Trehányul bánik a pénzünkkel a magyar állam

„Ön, mint közgazdász, az MNB volt elnöke, vagy csak egyszerű állampolgár, akit érdekel a többi ember sorsa, mit tanácsol, mit tegyenek a pénzükkel azok, akiknek van megtakarításuk?

Én semmiképpen sem beszélném le őket az állampapírról, hisz' elmondtam, ez viszonylag kis kockázatú, ráadásul infláció fölötti kamatokkal. Lehet, hogy van ennél jobb üzleti ajánlatuk a pénzintézeteknek, de én semmiképp nem beszélem le az állampapírról az embereket. Hogy aztán az állam az abból befolyó pénzt mire használja… Már olyat is hallottam, hogy valaki azért nem akar állampapírba fektetni, mert az állam az így befolyó pénzt rossz helyre rakja, a haveroknak adja. De ez nem csak az állampapírokra igaz. Az adónkra is az. Ha valaki nem bízik az államban, az nem állampapír miatt van. Kár ezt a pénzügyi terméket olyan színben beállítani, amire nem szolgált rá.

Akkor az elmondottak miatt szkeptikusak az emberek az állampapírokkal szemben?

Igen, az emberek szkeptikusak. Hozzá kell tennem, hogy amit az emberek a tíz centis kilátókról, meg a lombkorona nélküli lombkorona sétányokról, meg a lówellnessről, meg a barátok turisztikai cégének nyújtott nagyvonalú támogatásról hallanak, az azt mutatja, hogy a magyar állam borzasztó trehány módon bánik a pénzzel, akár adóból jön, akár hitelből. Amiről mi most beszélgettünk, az egy hitelnyújtás az államnak, és ez önkéntes. És valóban nem mindenki teheti meg, de aki megteheti, az most oszt és szoroz. De mindenki fizet adót, és kellene, hogy az alapproblémával végre mindenki szembesüljön, és határozottabban elvárja, hogy az ő adóját, vagy az őtőle kölcsön kért pénzt, becsületesen költsék el. Itt kezdődik a lényeg. Az, hogy az államhiányt milyen instrumentummal finanszírozzák, az ehhez képest technikai kérdés.”