Jókait nem leépíteni, kitörölni, félredobni kell – hanem újra felfedezni, megtalálni azon értékeit és üzeneteit, amelyek a 21. században is érvényesek.
A cikk eredetileg a Mandiner hetilap Utolsó Figyelmeztetés rovatában jelent meg
Bolhából elefánt – mondhatná rá a gyanútlan szemlélő. Csak hát így 2021-ben illik nem gyanútlannak lenni, mert
Őket pedig, amíg lehet, tartsuk távol a magyar glóbusztól!
Meglehet, Tóth Krisztina írónő túlgondolkodás nélkül dobta oda válaszként egy interjúban, hogy Jókai Az arany ember című művét le kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról – mert szerinte elavultak a nőalakjai, és a gyerekek ezekből építik fel a nemi szerepeket. De legalább annyit elért, hogy a közfigyelmet ráirányította Jókaira, regényeire és karaktereire.
Ha már Az arany ember a téma, két rövid megjegyzés: ahogy Szilvay Gergely kollégánk is írta, a regény Timéáját egy másik szemszögből nyugodtan lehetne korai feminista hősnőnek is címkézni, hiszen bevándorló-hátterű nőként tudja a férje üzleti ügyeit is intézni, mindezt a 19. század mélyén!
Másrészt: Az arany ember nem a nőkről szól, nem női regény. Egy nagyra törő férfi, Timár Mihály sorsának – életdrámájának – a bemutatása, aki nagyratörés közben megköti a maga fausti alkuit, melyek következtében a felszínen mindene megvan, amire a legtöbben csak áhítoznak, odabent azonban mély törések szakítják ketté életét és személyiségét, a jelenlét és az elvágyódás között tipródva.
E tekintetben
minden nemzedék – és annak férfi tagjai – számára. Ez nem női, hanem férfiregény. Férfisorsokról, férfivágyakról. Talán szabad még ma is ilyeneket olvasni, erről tűnődni.
És Az arany ember csak egy regény a számos Jókai-mű közül (a szerző műveinek listáján több mint kétszáz kötet szerepel!). Lehet, hogy ma, a pár másodperces TikTok-videók és a végtelen Messenger-üzenetek korában sokaknak túl retrók már az aprólékosan részletezett táj- és karakterleírások – pedig inkább csodálni lehetne Jókai Mór áradó fantáziáját.
Tájak, városok, emberek, különböző népek és történelmi korszakok elevenednek fel egymást követő regényeiben, a mai ember győzze türelemmel csak a címüket és tartalmi összefoglalójukat elolvasni! Betekinthetünk a magyar történelem sorsfordulóiba, a Jókai korabeli politika és élet reális leírásába, átérezhetjük az optimista, haladáshitű és -elvű 19. századi gondolkodás sodrását, lendületét és konfliktuspontjait.
Sokaknak sok kedvence lehet Jókaitól: e sorok írója hadd hívja fel a figyelmet A jövő század regénye című, méltatlanul kevéssé ismert, alig 1400 oldalas eposzára. Egyszerre disztópikus és utópisztikus, kalandos steampunk sci-fi arról, milyennek képzelte el Jókai a 20. század második felét –
a jövő viszont a szuperfejlett, technokrata városállamoké (a Duna-delta Otthon városa = Szingapúr). Vannak benne szédületes léghajócsaták, végtelen karakterleírások, no meg a Budapestre költözött Habsburg II. Árpád király.
A regényfolyam fő gonosza az orosz Sasza asszony, népeknek és seregeknek parancsoló, mindenhez értő, összetett jellem, az új idők hírhozója a tradicionális nagyhatalmakkal szemben. Fontos szerepe van Mr. Severusnak, egy amerikai, fekete, multimilliárdos bankárnak is (Jókai néhány évvel az amerikai rabszolgaság megszüntetése után írta vízióját).
Szóval akár sokévados Netflix-kompatibilis sorozat is születhetne belőle ebben a jövő század utáni században.
Ez is mutatja: Jókait nem leépíteni, kitörölni, félredobni kell – hanem újra felfedezni, megtalálni azon értékeit és üzeneteit, amelyek a 21. században is érvényesek. Könyvekben, képregényekben vagy új filmekben, sorozatokban is akár. Várjuk!
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Nagyobb, hosszabb és vágatlan, állt annak idején a South Park mozifilmjének plakátján, és ugyanez igaz az új egész estés Star Wars-kalandra is.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Így nem lesz magyar történelemírás.
„A kormány a következő hónapokban fontos társadalmi és a szakmai egyeztetéseket fog kezdeményezni” – írta Kármán András.
