Holland tanmese

„Mindenki emlékezhet még gyerekkorából a tanmesére, amikor az öntelt, képmutató farkas azzal vegzálja a szerencsétlen bárányt, hogy összezavarja a patak vizét, ezért nem tud inni. Szegény ártatlan jószág elképed a pofátlanság ilyen gátlástalan megnyilvánulásán, de ehhez képest udvariasan közli a fenevaddal, hogy mivel őkelme áll feljebb a víz folyását tekintve, képtelenség, amit állít. A végkifejlet sokféle formát öltött az idők folyamán, de a lényeget Aesopus mester üstökön ragadta mindjárt itt az elején.

A másikat a maga által elkövetett bűnnel megvádoló rusnya ordas mai változata legutóbb Mark Rutte holland politikusban öltött testet. Szerencsétlen flótást most éppen ügyvezető miniszterelnöknek nevezhetjük, mert várható újraválasztása előtt néhány hónappal belebukott egy olyan családpolitikai botrányba, ami, brüsszeli bikkfanyelven fogalmazva, jogállamisági kérdéseket is felvet. De amikor még ő vezette azt a teljes értékű holland kormányt, amit közel nyolc hónap alatt tudott csak összefércelni, még arra is volt ideje, hogy ijesztőnek gondolt vicsorgással vegzálja hazánkat, miszerint itt nincs demokrácia, a nemzeti kormány módszeresen lerombolja a jogállam alapjait, Orbán Viktor kormányfő pedig nem az ő malmára hajtja a vizet.

Olyan elánnal vetette bele magát a küzdelembe, hogy élharcosává vált a jogállamisági mechanizmusnak csúfolt politikai zsarolásnak, amivel azokat az országokat büntetnék pénzelvonással, amelyek nem hajlandók végrehajtani a Soros-tervet. Bár a rossz nyelvek azt suttogták akkoriban, hogy neki nagyon jól jött volna a magyar–lengyel vétó, mert az úgynevezett fukar államokhoz tartozván, Hollandia nem nagyon akarta megsegíteni a bajba jutott déli tagállamokat, és ezt volt hivatott a jogállamiság mindent eltakaró leplébe burkolni a vehemens acsarkodás ellenünk.”