Véleményszabadság német módra

„Erről a történetről persze Thilo Sarrazin mesélhetné a legtöbbet. Ő kiváló pedigréjű szociáldemokrata párttag, sőt vezető és a Bundesbank egyik vezető munkatársa – volt. Aztán megírta a Németország felszámolja önmagát című könyvét (amely huszonkét hétig vezette a német sikerlistákat, elképesztő eladott példányszámokat produkált, hiába no, ha egyszer egy könyv találkozik a társadalom legközvetlenebb tapasztalataival, akkor ilyesmi helyzet áll elő). Sarrazin könyve nem volt összeegyeztethető a német nagypolitika »értékeivel«, úgyhogy Sarrazint azonnal elbocsátották a német Bundesbankból, pártja, az SPD pedig tíz évig kereste a módját, hogyan rúghatná ki végre soraiból a veterán szocdemet.

»Minden egyes mondatát leellenőrzi, hogy okot adhat-e arra, hogy kivágjuk.« Ezt Sigmar Gabriel SPD-elnök mondta 2010-ben, így öregbítve és erősítve a németországi sajtó- és véleményszabadságot, s persze azért is, hogy a korrupt és így megzsarolt Věra Jourovának hátralevő életében legyen igazodási pontja. Aztán Sarrazint kirúgták a pártból is, helyreállt a német demokrácia. Ott amúgy ez napi realitás. Mint az utcai zsidóverések. Éppen ezért van joguk kioktatni bennünket sajtó- és véleményszabadságból, továbbá antiszemitizmusból (is). S aki nem érti, pláne nem hiszi, annak utánajárnak. Világos?

Ezért lett volna üdvös, ha Petry Zsolt felkeresi Sarrazint, mielőtt él a véleménynyilvánítás szabadságával. Aki német vagy Németországban él, jó, ha tudja, mi a különbség a bátorság és a vakmerőség között. Bátorság az, ha bátran kimondod mindazt, amit bátran ki lehet mondani (lásd Gulácsi). Vakmerőség pedig, ha van saját véleményed, ami eltér a bátrakétól, és mégis kimondod. Nos, ennek minden körülmények között lesznek következményei. (Lásd Sarrazin, Petry vagy a kirúgott, meghurcolt névtelenek ezrei, a kirúgott, meghurcolt rendőrök, katonák, akárkik…)

(...)

Petry Zsoltot egy gyáva, becstelen, sz…r alakokból álló klub kirúgta a véleménye ­miatt. Mondjuk el még egyszer, már csak az imprinting végett: maga Németország működik így, ott ez a normális, és ezt nevezik jogállamnak meg demokráciának.”