„Nem hozott nagy meglepetést a parlamenti államfőválasztó bohóckodás, miután az ellenzék Mózes, Jeremiás próféta és a Bán bánk Tiborca, vagyis egy igazi demokrata ellenzéki, Iványi Gábor helyett a savanyú Jóska Róna Pétert jelölte ki arra, hogy 15 percben elmondhassa a magáét. Azért a »magáét«, mert Róna azt mondta, ami neki fontos, ami belesimul a rendszerbe, nem azt, amit egy demokratának és egy magyarnak mondania kell. Mint egy külső ejtőernyős, aki saját nárcizmusára használja fel az Orbán-rendszer nyújtotta szereplési lehetőséget, nem hazudtolta meg magát.
Róna olyan langyos beszédet tartott, amilyet csak lehetett, egy pillanatra sem szembesítette Orbánt önmagával és a tetteivel, amit nem is tehetett volna meg igazán, mert semmi köze hozzá. Iványi Gábor lett volna az egyetlen hiteles ember, aki ezt megtehette volna, aki a rendszer egyik legnagyobb üldözöttje, aki alkalmas és méltó is rá, de az ellenzék elvette tőle és a magyar néptől ezt az egy lehetőséget is. Márki-Zay Péter után Róna Péter választásával ez az ellenzék már a választás előtt kinyírta magát és mindazok reményét, akik szabadulnának Orbántól. Spongyát rájuk.
Róna Péter beszédét nem elemezzük, mert nem méltó rá sem ő, sem a beszéde. Novák beszédét sem elemezzük, mert arra semmi szükség, hiszen a várakozásnak megfelelően felmondta az éppen hivatalos propagandát. Ezzel be is mutatkozott és kijelölte saját helyét: Orbán bábja, csicskása lesz, erre választották, és ő erre a szerepre igent mondott. Ami változás lehet az aluszékony pecáshoz képest, hogy Novák egy végtelenül törtető, öntelt karrierista, aki az agresszivitásával az egykori köztársasági elnök pozíciójának maradék méltóságát is lerombolja.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnökség/Kékesi Donát