Roland Tichy publicista és lapkiadó megsemmisítő mérleget von Merkel tervgazdaságáról Az elektromosautó-tervgazdaság kritikájában bemutatta, hogy a kormány nagy szubvenciókkal támogatta az e-autóipart, mégis 2021-re a forgalomba helyezett személygépkocsik alig 1%-át tették ki az elektromos autók. Bár ezeknek az autóknak vannak előnyei, ám hátrányai is komolyak, ráadásul a kibocsátást nem mérsékelik, csak áthelyezik a felhasználás helyéről az elektromosság keletkezésének helyére. A szerző szerint nem is kellenének szubvenciók, a német autóipar virágzik,
Merkel politikája viszont ideologikus volt,
mely „fatálisan emlékeztet a hibás irányítás tervgazdasági módszereire”.
Birgit Kelle német újságíró Merkel nőpolitikáját vette szemügyre. Szerinte bár Merkel nem beszélt a társadalom átalakításáról, valójában posztszocialista berögzülések alapján igenis erre törekedett, eszménye a „dolgozó nő” volt. Menedzseri pozíciókban akart nőket látni, szerinte „az apa-anya-gyerek hármasa, az egyedül kereső férj és a részmunkaidőben foglalkoztatott nő házassága, tehát mindaz, ahogy Németországban az emberek többsége ténylegesen továbbra is él, ma a CDU-n belül sem minősül modernnek, hanem olyasminek, amit túl kell haladni, egyszóval a félreeső bajor falvak változásra képtelen, szinte már ódivatú, katolikus körei különc életmódjának” – vázolja fel a szerző.
Rafael Seligmann izraeli történész, a CDU volt tanácsadója szemügyre vette, hogyan reagált Merkel az elharapózó németországi antiszemitizmusra. Szerinte Merkel migrációs politikája kételyeket ébresztett a zsidóságban, mivel sok arab és muszlim érkezett így az országba, akiket az emberek az antiszemitizmussal és Izrael-ellenességgel azonosítanak. A szerző éleslátóan mutat rá, hogy ezzel párhuzamosan a neonácik is erősek, akik fenyegetik a muszlim közösségeket és a zsidóságot egyaránt. Merkel viszont reálpolitikus, aki politikai terveinek keresztülvitelét tartja szem előtt, és ezért a német zsidók csalódtak benne.