Az ukrán vereség lehetőségéről is beszélni kell

„A lengyel kormány órákat várt a rakétabecsapódás bejelentésével, mert Joe Biden amerikai elnök épp a világ másik felén, Indonéziában volt a G20 csúcson, és aludt. Mint kiderült, tőle vártak eligazítást, hogy mit és hogyan kommunikáljanak. Ez azt jelenti, hogy amerikai jóváhagyástól függ az, hogy mit és hogyan tudhatunk meg a háborúról? Ennyire nincs mozgásterük már a nemzeti kormányoknak? Milyen szerepet játszanak a rakéták és a rakéta védelem az ukrajnai háborúban? Mire alkalmas ez a fajta harcászat? Lehet-e ezekkel döntő fordulatot elérni? Milyen szinten használja az orosz hadsereg a rakéta fegyverzetét? Milyen szintű az ukrán rakéta védelem? (jelenlegi top rendszerek vs. Ukrajnában bevetett eszközök). Mennyire a 21. századi haditechnika háborúja ez, és mennyire a 20. századi eszközöké?

Véletlen vis major volt a lengyelországi becsapódás vagy ilyenek rendszeresen előfordulhatnak ukrán területen, csak nem hallunk róla? Izrael évtizedek óta kénytelen védekezni rakétatámadásokkal szemben. (Gáza, Hezbollah, Szíria, Iraki SCUDok az öbölháborúban, Iráni rakétaprogram). Hatalmasat fejlődött a rakétavédelem, de az ellenség is. Milyen tapasztalatokat sikerült megszerezni, mit jelent a folyamatos készültség, mi az, amit sikerült elhárítani és mit a legnagyobb aggodalom?

G-20 és az új világrend. Mit lehetett megállapítani a csúcstalálkozóról? kinek a pozíciója erősödött, kinek gyengült a háború nyomán? Egy médiakonferencián hallottam a héten azt, hogy megjelent a »plebejus újságírás«, a laikus posztolók és kommentelők aktív véleményformálók lettek. Nyilván sok a közösségi platformokon a szélsőség, de sok az érdemi, józan hozzászólás, kérdés – ez látszott a lengyel incidens utáni reakciókból is.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád