„Ukrajna a 20. század történései miatt a felbomlott Szovjetuniótól egy hatalmas, gazdag országot örökölt, a keleti részeket – ahol most a harcok folynak – Lenin idejében csatolták Ukrajnához, a nyugati részek a második világháború következményeként Lengyelországtól és Magyarországtól kerültek hozzá, a Krímet pedig 1954-ben ajándékozta Hruscsov Ukrajnának, annak emlékére, hogy háromszáz évvel korábban Ukrajna csatlakozott az Orosz Birodalomhoz. Semmi mást nem kellett volna csinálniuk az ország megtartása érdekében, mint örökös semlegességet fogadni, mint annak idején Ausztria, és jó viszonyt ápolni a mellettük lévő ugyan meggyengült, de még mindig erős Oroszországgal. Erre a Nyugaton csak oligarcháknak nevezett ukrajnai vezetők nem voltak képesek, de hibáztathatjuk-e egyedül őket? Ukrajna a Szovjetunió összeomlása és Kína felemelkedése következtében kialakult új geopolitikai helyzet egyik és most a legjelentősebb ütközőpontjává vált.
A történészek a nagy átalakulásokat utólag általában egy-két okra vezetik vissza, a valóságban azonban a történelem menetére számos tényező hat. A geometriában jártasak ezt úgy képzelhetik el, mint számos különböző irányba mutató vektort, amelynek végül lesz egy hosszabb távon fennmaradó eredője, ami a történelmi változásokat meghatározza, és amit a történészek utólag logikus fejleményként magyaráznak. Előre azonban senki sem látja, hogy mi fog történni. Putyin sem úgy képzelte el az ukrajnai beavatkozást, ahogy az alakult.