„Egy civilizáció állapotát híven jelzik terroristái és tömeggyilkosai, s leginkább az, aminek a nevében ölnek. Fanatikus gyilkosok a vallási fundamentalizmus szellemében mészároltak le milliókat a középkorban, válaszul a felvilágosodás és a »szabadság, egyenlőség, testvériség« hármas jelszava nagyon gyorsan termelt tömeggyilkos ideológiákat és terrorrezsimeket, amilyen többek közt a jakobinus Franciaország, a nemzetiszocialista Németország és a kommunista Oroszország lett. Jézus Krisztus mérhetetlen irgalma, Denis Diderot hideg racionalizmusa és Adolf Hitler sötét evangéliuma egyaránt képes hivatkozásul szolgálni elmebetegeknek, hogy gyilkoljanak, politikusoknak, hogy gyilkos rezsimeket szervezzenek, és tömegeknek, hogy lelkesedjenek a háborúért, amely visszahódítja Jeruzsálemet, amely bővíti az életteret, vagy amely demokráciát meg emberi jogokat exportál Irakba és Afganisztánba.
A »minden nő k.rva« bölcsessége korábban azonban kevés volt ahhoz, hogy egy elmebeteg politikai alapon embereket öljön. Eddig az ilyen elkövetők Hasfelmetsző Jacktől Ted Bundyn át Pándy Andrásig nem a terroristák, hanem a köztörvényes bűnözők közé tartoztak. Soha nem volt nagy különbség a koncentrációs táborokban kegyetlenkedő személyzet tagjainak és a sorozatgyilkosságok elkövetőinek profiljai között, mégis nyilvánvaló volt, hogy az előbbieknek azért kellett némi felhatalmazás és megerősítés a környezetüktől arra vonatkozóan, hogy amit tesznek, az helyes, nem pusztán élvezetes. A posztmodern identitáspolitika által elvérvénytelenített kulturális térben azonban akadálytalanul mállik le a terroristákról a közösségjobbítás messianisztikus küldetésének álságos máza, többé nem bíbelődnek valláselméleti és politikafilozófiai kérdésekkel, így születik meg korunk bizarr gyűlöletcsoportja: az incel mozgalom – olyan férfiak internetes szubkultúrája, akik sikertelenek a nőknél, nem jutnak szexhez, s ennek nyomán a női nem, szűkebb értelemben pedig a feminizmus áldozatainak tekintik magukat. Meglehet, hogy ezek a dühödt férfiak a huszadik század derekán is radikalizálódtak volna, és nemzetiszocialistákká, kommunistákká, esetleg neokonzervatív háborús héjákká válnak, de annyira mégsem volt narcisztikus a nyugati ember, hogy a saját problémáját ennyire primitív megfeleltetéssel világtörvénnyé avassa. Köszönet a kereskedelmi televízióknak, a szervezett bulvárnak és a közösségi médiának!