Mint a megszólított patkányok egyike (amúgy közismert Fidesz-bérenc), bátorkodom reagálni az elmúlt napokban csőstül érkező, jobbnál jobb érvekre, hogy miért is kell mindenáron duzzasztani a Dunát. Mert hogy kell, az nem kérdés, csak hogy miért kell, arra keresnek évtizedről-évtizedre újabb magyarázatot. Eleddig kevés sikerrel.
A repülőtéri fizetési rendszer az új terhelés alatt gyakorlatilag összeomlott, ami már a hajnali órákban hatalmas forgalmi dugók kialakulásához vezetett a reptéren.
A főpolgármester szerint a fővárosnak is ki kell vennie a részét az energiatakarékosságból, ezért utasítást adott a Budapesti Közműveknek a szükséges előkészületekre.
A XIII. kerület beruházásában megvalósult csarnok építészi melóját Rajk László, az európai hírű SZDSZ-es politikus kapta meg, természetesen szigorúan szakmai alapon. A mucsaizás és szakmaizás hazai bajnokai, a rendszerváltó néhai harcos antikommunisták itt megmutathatták, h mi lapul az ejrópablabla mögött. Tessék.
Állunk az épület előtt és fogjuk a fejünket.
Úgy véljük, a nyelv ennek az épületnek a leírására nem igazán alkalmas. Leginkább hangutánzó szavakkal lehetne az épületetben testet öltött agyrém lényegét visszaadni: juhéééé, zdurr, zhiuzhiu, oááááh, rutyttyutyu, srutty, purc, platty.
Lehel Csarnok, Lehel Piac, Market Hall, Mercado Publico, Markethalle, sznobság, Budapest, Magyarország, Lehel tér, XIII. kerület, ÚjlipótvárosIlyen nincs és mégis van: Rajk leadta elemzésra a pszichológusának a ceruzafirkáját, de a galád lélekkurkász grafolízis helyett kibaszásképpen továbbpasszolta egy építőbrigádnak, akik a hagyományos pálinkafogyasztást LSD-vel keverték. Megnézték, vállat vontak és megvalósították 3D-ben a firkálmányt.
Lendületes egyenesek törnek meg hirtelen, nagy nekiiramodások és hullámzó felületek. Minden dől és hajlik, bizonytalanságérzetet keltve a boldogtalan szemlélőben. Girbegurba és krixkrax. Barokkos cicomák, mindez piros-sárga-kékben, rikító/eleven/vidám színekben pompázva. A román trikolór, egyben Budapest színei:D A semmiben lebegő lépcsőházakat és a lendületességet egy súlyos abroncs, amolyan koronaszerűség tolja lefelé, egy kis extra nyomasztással, egy kis klausztrófóbiával ajándékozva meg az erretévedőket.
Én be? Oda?
Megkaptuk a Pompidou Központ idétlen, szánalmas, provinciális mását, a mucsai politikus ejrópai elkötelezettségét bizonyítani hívatott építményt. Széles látókör helyett maga a Mucsa ölt itt testet, akarnokság, majmolás, utánérzés, pózolás, sznobizmus, faszkorbács.
Lehel Csarnok, Lehel Piac, Market Hall, Mercado Publico, Markethalle, sznobság, Budapest, Magyarország, Lehel tér, XIII. kerület, ÚjlipótvárosKözelebb menve meglepve tapasztaljuk, hogy az "ellenzéki" évek sűrű évtizedei alatt Rajk elmúlasztotta az építőipar fejlődését követni. Technikai szintjét tekintve ez az épület lazán felépülhetett volna már a 70-es években, a felhasznált anyagok és technikai megoldások leginkább Ceausescu falansztereiben köszönnek vissza: olcsó, hegesztett csőkorlát, szögvas, ócska rácsozat, csupasz beton és fémoszlopok lemeszelve. És a kirakat meg a nyílászárók! Ezeket a fajtájú, vastag fémkeretes nyílászárokat a rossz hőszigetelési tulajdonságai miatt már a romániai épületeken is rég lecserélték, még a múlt században: itt meg a XXI. század elején épült meg a silányság és az energiapazarlás mementójaképpen. Áááá, hagyjuk, ez van, el lehet menni.
Radikális eklektika? Ehhez az avíttas, nyomorúságos izzadtságszaghoz képest a Skála a Nyugatinál egy progresszív épület.
http://belvaros.blogspot.com