Ne higgyünk a mesében!

„Különböző elméletek már napvilágot láttak, hogy Angela Merkel vajon miért nem hajlandó sarokba szorítani Orbán Viktort. Hogy túlságosan bonyolult és nehézkes lett volna a két renitens ország nélkül összehozni a helyreállítási alapot, amely elengedhetetlen a bajban lévő déli országok számára. Hogy attól tart a német kancellár, a brexit után – amelynek ügyében még mindig nem sikerült végső megállapodásra jutni a britekkel – tovább gyengül a közösség. Vagy hogy januárban tiszta lappal szeretné átadni az elnöksége Portugáliának, mielőtt végleg levonul a politika színpadáról. Ezekben lehet valami igazság.

De felvetődik az emberben egy másik gondolat is. Nevezetesen hogy Orbán tíz évvel ezelőtt tökéletesen jól látta, hogy a német multinacionális vállalkozásokat kell lekenyerezni – rabszolgatörvénnyel, alacsony adókkal, számolatlanul adott állami támogatásokkal –, és ez megfelelő védőhálót jelent számára. Ha tovább visszük ezt a gondolatmenetet, akkor az a kérdés is eszébe jut az embernek, lehet hogy az uniónak elsősorban a szavak szintjén fontos a jogállamiság? Az elmúlt évek történései ugyanis arra utalnak, hogy amikor konkrét lépésekre kellene sort keríteni, különösen ha az a (német) nemzetközi vállalkozások érdekeit esetleg sértheti, már nem akkora a lelkesedés.”