkozom. Nem az én feladatom üzlethelyiségekről, pékségekről dönteni.

A Simicska-oszlopok ügyében azért megszólalt.

Az említett oszlopok ügyében sem exponáltam magam: kérdésre annyit mondtam, hogy a korábbi szerződés nem szolgálta a főváros érdekét. Voltak fontosabb szerződések, amelyek lekötötték a figyelmemet sokáig: ilyen volt a vízmű visszavétele vagy az Alstom-ügy. Nem néhány üzletről vagy oszlopról szólt, hanem több tízmilliárdról, amit visszaszereztünk, vagy a kivitelét megakadályoztuk. Az Alstom-szerződés például olyan volt, hogy egyetlen kapavágás nélkül ki kellett volna fizetni a szerződés ellenértékének felét, típusengedély nélküli szerelvényeket is ki kellett volna fizetni, úgy, hogy a típusengedély hiányát a szállítónak fel nem róható vis maiornak tekintették. 

Medgyessy tanácsadócége szép pénzt kapott az Alstomtól. Azért lett ilyen az eredeti szerződés?

Lehetne találgatni, de nem ismerem a részleteket. A szerződést még jóval a 2006-os választás előtt kötötték. Egy biztos: ilyen szerződést aláírni bátor dolog volt. Kénytelenek voltunk 2011-ben bejelentést tenni az ügyészségen, mert képtelen dolgokat rögzítettek, miközben semmilyen kényszerítő körülmény sem említhető. A nyomozás még mindig tart. Valami oka csak van, hogy nem zárták le.

A következő botrány a római parti védmű építése lesz?

Botrányt bármiből lehet csinálni, de 1991 óta mondja mindenki, hogy ott, a parton kellene megépíteni a védművet. A korábbi MSZP-s, SZDSZ-es vezetés is így döntött, s a héten jött meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság írásos álláspontja: ők is ezt támogatják. A törpepártok egyike kétségbeesésében erre múlt héten már azt mondta, hogy ingatlanpanamát sejt.

Magára vette?

Kellett volna? Vagy ez valami vicc? Azt kellene akkor mondani, hogy a főpolgármesternek ott van ilyen és ilyen ingatlana... Sejtetni én is tudok, bármit. Találjon három forintot, vagy egy négyzetcentimétert, ami ott az enyém, vagy az én hasznom. Nem fog menni. Együgyű, primitív gyűlöletkeltés.

A tudott módon hullámtérbe épített üdülőket megvédeni közpénzből? Minek adtak rájuk engedélyt?

Elmondta már ezt Óbuda jelenlegi polgármestere is, hiszen 2006 óta is van ott építkezés. Meg kell nézni a jogszabályokat: az engedélyeket ki kellett adni – semmi sem tiltja, hogy üdülőt építsenek oda. Azt sem, hogy valaki az üdülőjében lakjon életvitelszerűen. De nem ezeket a lakásokat kell megvédeni. Hetven hektáros terület a jelenlegi hullámtér. 1952, a nyúlgát építése óta óriási értékek képződtek ott. Sportlétesítmények sora épült, intézmények, de korábbi, legálisan épült házak is vannak a húszas-harmincas évekből. Ezt a hetven hektárt nem lehet védelem nélkül hagyni. A közvélemény túlnyomó részét, amely teljesen normális, szeretném megnyugtatni: nem mi mondjuk meg, hol legyen a védmű, hanem az Akadémia, a Műszaki Egyetem és a vízügyi főigazgatóság. 53 ezer ember vagyonvédelméről és biztonságáról szól a történet, az egyetlen Duna-szakaszon, amely teljesen védtelen ma a fővárosban.

„A Fideszben is van néhány ember, aki mindenféle porokat szed a stílusomtól.”

A fakivágások miatt már most is vannak tiltakozások.

A Nánási úti nyomvonalon kevesebb fát kellene kivágni, de azok sokkal nagyobb fák. Muszáj lesz fát kivágni, igen. Nem öröm nekem sem, de nem úszható meg. Hét nemzedék óta budai a családom, a Római-parton nőttem fel – aki velem szemben akarja megvédeni a Rómait, azzal nem tudok mit kezdeni.

A védmű lesz az a Tarlós-alkotás, amelyre büszke lesz?

Értelmetlen kérdés. Nem tudom, mit akarnak ezzel. Több mint száz projektje van a fővárosnak...

Csak azt szeretnénk megtudni, mi áll közel a szívéhez.

Műszaki ember vagyok, nem a látványosságokra helyezem a hangsúlyt. Ebben a ciklusban valóban az árvízvédelem és a hármas metró az a két ügy, amelyet meg szeretnék oldani. Vannak persze apróbb mániáim, mint az Állatkert vagy a Margitsziget fejlesztése, de azok jutalomjátékok.

De száz év múlva, amikor leleplezik a Tarlós-szobrot, mi legyen a talapzatra írva? Az árvíz harcosa?

Nézzék meg, mi készült el 2010 óta. Most fogjuk átadni a Széll Kálmán teret és a budai fonódó villamost. 2019-ig elkészül még egy sor dolog. Évtizedek múltán meg majd eldöntik az illetékesek, mi volt fontos eredmény, meg hogy kell-e szobor. Azt is megvitatják majd talán, hogy báb volt-e Tarlós, vagy agresszív vadember. Egyik nap ugyanis ezt, másnap meg azt olvasom magamról.

Elég karakteres a stílusa, az egyszer biztos.

Kétségtelen, hogy a Fideszben is van néhány ember, aki mindenféle porokat szed a stílusomtól, de szeretném megnyugtatni: ez tudatos. Vicces mindenesetre, hogy olyanok kritizálnak, akik irodalmi alapműveket sem ismernek, az interneten pedig olyan nyelvezetet használnak, hogy jutasi őrmesterek belepirulnának. 

Ellentétben az ön latinos műveltségével?

Igaz, hogy műszaki ember lettem és az is igaz, hogy nem a belvárosi tánciskolákban nevelkedtem, de humán értelmiségi családból származom, humán gimnáziumban, latin tagozatos osztályban érettségiztem. Ennek fényében talán nem olyan meglepő, hogy szórakoztat a liberális fölényeskedés. Szeretem, ha megértenek a kocsmában is, nem csak az értelmiségi körökben – ebből a szempontból vagyok tudatos, miközben persze nem vagyok hajlandó megjátszani magam. Azt nagyon nem szeretem a politikában. Amikor valaki egészen mást mutat magáról, mint aki. Pedig vannak szép számmal.

***

Fotók: Földházi Árpád