TGM, az LMP és a kapitalizmus

„Kedves TGM! Ezt írod alternatív költségvetési javaslatunkról: »Az LMP szerint az Orbán-kormány háromezer milliárd forintba került az országnak, ez 'a haverok, a hivalkodás, a hiteltelenség és a kevélység árából tevődik össze'; 'korrupciós felár': pl. a Szajol és Püspökladány közötti vasútvonal fölújítása négyszer annyiba került, mint a Berlin és Hamburg közöttié; fölemlegetik még a budapesti Kossuth tér átépítését meg a tervezett debreceni stadiont... Ezt nevezem én bravúros, elmélyült strukturális bírálatnak. Mintha ezek a többé-kevésbé valóságos mellékkörülmények magyaráznák a növekvő szegénységet és egyenlőtlenséget. Mintha a korrupció volna a neoliberális kapitalizmus válságának az oka.« (Az egységes ellenzék átka, 2012/42., okt. 19.) Az LMP-t szánalmasnak tartani emiatt pont olyan, mint TGM-et szánalmas filozófusnak tartani azért, hogy mondjuk, a törzsi fogalmakban nem foglalkozik a nacionalizmus kérdésével. Ez »helytálló« lehet, amíg csak a kötet első fejezetét olvassa el az ember. De ha már eljut néhány oldallal tovább, akkor könnyű belátni a tévedést. (...)

Nem csak az oligarchák térnyerését és a köztársaság morális alapjainak fokozatos erodálódását gondoljuk a rezsim előzményének, hanem a rendszerváltás elhibázott gazdaságpolitikáját és a rosszul menedzselt globalizációt is. Abban nem értünk egyet, hogy mindez a kapitalizmus tagadásával kellene, hogy járjon; szerintünk ugyanis az út az igazságosabb és fenntarthatóbb piacgazdaságon keresztül vezethet a szabadság és a jóllét kiteljesítéséhez. Abban azonban egyetértünk, hogy Orbán rendszere nemcsak korrupt, hanem az elmúlt 20 év betetőzése és a szélsőséges egyenlőtlenségek, a kiszolgáltatottság rendszere - és ezzel az egyetértésünkkel sajnos egyedül állunk a politikában.

A hivatkozott fejezet Orbán Viktor legegyszerűbben számszerűsíthető árát taglalja, a felesleges presztízsberuházásokat, a korrupciót, a hiteltelenség árát. Nem állítjuk, hogy ez lenne az Orbán-rendszer vagy a »neoliberális kapitalizmus« válságának fő oka, a kiadvány többi részéhez képest ennek a fejezetnek van a legkisebb köze a szegénység és az egyenlőtlenségek bírálatához. Viszont a korrupció visszaszorítása, a pártpénztárnokok világának felszámolása előfeltétele a kiszámítható és jó kormányzásnak, és a szélsőséges piaci folyamatok megszelídítésének.”