Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Mit lehet tenni az Iszlám Állam ellen? Le kell győzni. Meg kell semmisíteni. Ez nem kérdés. A kérdés a hogyanon van. Küldünk mi is katonát Irakba.
„Mit lehet tenni az Iszlám Állam ellen?
Le kell győzni. Meg kell semmisíteni.
Ez nem kérdés. A kérdés a hogyanon van.
Küldünk mi is katonát Irakba.
Be kell vonni – ismeretlenül is elnézést a résztvevők minden hozzátartozójától – Iránt és Szíriát is. Sőt Izraelt is. Ott vannak, harcolni is tudnak. Benjamin Netanjahu lassan újabb kormányt alakít, a híresztelésekkel ellentétben reálpolitikus, megtalálja a kényes részvétel mikéntjét. Persze ésszerű lenne előtte a saját »hátországot is biztosítani«, a palesztinokkal megállapodni. Egyenrangúként.
Aztán ott vannak maguk az irakiak, az ott élő kurdok. Talán azon is érdemes néhány IMF-percig elgondolkodni, hogy ha az országot egy értelmezhető és élhető rendszerhez segítjük, mennyire erősödik meg saját immunrendszere, kell-e külső segítség. Az elmúlt tucatnyi év megmutatta, hogy a »demokrácia exportja« igen kényes dolog.
Nem tudom, a Kedves Olvasónak feltűnt-e, hogy sajnos az utolsónak, tényszerűnek szánt bekezdésben is túl sok a bizonytalan elem. Kérdés például az is, hogy Washington győzelmi tervébe az Iszlám Állammal való leszámolással párhuzamban beletartozik-e Szíria »megszórása« is. Kérdés az is, hogy Oroszországot miképpen lehet belevonni ebbe a történetbe, vagy Angela Merkel Németországa mit és mennyire fog tenni.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az Iszlám Államnak tűnnie kell.”