Odáig vannak Angliában Kerkezért – az edzője és a szurkolók is ódákat zengenek róla
A magyar válogatott labdarúgót már várják a Liverpool-drukkerek.
Az amerikaiak mellett az angolok is térdelhetnek, a franciák hasalhatnak is, mert ami gyarmatosítás néven futott, az maga volt a gyalázat.
„A minap az történt, hogy a lengyel játékosok nem térdeltek le az angolok ellen vívott labdarúgó-világbajnoki selejtezőmérkőzés előtt. Az angolok igen, a lengyelek viszont nem. Egyikük sem. Nemrég egy ilyen meccs eleje nagyjából úgy nézett ki, hogy a csapatok kifutottak, a kapitányok kezet fogtak, választottak térfelet vagy kezdést, a bíró az órájára pillantott, a sípjába fújt, aztán »elindult útjára a pettyes«, a közönség meg vidáman énekelt vagy üvöltözött jóízűen, ahogy éppen kedve tartotta.
Egy ideje már mindeközben nagyon helyesen mindenki nemet mondott a rasszizmusra is, mondjuk egy felirat formájában, de térdre többnyire akkor ereszkedtek a focisták, ha mondjuk valami gubanc támadt a cipőfűzőjükkel. Ez a térdelgetés az úgynevezett Black Lives Matter-mozgalom megjelenése után jött divatba a sportban, pontosabban az azt követő nyomásgyakorlás és minden képzeletet felülmúló túltolás hatására. A térdelés erős, kifejező gesztus, számtalan jelentést hordozhat a bocsánatkéréstől a lánykérésig. Kikényszeríteni nem illik. Azt kínzásnak nevezzük. George Floyd halála óta megváltozott a szimbolikájának egy része, akadnak, akik a BLM által generált felvetések jóváhagyásának tekintik, mások az anti-rasszizmus melletti elköteleződésnek, megint mások ennek is meg annak is.
Mindenesetre amennyiben a jelen helyzetben a házassági ajánlatot kizárjuk, marad a bocsánatkérés, ám akkor az is felmerül, hogy ki kitől kérjen bocsánatot, aki meg nem óhajt, arra viszont ne nézzenek már úgy, mint gyújtogató a vizes szalmára, mert az presszió, megbélyegzés. Konkrétabban.
de emlékeim szerint a bocsánatkérés már többször megtörtént, más egyebet pedig utólag nem nagyon tehetnek, a lábcsókolgatás meg már egy egészen más fétis, valamint esetünkben talán azért mégis manierizmusba hajló barokkos túlzás. Az angolok is térdelhetnek, ha akarnak, a franciák hasalhatnak is, amennyiben ez a heppjük, mert ami gyarmatosítás néven futott, az maga volt a gyalázat, azt a szennyest nem lehet az otthagyott infrastruktúrára mutogatva kimosni, arról nem is beszélve, hogy következményként jött a kollektív lelkiismeret-furdalás, abból pedig a jelenleg tapasztalható önpusztítás és önfelszámolás.”